Stefan szobája

Néhány előzetes hozzászólás!

REBECCA

Hallgattam a beszélgetésüket, néha tátogtam, amiket mondanak, és vágtam a pofákat. Milyen az már, hogy Stefan mindkettőnket szereti? Hisz Caroline-ban, csakis engemet lát! Mindig is engem szeretett Stefan, már több, mint 90 éve! Érthető, ha meglát egy olyan lányt, aki hasonlóan fest, mint én egyből belebolondul. Megkerestem a ruháimat, és szépen lassan felvettem őket. Mikor Caroline kimondta a "barát" szót gúnyosan elmosolyodtam. "Csak azok fogtok maradni, vagy ha rajtam múlik az sem.." - nevettem magamban.
Stefan hirtelen bejött a szobába, magára kapta a ruháit, és hangosan elkezdett mindkettőnkhöz beszélni. Nem lepődtem meg a hangnemén, anno sokat hallottam így. - Szia édes. - mondtam egy kicsit gúnyosan, majd kiléptem az ajtaján, mire ő már eltűnt. Ott álltam pár lépésnyire a folyosón Caroline-től. A csípőmre tettem a kezemet, és felvonva a szemöldökömet végig néztem rajta.
- Sosem fogod őt megkapni. - a saját hangom csak úgy csengett a fülemnek. Vetettem rá egy lesújtó nézést. - És mire visszatérÜNK Stefan-nal.. remélem már nem leszel itt. - csak úgy köptem a szavakat. - Amúgy szép csukák. - néztem lenézően a cipőjére. - Nagyon szeretnék még csevegni, de vár engem a lovagom. - kacsintottam rá, majd sarkon fordultam, és lesétáltam a lépcsőn, a magassarkúm pedig csak úgy kopogott. A levegőbe szagoltam, és egyből tudtam, hogy Stefan merre van.. Vámpírsebességgel elkezdetem indulni utána..

/folyt. Régi Salvatore Birtok/

STEFAN SALVATORE

- Caroline mostanában már azt se tudom, hogy helyes e amit csinálok vagy nem. Teljesen össze vagyok zavarodva szinte nem sok jó ér engem ezekben a napokban és ki tudja, hogy még mik lesznek itt. Én ezeket már nem bírom Caroline ez már túl sok! - feleltem kicsit hangosodó hanggal. Mikor átölelt az nem az az ölelés volt, hogy de jó járunk meg stb.. hanem sima baráti ölelés volt. Ugyan úgy vissza öleltem majd én is egy nagyon aprón elmosolyodtam.
- Caroline figyelj ezzel az egésszel várjunk és ugyan ezt fogom Becky-nek is mondani, hogy várjunk.. Most nehéz döntés áll előttem, de ezt szernem tudod. - mondtam majd hátat fordítottam neki. Közben kinyitottam az ajtót gyors átöltöztem és pont az ajtóban álltam meg. Ez a mondat mind a kettő lánynak szólt.
- Figyeljetek! Caroline! Becky! én most elmegyek és ne gyertek utánam, de ahogy ismerlek titeket valamelyikőtök úgy is jön, de akkor is mondom ne gyertek utánam!!!! Egyedül akarok most lenni, hogy mindent helyre tegyek mert ez így nem mehet tovább. - a mondandóm végét már szinte kiabáltam. Mind a kettőre rá néztem majd vámpír sebességgel kirohantam a házból. Olyan helyre mentem ahol csend van és egyedül tudok lenni az nem más mint a régi birtok..

/ folyt. nálam . Régi Salvatore birtok!/

CAROLINE FORBES

- Te helyesnek érezted amit tettünk? - mondtam kihívóan, és álltam a tekintetét - nem gondolod, hogy gyorsak voltunk? Hogy elhamaradkodtuk a dolgot? Csodálkozol, hogy összevoltam zavarodva? - temettem az arcomat a kezembe, és felsóhajtottam - Hiszen te Elena barátja voltál! Mindig kikosaraztál, aztán hirtelen, belém szeretsz? Szerintem érthető ha összezavarodtam - tártam szét a karom, hogy jelentőséget adjak a szavaimnak. Úgy éreztem magam mind egy kitörni készülő bomba, aminek már tényleg nincs sok ideje.
- Szerinted mit szóltak volna az emberek, ha kiderül, hogy együtt vagyunk? Mármint az ismerőseink. Bonnie már leve első látásra elitélt, Elena naivan elhitte a dolgot, Damon már az első percben cukkolni kezdett, Matt ribancnak tartott volna, és még sorolhatnám. És én akkor még nem bírtam volna. De mostmár nem igen érdekel a dolog, mert végre tisztáztam magamba a dolgokat. És nekem is ezt ajánlom, mert azt akarom, hogy boldog légy - mosolyodtam el halványan, és lassan átöleltem őt. De nem romantikusan mint a barátnője,, hanem barátin mint a legjobb barátja aki mindig mellette áll - Ne haragudj rám, olyan hülye vagyok. De mindig is a barátod maradok.

STEFAN SALVATORE

- Igen azt mondtam, hogy beszéljük meg, de meg is fogjuk beszélni! Caroline figyelj alig pár órája jöttünk össze utána meg dobtál ez így nem mehet tovább! Ha ilyen ez a kapcsolat akkor felesleges újra kezdeni mert megint ez lenne a vége mint most. - lehajtott fejjel válaszoltam neki.
- Caroline bennem most annyi minden zajlik elkellet engednem Elenát aztán jöttél te együtt voltunk pár órát és vége lett a Grillben felbukkant a volt barátnőm akit 90 évvel ezelőtt faképnél hagytam és még iránta is érzek valamit! Tudod ez nekem most igen bonyolult és nehéz az egész. Mind a kettőtöket szeretlek, de fáj az ha döntenem kell köztetek mert egybekötésem akarom elveszíteni akárhogyan is. - feleltem s közben belenéztem két szép szemébe azután is mit valami mást kezdtem el nézni. Olyan bonyolult lett az életem, hogy az hihetetlen. Jobb lesz ha majd elmegyek pár napra és muszáj lesz mindent tisztáznom saját magammal mert ez így nem mehet tovább!

CAROLINE FORBES

Hátamat a folyosó falának vetettem, és idegeségemben a cipőm orrát kezdtem bámulni - ami szokásomtól eltérően egy régi tornacsuka volt. Minek vagyok egyáltalán itt? Hiszen olyan jól elvoltak! Ennyit arról a mondásról, hogy akit szeretsz engedd el, és ha vissza talál hozzád csak akkor volt igazán a tiédm vagy valami ilyesmi. Tudtam, hogy Rebecca minden szavunkat hallja, és hogy élvezi ezt az egészet, a kis szadista. Minek kellett nekem itt maradnom? Olyan hülye vagyok! Ha valaki rájön, hogy lehet az érzéseimet kontrolálni kérem szóljon nekem is! hallottam ahogy az ajtó csapódik Stefan után, és úgy éreztem muszáj megszólalnom mielőtt szétbőgöm a fejem - ezt eddig két okból nem tettem meg; egy; mert van büszkesége, kettő; nem hagyom, hogy Rebecca sírni lásson.
- Azt mondtad beszéljük meg - emeltem fel a fejem, és egyenesen a sötét íriszébe néztem - Hallgatlak.

A további hozzászólásokat itt találod: http://diariesonlinerpg.forumotions.net/t22-stefan-szobaja