Damon szobája

- Rendben... - feleltem mindkét megjegyzésére, majd miután felment a szobámba átöltözni, én a ruhatárolóba mentem. Az egyik szekrényből előhalásztam az öltönyöm, és gyorsan magamra vettem. Egy ideig csak álltam, és néztem magam a tükörben. Közben pedig hallgatóztam, s amikor hallottam, hogy Elena felhúzza magára a ruhát, felmentem, és beléptem a szobámba.
- Persze, felhúzom... - mondtam, és odasétáltam hozzá. Miközben a cipzárt felhúztam, az ujjbegyemmel végigsimítottam a gerince vonalán, aztán mikor felértem a vállán. Közelebb hajoltam hozzá, és egy lágy puszit adtam a nyakára.
- Elena, annyira sajnálom. Tudnod kell, hogy csak téged szeretlek. - suttogtam a fülébe. Egyik kezemet a derekára tettem, a másik még mindig a vállán pihent.
- Kérlek, bocsáss meg nekem. - suttogtam még mindig a fülébe.

Lehet, hogy a mondandójában van benne igazság. De akkor is pont Katherine-nel kellett összefeküdnie? Miért nem tudott olyasvalakivel, akit nem ismerek? És nem hasonlít rám?! Sőt a hab a tortán, hogy láttam őket..
Mikor felemlegette az Alapítók Bálját felkaptam a fejemet, és elhúzódtam tőle. Megtöröltem a szememet a kezem külső felével, és kifújtam az orromat. Szerencsére még itt hagytam a báli ruhámat. - Itt van, bepakoltam a szekrénybe mikor még.. - csuklott el a hangom, nem bírtam tovább folytatni. Elindultam a lépcső felé, és kifújtam a levegőt. Mostantól jobban kell vigyáznom magamra, de annyi energiám lett ettől a vámpír vértől.
- Okés, majd holnap. - egyeztem bele, és fogva a korlátot felmentem az emeletre. A földről felszedtem a táskámat, és bevittem Damon szobájába. Kihalásztam a szekrényből a hosszú sötétkék ruhát. Kevés sminket magamra raktam. Nem kell túlságosan is eltorzítanom az arcomat vele. Szerencsére nem vagyok pattanásos, meg egészséges a bőröm, így egyáltlán nincs szükségem az alapozóra. Megcsináltam a hajamat, már egy jó idő eltelhetett amióta bejöttem. Megfogtam a csodaszép ruhát, egy pillanatig gyönyörködtem benne, majd belebújtam, utána a cipőbe. Nem értem hátra, és mikor Damon belépett a szobába, háttal álltam neki. - Megtennéd, hogy felhúznád. - fogtam a ruhámat, nehogy lecsússzon.

- Na, na, semmi baj. - csitítgattam, amikor hangosabban kezdett sírni. Közben Katherine szerencsére elhúzott a halálba, szóval már csak ketten voltunk.
- Kicsim, akkor nem hittem semmit. Nem voltunk együtt, teljesen ki voltam. Hiányoztál, mert szeretlek, és kellett egy figyelemelterelő. Te is tudod, hogy már semmit nem érzek Katherine iránt. - mondtam neki, és még közben simogattam. Tudtam, hogy nagyon felzaklattam őt. Kell valami, ami eltereli a figyelmünket...
- Jut eszembe. Ma van az Alapító bál. Ugye tudod, hogy muszáj ott lenned? - kérdeztem, majd a válaszára nem várva, felkeltem, őt is magammal húzva.
- Szerintem van itt egypár estélyi ruha, választhatsz azok közül. Vagy áthozhatok tőled valamit. - mondtam, és rámosolyogtam.
- Mi lenne, ha ezt a beszélgetést elhalasztanánk holnapra? Amikor minden nyugodt? És addig is, összeszedhetem magam, hogy ne csak dadogjak és hülyeségeket beszéljek.

Damon újra kimutatta az emberiségét, és ez engem nagyon zavart. Hisz az előbb még olyan jól éreztünk magunkat. Örültem is, hogy a hasonmás megpillantott bennünket, de az már kevésbé boldogított, mikor Damon egyből utána rohant. Nem is tudom mi lenne, ha nem esett volna le. Bár mondjuk szívesen csináltam volna még a szeme előtt is. De sebaj, Stefan-nel jobb volt.
Damon elég kedvesen elzavart a házból, de még gondoltam elidőzök itt egy pár percet. Mikor Elena álomra hunyta a szemét, gondoltam jól esne neki egy kis rémálom. Erősen koncentráltam, beleférkőztem az eszméjébe, s azt álmodtattam vele amire épp gondoltam. Hamar fel is kelt a nyugtalan álomból. Egy gúnyos mosolyra húztam a számat, és még szinte az ínyemen volt a vére íze. Mámorító érzés töltött el, tele voltam energiával. Most már értem, hogy miért kell Klaus-nak. Bár ő csak azért akarja őt, hogy megtörjön az a hülye átok.
Hirtelen rájöttem, hogy mindjárt itt a Bál, és kéne készülődnöm. Bekukkantottam a nappaliba, egyenesen rájuk szegve a pillantásomat. - Sajnos le kell mennem. Damon, remélem, hogy valamikor betudjuk fejezni a kis kalandunkat, s máskor nem szakítják félbe. - mondtam a végén gúnyosan Elena-ra nézve. - Találkozunk a Bálon. Pápá. - kacsintottam rájuk, s az ajtón vámpírsebességgel eltávoztam.

/Katherine búvóhelye/

Szorosan magához szorított, és a fejemet a mellkasára tettem. Olyan jó érzés fogott el, viszont nem tudok szemet hunyni arra, ami alig egy órája történt. Lassan minden bánatom feltört belőlem, s halkan elkezdtem pityeregni. Nem akartam előtte gyengének mutatkozni, de fájt, hisz az életemet adnám érte. Tudom, hogy ő az igazi, és azt hittem túltette magát Katherine-en, de.. Vagy, ha csak ez egy testi kapcsolat volt, akkor így akarta túltenni magát rajtam?
- Nincs. - ráztam meg a fejemet, nagy nehezen átölelve őt. Bár azért neki köszönhetem, hogy élek. Elvégre, ha nem itatott volna meg a vérével, akkor már rég a túloldalon lennék.. Szeretem Damon-t, annak ellenére is amit tett. Azt hiszem annyi mindenen mentünk már keresztül, hogy valamikor sikerül ezen is túl tennünk magunkat. Idővel..
Bár ki tudja. Ha nem kaptam volna őket rajta, vagy nem sodrom magamat élet-halál helyzetbe, akkor talán ugyanúgy lenne, mint eddig. Kerülne, s nem szólna hozzám. Hanem titokban találkozgatna Katherine-nel. Hangosabban elkezdtem sírni, nem érdekelve, hogy Damon is vizes lesz a könnyeimtől. - Mégis mit hittél? - emeltem fel a hangomat, de a röhej az volt, hogy még mindig hozzá voltam bújva. - Hogy nem jövök rá? - halkultam el remegve.

Elena hamarosan álomba merült, de úgy láttam, hogy nem nyugodott meg ettől az alvástól. Az arca merev volt, és mintha félelem tükröződött volna rajta. Ezért is riadt fel úgy negyed, fél órával később.
- Shh... semmi baj. Itt vagyok. - öleltem át szorosabban, hogy érezze, mellettem biztonságban van. A napokban csak magamra gondoltam, önző dög voltam. Amíg én itthon voltam, Elena valahol máshol. Klaus egyszerűen elkaphatta volna. Most még nagyobb a bűntudatom, mint eddig.
- Minden rendben? Elena? - kérdeztem, és most a karját kezdtem simogatni. Szegényt, nagyon kiakasztottam ma. Ezt jóvá kell tennem. Reméltem, hogy meg fog bocsátani, és nem hagy el. Bár... jelenleg nem vagyunk együtt, de én mindig is hozzá fogok tartozni. Ő pedig hozzám.
- Sajnálom, Elena. Annyira nagyon sajnálom. - suttogtam a fülébe, és egy lágy puszit adtam a feje tetejére.

- Ezt te is tudhatod. - motyogtam, és éreztem, hogy mindjárt álomba merülök. Legalább addig se gondolok a fájdalomra. A jobb lábamra eshettem, mivel iszonyatosan fájt. És nem tudok semmit se tenni ellene.
Damon jéggel próbálta enyhíteni, és kirázott a hideg, majd amikor kinyitottam a szememet, ő nézett le rám. Jól esett, ahogy a hajammal szöszmötölt. Megfogtam a szabad kezét, majd újra lehunytam a szememet. Lehet, hogy nagyon haragudtam rá, de ez nem változtatott meg azon, hogy mit érzek iránta.
Hamar álomba merültem, de álmomba Katherine Pierce is szerepelt, és kergetett. Mindenhol, előnyben voltam mindig, majd hirtelen utolért, és vége. Már másodjára álmodom ugyanezt.
Halkan elkezdtem nyöszörögni, majd szinte kipattantak a szemeim, és Damon-t pillantottam meg. Kapkodva vettem a levegőt, és közelebb bújtam hozzá, hisz vele mindig is biztonságban érezhetem magamat.

- Mi fáj? - kérdeztem rémülten, és végigtapogattam az összes végtagját. Szerencsére semmije nem tört el, de a lába csúnyán meg van zúzódva.
- Egy pillanat. - mondtam, és kirohantam a konyhába egy tasak jégért, meg egy doboz üdítőt is hoztam. A jeget Elena lábára tettem, az üdítőt pedig a kanapé mellett lévő kisasztalra. Feültem a kanapéra, a fejét pedig az ölembe tettem, és kisöpörtem a haját az arcából. Katherine hallatán az említettre néztem, aki állt, és figyelte a jelenetet. Nem tudom, mi a fenéért csináltam ezt... Én szeretem Elenát. És amit én most tettem, az ezerszer rosszabb, mint amit ő.
- Nem vagyok együtt Katherine-nel. Ez csak egy alkalmas volt. - mondtam, és elkezdtem simogatni a fejét.
- De most pihenj. Ha rendben leszel, mindent megbeszélünk. - mondtam, és tovább simogattam, hátha megnyugszik. Gyűlöltem magam, amiért ilyen fájdalmat okoztam neki. És most nem a szaltóra gondoltam a lépcsőn...

A meleg testéhez bújtam, és lehunytam a szememet, majd valószínűleg a kanapéra fektethetett. Iszonyatosan fájt az a bevillanó kép, ami mostantól állandóan pörög le a fejemben. Damon és Katherine, Damon és Katherine.
- Igen fáj.. - néztem rá meggyötörten, és nagy nehezen elfordítottam a fejemet, majd egy kósza könnycsepp elhagyta a szememet. Fájt, amit láttam. Nagyon is. Hisz azért jöttem ide, hogy kibéküljünk, de erre.. Bár látom most rajta, hogy szeret, meg mindent meg bánt, de ezek után.. Én már nem tudom, hogy mit érezzek.
Valószínűleg a vért törölhette le az arcomról. Kíváncsi vagyok, hogyan nézhetnék ki, bár alig érzem néhány végtagomat. Folyamatosan áramlik az energia mindenhova, de csak halovány. Mérges voltam, csalódott. Most jutott el a tudatomig, hogy úgy másfél napja nem vagyunk együtt, és Damon máris egy másik nővel hempereg egy ágyban.
- Örülök, hogy meg vagytok Katherine-nel. - feleltem remegő szájjal, és lehunytam a szememet, hogy ne is tudjak azokba a csodaszép szemekbe nézni. Nem akarok ilyen hamar megbocsátani neki, de nem is tudom, hogy valaha sikerül-e a történtek után.

- Elena, az isten szerelmére, kelj már fel. - szólongattam még mindig, majd amikor Katherine közölte, hogy miért nem kóstoljuk meg Elena vérét, azt hittem, leütöm.
- Kath, takarodj innen. Nem iszunk a véréből. - mordultam rá, majd amikor Elena elkezdett mocorogni, újra rá koncentráltam.
- Elena? - kérdeztem, majd amikor kinyitotta a szemét, rám nézett, majd Katherine-re. Megnyugodtam, hogy már nem lesz semmi baja. Sóhajtottam egyet, de következő kérdése hallatán tudtam, hogy itt még nincsen vége a bajoknak.
- Elena, sajnálom. Hiba volt, de most nem ez a fontos. - mondtam, és a kezembe vettem őt, majd az egyik közeli kanapéhoz vittem, és lefektettem.
- Jól vagy? Fáj valamid? - kérdeztem, és láttam, hogy a fején a seb kezd begyógyulni. Gyorsan elővettem egy zsepit, és letöröltem a vért az arcáról.
- Pihenned kéne. - mondtam neki, és aggodalmasan néztem rá. Nem akarom őt elveszíteni. Szeretem.

Elmerültem a sötétségben, és egy erdőben találtam magamat. Egy híd közepén. Az egyik végén fehér fény volt, és egy békés helynek tűnt. A másikban pedig sötétség, de emellett ott volt Damon. Vajon mit válasszak? A jó vagy a rossz oldalt? Elkezdtem a fény felé indulni, majd hirtelen meghallottam Damon hívogató szavait. "Elena, Elena" Hátrafordítottam a fejemet, és aggódó arckifejezésével találtam magamat szembe. - "Ne aggódj itt vagyok." - suttogtam mosolyogva, majd elkezdtem feléje indulni. Végre elértem őt, és megfogtam a kezét, majd újra elnyelt a sötétség..

Valami fura, vas ízű löttyöt éreztem a számba, és majdnem kiköptem olyan szörnyű íze volt, majd miután éreztem, hogy mennyi erővel tölt el, hagytam, hogy hagy folyjon az az izé a számba. Mikor elég erőt összegyűjtöttem lassan kinyitottam a szememet, és Damon-nel találtam magamat szembe. A csuklóját megpillantottam, és rájöttem, hogy épp a vérével itat. Gyorsan elfintorodtam, és elfordítottam a fejemet. Nem akarok vámpír lenni. - Mi történt? - kérdeztem a fájós fejemhez kapva, és mikor elemeltem a kezemet, megláttam, hogy vérzik. Katherine arcát is megpillantottam, majd minden rémlett. A "megcsalás", és a zuhanás. - Hogy tehetted? - kérdeztem könnyes szemekkel Damon-re nézve.

Már egészen messziről megéreztem a közeledő lány illatát. Tökéletes időben fog minket rajtakapni. Közelebb húztam magamhoz Damon-t, és vadul megcsókoltam, majd épp ekkor lépett be a kis hasonmás. Amit akkor az arcán láttam, hát az megfizethetetlen! Egy örök életre emlékezni fogok rá! Egy gonosz vigyorra húztam a számat, majd Damon után néztem. - Mégis te mit művelsz? - kérdeztem kiakadva, és hallottam a következményeket. - Siess, még mielőtt meghalna. - nevettem, majd lassan magamra kapkodtam a ruháimat.
Hát őszintén szólva arra nem számítottam, hogy Damon itt hagy Elena miatt. Mégis miért szereti őt? Hisz.. ő csak egy ember. Mi meg nem szeretünk embereket, csak a vérüket szeretjük. Kiléptem a szobából, és fentről figyeltem az eseményeket. Lassan lesétáltam a lépcsőn, és néztem, ahogy Damon a menthetetlen Elena-nak adja a vérét. Leguggoltam melléje, és az arcán folyt le a vér. Az ujjamat végig húztam rajta, majd lenyaltam. Egyből kitágultak a szemeim, mikor megéreztem, hogy milyen erős vérrel rendelkezik ez a lány. S hirtelen kinőttek a fogaim, és a lányra összpontosítottam. Kell. A. Vére. Nekem!
- Nassolnunk kéne belőle, nem gondolod? - sziszegtem. - Ha már egyszer egy ilyen alkalom adódott. - nevettem még mindig vörös vérét bámulva.

Éppen keményeket löktem Katherine-en, amikor meghallottam a lépteket. Igazából nem érdekelt, ki az, egészen addig, amíg be nem nyitott, és meg nem hallottam a hangját.
- Elena. - mondtam meghökkenve, és azonnal lemásztam Katherine-ről. Tudtam, hogy Elena és én már nem vagyunk együtt, de iszonyatosan bűntudatom volt, és már bántam az egészet. Elena megfordult, és kiment a szobából, becsapva maga után az ajtót.
- Elena, várj! - kiabáltam utána, majd kipattantam az ágyból. Gyorsan felhúztam a nadrágom, és kimentem utána, a pucér Katherine-t az ágyon hagyva. Éppen akkor értem utól Elenát, amikor leszaltózott a lépcsőn.
- Te jó ég, Elena! - kiáltottam, és azonnal odarohantam hozzá. A kezembe vettem az arcát, és szólongatni kezdtem.
- Elena! Elena, kérlek, ébredj fel. - kérleltem kétségbeesetten, majd amikor nem tért magához, a csuklómba haraptam, és a szájához tettem.
- Igyál a fenébe, igyál. - nyomtam még közelebb a szájához a kezemet, hogy a vérem lecsorogjon a torkán, és meggyógyítsa.

/Elena szobája/



Az úton egész végig száguldoztam, és nagyon boldog voltam. Ellátogatok a szerelmemhez, és meggyőzöm, hogy én igenis csak őt szeretem, és nem kell senki más. Csakis ő!
Leparkoltam a Birtok elé, és szinte berontottam az ajtón. Bezártam azért magam után, majd felfutottam kedvesem szobájába. Nem habozva, egyből benyitottam. - Daa..- kezdtem bele vigyorogva, majd a látvány, ami fogadott. Hökkentő volt. Nem bírtam megmukkanni. Damon.. és Katherine?!! Egy ágyban?!! És épp?! Egyből a szemem elé raktam a kezemet. Hogy tehette ezt velem? Szinte megcsal avval a nővel, aki teljesen úgy néz ki, mint én. Persze, és én vagyok a hibás, egy ártatlan nem viszonzott csókért, mikor ő épp egy ágyban hempereg az ellenséggel. Egy kicsit kukucskáltam az ujjaimat egy kis részre nyitva, és láttam, hogy már nem egymás tetején voltak. Nagy nehezen, még mindig sokkos állapotban a látványtól megszólaltam, elfordulva tőlük.
- Sajnálom, hogy megzavartam. - ráztam meg a fejemet. - Nyugodtan folytassátok csak. - legyintettem a kezemmel, és kiléptem a szobából, magam mögött becsapva erősen. Elakartam innen menekülni, de nem volt erőm semmire. A napokban igazán nem is ettem, csak azt a teát ittam meg.. Gondoltam minek, ha már nem lehetünk együtt? Minek tovább élni. Nagy nehezen a lépcsőkhöz sétáltam. Hirtelen a sok stressz kijött rajtam, és éreztem, hogy a térdeim már nem bírják tovább. Nem is tudtam megkapaszkodni mikor éreztem már, hogy nincs tovább. Nem tudom megtartani magamat már. Lehunytam a szememet, és zuhantam.. Zuhantam le egyenesen a lépcsőfokokon. Majd minden elsötétült, a fájdalom is elmúlt..

- Ki is fogom. Többször tarthatnánk ilyen estéket. - csókoltam meg, és mikor elváltam tőle az ajkába haraptam. A melltartó is lekerült rólam, most már csak tényleg 2 darab lényegtelen fehérnemű választ el minket. Remélem nem húzza el az időt, és hamar magamban érezhetem.
Miközben a melleimet becézte, lehunytam a szememet, és halk kéjes sóhajok hagyták el a számat. Meddig fog még engem kínozni? Miért nem térünk már rá a témára? Hisz ezért jöttem, mi másért? Damon testéért. Ami, olyan.. Leírhatatlan. Az utolsó fehérneműm reccsenését hallottam, és halkan kuncogtam, majd abbahagytam mikor én kerültem alulra. - Látom, te szeretsz irányítani. Hogyan is felejthettem el. - vigyorogtam, visszaemlékezve a régi, szép időkre.
De még mindig nem történt semmi! Most viccel? Elértünk egészen idáig, és most cserben akar engem hagyni! - Damon.. - néztem rá bájosan. - A cica elvitte a farkadat, vagy mi? - nevettem, majd a nevetésből egy nyögés keletkezett, mikor erősen belém hatolt. - Na ezt már jobban élvezem. - súgtam, és ajkunk újra megtalálták egymást, és egyből felvettem gyors tempóját. A fene fog itt lassan szeretkezni! Gyorsan, és vadan szeretem.

- Élvezd ki. - vigyorogtam rá, majd a háta mögé nyúltam, és gyakorlott mozdulatokkal kikapcsoltam a melltartóját. Lefejtettem róla, és a szoba másik végébe dobtam. Először a nyakát kezdtem el csókolgatni, majd lassan áttértem a melleire, és azokat kezdtem kényeztetni. Közben még mindig a hátát simogatva egyre lejjebb haladtam, míg el nem értem az utolsó, rajta maradt fehérneműt. Az ujjammal egy picitkét meghúztam, és a könnyű anyag egy reccsenéssel elszakadt, és az is valahol a szoba másik végében végezte. Hirtelen rólam is eltűnt az alsónadrág, és úgy döntöttem, most. Fordítottam az álláson, vagyis inkább a fekvésen, így én kerültem felülre, Katherine pedig alulra. Először azonnal belé akartam hatolni, de úgy döntöttem, előbb játsszunk egy kicsit. Készültem a közösülésre, de még mielőtt elérhettem volna őt, visszahúztam. Ezt eljátszottam egypárszor, és rávigyorogtam.
- Ebben a játékban nincsenek szabályok. - vigyorogtam rá, aztán egy gyors és kemény mozdulattal beléhatoltam. Halkan felnyögtem, és az ajkaimat az övére tapasztottam.

- Mily megtiszteltetés. - kacsintottam rá, és a nyakához hajoltam, majd apró, de mégis hosszan tartó csókokkal leptem el a nyakát. Időközben hosszú, barna, göndör hajam elállta az utat, és arrébb kellett söpörnöm. Addig a kezeimmel, végig simogattam a mellkasát, és egyre haladtam lejjebb. Mikor elértem keményedő férfiasságát, a nyakába haraptam, majd elkezdtem a kezeimmel simogatni, és élveztem azt a tudatot, hogy ezt mind én váltom ki belőle. És nem a kis drága hasonmás.
Elnevettem magam azon, amit mondott. Bár nem értem, hogy miért nem díjazza azt az ötletemet, ami 1864-ben is volt. Miért nem lehetnénk hárman boldogok? De ezt most nem fogom újra felhozni, mivel nem szeretném, ha rosszul sülne el ez az este. Ha már ilyen jól elkezdődött..
Kíváncsi vagyok, hogy Damon-nel milyen lesz az évek után, hisz Stefan-nel mámorító volt. Teljesen más személyisége lett, amiért rajongok, de valamiért győzködni kell neki, hogy mutassa ki az igazi oldalát. Persze nekem egyáltalán nem kell Damon. Minek is kellene? Soha nem szerettem, s nem is fogom. Csak Stefan miatt kell. Én meg azért vagyok itt számára, hogy féltékennyé tegyem a kis hasonmást, hisz imádom, ha valakit bosszanthatok.

Amíg kényeztettem őt, rengeteg sóhaj hagyta el a száját, aminek örültem. Még mindig tudok neki örömet okozni, pedig nem először vagyunk egy ágyban. Amikor megemlítette a gatyalehúzós módszeremet elnevettem magamat.
- Dehogy. Ezt csak a különleges lányokkal csinálom. - vigyorogtam rá, aztán eszembe jutott, hogy Elenával ezt még nem próbáltam. Hát... valószínűleg már nem is fogom. De most nem erre gondolok. Itt van Katherine, és vele készülök épp szeretkezni. Aki nem mellesleg úgy néz ki mint az exmenyasszonyom, de nem. Nem számít. Katherine az Katherine, Elena meg Elena. Katherine egy gyors mozdulattal felém került, és hatalmasat nevetett. Erre én is kuncogni kezdtem. Úgy tűnik, jó kedve van. Ez rám is jó hatással volt, ezért jobban belevetettem magam a játékba.
- Rendben. Mindig meg foglak keresni, amikor magam alatt vagyok. Ha kell, az öcsém ágyából rángatlak ki. - vigyorogtam rá, majd miután eltűnt rólam a felsőm, újra a fenekét kezdtem el simogatni, és lehámoztam rajta a nadrágját. Így már mindketten csak fehérneműben voltunk. Szenvedélyes csókban részesítettem, közben kezem bejárta egész testét.

Halkan elnevettem magam. Még mindig ugyanaz a régi Damon, akit megismertem. Bár emlékszem milyen kis óvatos, illetve úriember volt a kezdetek kezdetén.
A pólóm jó hamar lekerült rólam, de bánom én? A fenét! Ismét egy jó kalandos éjszakám lehet. Most a nyakam kényeztetésére tért rá. Hosszú, finom csókokkal lepte be a felsőtestemet. Akaratlanul is rengetek sóhaj hagyta el a számat, bár a végén már inkább az ajkamra haraptam. Ekkora örömöt nem akartam az idősebbik Salvatore-nak adni. Amikor a éreztem a hasam aljánál a száját, megmarkoltam a takarót, és egy széles vigyorra húztam a számat. - Gondolom mindenkit evvel nyűgözöl le. - nyögtem mikor a szájával gombolta ki a nadrágomat. Az 500 évem alatt, voltam mindenkivel, de eddig még ilyet sose tapasztaltam. Mostanáig.
A gerincem vonalán végig húzta az ujjbegyét, de nem rezzentem bele. Már elég időm volt kitapasztalni a gyenge pontjaimat, és tenni róla, hogy ne érezzek semmit. Hirtelen most én kerültem felülre, magam alá gyűrve, és hangosan felnevettem. Hadd hallják lent a zombi vámpír, és a kíváncsiskodó boszorkány. Mondják el a drága Elena-nak. Már evvel tennének egy hatalmas szívességet! Jót tett az egomnak, a véleménye. - Katherine gyógyszer a legjobb. Bármikor hívjál, ha figyelemelterelés kell, és megjelenek. - kacsintottam rá, majd megfogtam a felsőjét, és kettérántottam. Az ingének a gombjai csak úgy kipattantak, majd felhúztam magamhoz egy csókért, közben le is hámoztam róla.

- Nem mondod? Akkor még nem vagyok kiszámítható. Ez jó. - vigyorogtam rá, és újra megcsókoltam, még vadabbul és szenvedélyesebben, mint az előbb. Kath azonnal belejött a játékba, és az övemet ki is csatolta. A nadrág még rajtam volt, de van egy olyan érzésem, hogy már nem sokáig. Nem is baj. Minél kevesebb ruha van rajtam, és persze rajta is, annál jobb. Benyúltam a pólója alá, és végigsimítottam a hasán, majd egy gyors mozdulattal lehúztam a pólóját. Elhagytam ajkait, és a nyakát kezdtem kényeztetni, majd egyre lejjebb haladtam.Egyetlen utat jártam be a nyaka és a hasa alja között, ezt kétszer megcsináltam oda-vissza. Utána a számmal gomboltam ki a nadrágját, majd kézzel húztam le róla. Újra fölé hajoltam, és megcsókoltam. Közben benyúltam a háta alá, de még nem kapcsoltam ki a melltartóját. Játsszunk még egy kicsit.
Végighúztam az ujjamat a gerince vonalán, a másik kezem pedig megtalálta a csípőjét, majd a fenekét.
- Jó, hogy itt vagy. - szakadtam el tőle egy pillanatra, majd újra rávetettem magam a szájára. Ha nem lenne most itt Kath, valószínűleg valahol ontanám a nyomort, gyilkolásznék, kínoznék, és élvezném is. Ez most valahogy jobb.

Teljesen váratlanul kapott el, és maga alá gyűrt. - Be kell vallanom, Damon. Megleptél. - bólintottam egyet helyeslően. A mondata hallatán egy széles vigyorra húztam a számat, közben különböző pajkos gondolatok jártak a fejemben.
Majd végre megkaptam a jelt! A csókja ugyanolyan vad, intenzív volt, mint 1864-ben. Hiányzott. Bár múltkor Stefan-ból is sikerült kicsikarnom a másik énjét, amit nagyon élveztem. De legalább elmondhatom, hogy sikerült egy hét alatt becserkésznem mind a 2 Salvatore-t. Büszke vagyok magamra.
Belevontam a nyelvemet is, úgy sokkal jobban élvezetesebb. Mikor észrevettem, hogy nem áll szándékában ellökni magától, így nem haboztam, mint valami szűz lány, hanem egyből a lényegre tértem. Végig simítva, megtapogatva izmos hasfalát a pólóján keresztül, az övére tértem, és egyből lerántottam róla. Szerencsére ebben már jártas vagyok.
Biztos vagyok benne, hogy egy remek estét fogok számára nyújtani. Sokkal jobbat, mint amit a drága kicsi Elena-jával tapasztalhatott. Ő biztos az a tipikus trapéznadrág hordó jó kislány. Akikre mindig is allergiás voltam.

Katherine bejött utánam, és szépen körülnézett a szobámban. Bár nem volt benne sokminden, az én céljaimra tökéletesen megfelelt.
- Persze, hogy szeretem. Salvatore vagyok. - mondtam, és elmosolyodtam, majd amikor "levetődött" az ágyra, az egy picit feldobott, én pedig még jobban mosolyogtam.
- Eszembe se jutna, hogy lelkizzünk. Kiráz tőle a hideg. - mondtam, és meg is rázkódtam egy picit, majd amikor rám mászott - szó szerint!!! - akkor elvigyorodtam.
- Tudod Kath, sosem fogod tudni elfelejtetni. - mondtam, majd egy gyors mozdulattal magam alá gyűrtem, és most én hajoltam közel hozzá. - De elvonhatod a figyelmem. Én meg a tied. Tiszta ügy. - vigyorogtam rá. Végigsimítottam az oldala vonalán, és elégedetten nyugtáztam magamban, hogy picit beleborzongott. Lassan egyre közelebb hajoltam hozzá, közben azon gondolkodtam, hogy ebben az ágyban utoljára Katherine hasonmásával, Elenával voltam. Furcsa, mert bár ugyanúgy néznek ki, egyáltalán nem olyan, mint Elena lenne itt. Katherine göndör fürtjei, és maga a viselkedése, és az egész kisugárzása más. Végül ajkam elérte az övét, és ahelyett, hogy lágyan megcsókoltam volna, azonnal felpörögtem, és vadul csókoltam Katherine-t.

/Ház egyéb részei/

Besétáltam a tárva nyitott ajtón, és jól körbe néztem. Itt még nem voltam, egészen idáig. Bár a szoba bűzlött a hasonmás illatától, majd valahogyan megszoktam. Legalább sikerült elmenni attól a fránya boszorkánytól. Ha lenne ilyen seprűje, valószínűleg már rég kettétörtem volna.
Beljebb mentem, alaposan körbetekintve, megfigyelve az egészen apró részleteket. Igazából a szobája egy hatalmas ágyból állt, ami tényleg eszméletlenül nagy volt. Vajon mennyien férnének rá? Volt hozzá egy fürdőszoba is. - Látom szereted a kényelmet. - motyogtam, ide-oda tekintve, majd közelebb lépkedtem hozzá kecses mozdulatokkal. Egy sejtelmes mosolyra húztam a számat, és lehuppantam az ágyra. Egyáltalán nem foglalkoztatott, hogy itt van mellettem. Elvégre mindkettőnknek "össze van törve a szíve". Bár egyáltalán nekem van szívem? Nem tudom.. Talán.
- Nem is ajánlom fel, hogy lelkizzünk, valahogy abból sose sül ki semmi se jól. - fintorodtam el, majd hirtelen a csípőjére másztam, és egészen közel hajoltam az ajkához. - El tudom feledtetni veled a fájdalmat. - súgtam a szemébe nézve. - Csak neked is akarnod kell. - simítottam végig a kezemet a mellkasán, várva a reakciójára. Elvégre nem akarok semmi olyat elkezdeni, amiből nem lesz vége. Nem nagyon bírnám, ha a földre lökne, vagy valami ilyesmi.

A hátam mögött Damon nevetését hallottam, majd mikor beértem a szobájába, egyből a bőröndömhöz mentem, és kiemeltem egy farmert, és egy lila blúzt. Gyorsan átöltöztem, és a tükör elé álltam. Kifésültem a hajamat, és egy kicsit kifestettem magamat, de nem estem túlzásba. Egy bokacsizmával párosítottam a szettemet. Ősz eleje volt, így még nincs hideg, szóval pulcsi nem kell. Nem is merek belegondolni, hogy 2 hét múlva felnőtté válok.
- Szintén. - néztem hátra rá mosolyogva. Felvettem egy fekete rózsa alakú gyűrűt is, és odasétáltam hozzá. Tudtam, hogy mire céloz, de nem megyek ebbe bele. Akár pár kört is sétálhatunk, csak a kertbe ne legyünk, ott bármikor lehetek. Ha csak nem zárnak be a birtokra. - Ne menjünk a kertbe. - ráztam meg a fejemet. - Menjünk el innen. - határoztam el végül vigyorogva, fogva a kezeit. De hirtelen támadt egy ötletem. - Várj, női ürügyök. - adtam egy puszit az arcára, és lerohantam a lépcsőn a mosdóba. Megindítottam a vizet, és kinyitottam az ablakot. Hülye vagyok. Tudom, hogy ezt nem kéne megtennem, de.. Nem bírok én itt lenni többé. Nagy nehezen kimásztam, és elkezdtem futni az erdőben..

/folyt. Gilbert ház/

/Nappaliból/

Nevetve jöttem Elena után, egészen a szobámig. Annyira boldog volt, hogy kiviszem, hogy nem tudtam megállni nevetés nélkül. Addig kell kiengednem, amíg nem zárom be... Szeretném, ha addig mindent kiélvezne, talán utoljára... Mert bármennyire is rettegtem tőle, előfordulhat, hogy ezt a kalandot nem éljük túl. Mert az biztos, hogy ha ő belehal, akkor én megyek utána. Mert nélküle nem élet az élet a halál után, ahogy mondani szokták. A halál is kellemesebb vele, mert szeretem. De nem fogom hagyni, hogy meghaljon. Akár az életem árán is megvédeném, sőt, bárkit feláldoznék érte. Még Stefant is... De jobban örülnék, ha ezt a kalandot mindannyian megúsznánk. "Hála" Elenának, most, hogy újra érzek, elkezdtem aggódni az emberekért.. Na jó, a VámpírBarbie annyira nem érdekel, ő meghallgat, de például Bonnie-t is megvédeném, ha azon múlik. Nem akarom őt elveszíteni, mert amennyire régen utáltuk egymást, most annyira szeretem. Nagyon jó barát.
Gyorsan elővettem a szekrényből egy nadrágot, valamint egy fekete pólót, és magamra kaptam. Belenéztem a tükörbe, a hajamba túrtam (ami tökéletesen bozontosan állt), és Elenára mosolyogtam.
- Kész vagyok. - mondtam. - Hova szeretnél menni? Akár a kertben is maradhatunk... - mondtam, és talán kihallotta a hangomból, hogy ennek örülnék a legjobban. Persze, még mindig aggódom miatta, de akár messzebb is elvihetem...