Tyler szobája

Hamar megjöttünk. Ismét kiemelt az autóból és felvitt a szobájába. Egyből letett a kanapéra és betakart, majd megcsókolt. Biztos, most mérges rám, hogy ennyi gond van velem éppen most. Lehet, hogy már unja is ezt a dolgot és amint jobban leszek biztosan dob. Jobb lesz ha felkészülök a legrosszabbra. ~ gondoltam ezt magamban.
- Nem kel semmi. - mondtam halnak és nem néztem a szemébe mert tudta, hogy mit gondol. Vagy jól gondolom vagy nem, hogy mire. Leült a lábamhoz. Gyors a fájó lábamhoz hajoltam és erősen megtapogattam, hogy mi a probléma. Igyekeztem nem kiabálni a fájdalomtól hanem tűrni. Amint kitapogattam tudtam, hogy a farkas gyorsan gyógyul ezért elkel törnöm a lában és gyors a helyére raknom.Vettem egy nagy levegőt és egy mozdulattal eltörtem. Majdnem felkiabáltam, de sikerült megtartanom magam a csendhez. Hatalmas fájdalom járta át a lábam. Nem volt sok időm ezért gyors a helyére illesztettem. Még egy 5 percig ott tartottam a kezem majd elengedtem még vártam 2 percet és megvizsgáltam újra. Most már tökéletesen a helyén volt a csont. Kicsit könnyeztem mert nagyon fájt és szaporán vettem a levegőt.
- Tyler légysziles hozz egy vizes törülközőt. - mondtam hátradőlve a kanapén. Néhány percre behunytam a szemem. A fájdalom már kezdett enyhülni, de még mindig kínzott.

Megérkeztünk épségben. Majd kivettem a lányt ugyan úgy a kocsiból. Pont most kell lebetegednie.. mindig van vele valami. már kicsit unom~ Gondoltam magamban ezt a szemétséget. Majd leraktam a kanapéra és betakartam.-Esetleg kérsz valamit?- Kérdeztem tőle majd nem törődve hogy mi a baja megcsókoltam. És le ültem a lábánál.

-Rendben.. a kocsiban vannak a láncok meg minden... akkor mennyünk az erdöbe ?? - Kérdeztem töle mosolyogva majd megcsókoltam. akkor menjünk. mondtam mosolyogva és be ültem a kocsiba.

/Kövi jöhet az erdőbe/

Sose fogom tőle megunni a szeretlek szót. Addig fogom én őt szeretni ameddig csak tudom. Hirtelen felpattant és sietettet, hogy öltözzek mert oda megyünk ahova szeretném. Ekkor kicsit elmosolyogtam magam.
- Jó rendben. - mondtam. Jó hamar eltelt ez a nap is és mindjárt átváltozás. Gyors csókot nyomott a számra. Felkeltem és észrevettem, hogy a nyakamnál még egy picit fájt. Sőt rajta volt még a megszáradt vér is. A takaróval együtt és a ruháimat is összeszedtem. Így egyből a fürdőbe mentem összeszedni magam. Beértem a fürdőbe gyors felöltöztem és lemostam a nyakamra száradt vért. Anyja smink cuccát használtam, hogy rendbe tegyem magam. Majd végül elkészültem és kimentem hozzá.
- Készen is vagyok. Mehetünk. És szerintem már cuccostól menjünk. Kocsikázzunk majd menjünk az erdőbe sétálni. - mondtam ki végül. Odamentem hozzá és megcsókoltam.

Nagyon szeretem ezt a lányt. Nem engedem el soha többet. -Nagyon Szeretlek...- Majd eszembe jutott valami.-Öltözz.. ma oda megyünk ahova akarsz.- Rá néztem az órámra.- Még van 4 óránk estig. szóval semmi gond... Majd akkor elmegyünk a régi Lockwood pincébe... Rendben?- Kérdeztem tőle mosolyogva majd megint megcsókoltam.

Mikor ki mondta, hogy szeret majdnem megint sírtam, de most a boldogságtól. De sikerült, hogy nem fogok most sírni.
- Én is szeretlek. - mondtam ki végül. Majd egymás szemébe néztünk. Megcsókolt és a nyelvünk heves táncba kezdtek. Boldogság töltött el bennem. Már egyáltalán nem féltem tőle. Még sose volt ilyen szerelmem és nem is akarom, hogy már más is legyen. Csak ő kell nekem és senki más. Nagyon megragadta a szívemet. Már semmi se érdekelt ezen a világon csak ő. Tovább csókoltam szinte megállás nélkül. Többször is már a szép barna szemeibe tudtam nézni és remélem is, hogy így lesz.

belém bújt. ez nagyon jó érzés. Nagyon rosszul éreztem magamat azért amit tettem vele. Én nem szeretnék senkit sem bántani. -Nina... Szeretlek.- Mondtam neki és valami melegség járta át a testemet. Nagyon jó érzés volt. Majd belenéztem a szemébe és hosszan megcsókoltam. a nyelvünk táncba kezdtek. Majd elmosolyodtam. Szerelmes vagyok Ninába.. és úgy érzem ezen semmi sem fog változtatni. És olyan fúrcsa... Caroline.. már nem is érdekel annyira... Nina sokkal inkább már...

Kezdtem lassan megnyugodni, hogy már nem fog semmi baj se történni.
- Nem haragszom. Mert tudom, hogy te ezt nem tennéd. Valamiért a farkas éned előbbre tört. - jelentettem ki. Majd közelebb jött és letörölte az arcom majd megcsókolt. Ez által már tudtam, hogy már semmi baj nem lesz. Még egy kicsit feldúlt voltam, de az ölelése teljesen megnyugtatott. Jobban odabújtam hozzá, hogy tudja már nem félek tőle.
- Meg fogjuk oldani ezt a problémát. - suttogtam. majd pár percre behunytam a szememet.

ahogy sírt a szívem fájt. Ezt tettem vele? Én nem akartam ezt. -Kérlek ne haragudj! Nem tudom hogy mi akar ez lenni de nem szeretnélek még egyszer bántani!- Mondtam neki szégyenkezve. Hogy én megüssek egy lányt. Majd láttam hogy nagyon fél tőlem. oda mentem hozzá megfogtam a fejét és le töröltem a könnyeket. Majd megcsókoltam.-Ne haragudj kérlek.- Átöleltem.

Nem bírtam abba hagyni a sírást ezt én nem akartam. De nem volt magánál és így nem tudta magát leállítani. Hirtelen fel ordított majd majd a földre esett ájultan. Eltelt pár perc még mindig sírtam, de már nem annyira csak féltem. Mikor felébredt akkor ismét megijedtem, de már magánál volt és nem más uralta. Egyből pár kérdéssel lepett el majd a kezemet is kioldozta. Össze kuporodva és a takarót magamra húzva még féltem tőle. Pár perc után vettem egy nagy levegőt és válaszoltam a kérdésére.
- Nem emlékszel semmire se? - kérdeztem vissza.
- Lent voltunk és hirtelen volt egy fájdalmad és sárgán világított a szemed. És nem önmagad voltál. Idáig. Szóval a farkas éned csinálta ezt velem hogyan is mondjam. - az arcomról töröltem le a könnyeket. Nem mentem oda hozzá mert féltem, hogy bármikor ismét más uralja.

Le téptem róla a nadrágot is amikor hírtelen felüvöltöttem majd elájultam. olyan 10-15 perc után már normálisan ébredtem. -Ni..Nina miért vagy ki kötözve?? és miért sírsz?? hol a ruhád?- El kezdtem kifelé kötözni.

Nem is kellet több letépte rólam a felsőt és még meg is harapott. De nem is gyengén hanem igen erősen. Egy kis darabig igencsak vérzett majd begyógyult. Még egy vad csókot is nyomott a számra, de azt nem viszonoztam mert tudtam, hogy ez nem ő. Levette a melltartómat is és a hátamra fordított. Próbáltam teljes erőből szétfeszíteni a láncot, de nem sikerült.
- Tyler. Ezt nem akarom! Térj már magadhoz. - kiabáltam neki. A könnyeim csak hullottak és hullottak. Próbáltam magamról lerúgni vagy megrúgni hátha észhez tér akkor, de mind hiába.

nem tudtam mit csináltam. le téptem róla a felsejét majd megharaptam a nyakát nem éppen gyengén. és ráhúztam eggyet a fenekére. majd megcsókoltam és le vettem róla a melltartóját is. és a hátára fordítottam.

/ Szobák a villában/

Tyler szeme még mindig sárgán világított. Teljesen más lett mintha nem is ő lett volna hanem inkább az agy-mosott farkas énje csak még emberi alakban.
- Tyler tegyél le. - még mindig kiabáltam neki, de szinte meg se hallót. Teljesen megijedtem tőle. Még szabadulni se bírtam karjaiból. Amint fel értünk a szobájába egyből az ágyra dobott. Szinte tehetetlen voltam most ellene. Csak a sárga szemeibe tudtam nézni. Össze kuporodtam az ágyon és néhány könnycsepp legurult az arcomon. Ez ritka dolog ha én sírok. Ennyire még nem féltem a magam fajtától csak ilyennel még így nem találkoztam.
- Tyler kérlek. Én vagyok. Nem emlékszel? - kérdeztem síros hangon. De mind hiába. A farkas énje szinte átvette a hatalmat felette. Elkezdett az egyik fiókban kutakodni. Egyszer csak egy hosszú lánc darabbal a kezében közelít felém.
- Tyler mit akarsz azzal csinálni? - kérdeztem és porbaltám egyre hátrább menni. Végül rám vetette magát. Megragadta kezeimet és össze láncolta. Hátam mögött összekötött és hasast feküdtem az ágyon. Teljesen tehetetlen voltam hisz még rajtam is ült.
- Tyler! Kérlek. - mondtam síró hangon. a Könnyeim csak hullottak. Nem tudtam, hogy most mi fog történni. Féltem tőle. Nagyon imádkoztam, hogy minél hamarabb térjen magához

az ajtócsukódásra megébredtem. Fel keltem. Fel vettem egy boxert meg egy nadrágot. És követtem a lányt.

/Szobák a villában/

Hamar elszállt az este és már javába sütött a nap. Egy halvány napsugár világította meg az arcomat így azzal fel is ébresztett. Felültem az ágyon megfogva fejemet. Tegnap kissé sokat ittam így fájt a fejem és még ma telihold van. Lassan kikecmeregtem az ágyból. Gyors felkaptam a magamra a ruháimat. Még ránéztem az ágyra és elmosolyodtam mikor láttam, hogy milyen békésen alszik. Halkan kiosontam a szobából és lementem a konyhába.

/ folyt. Szobák a Villában./

Szeretlek.. Hmm... ez nagy szó.... Főleg hogy az én szívem leginkább Caroline-ért dobog... Aki sajnos éppen Stefáné.... Nem válaszoltam neki. megpusziltam a homlokát és én is elaludtam.

A mostani élvezett tovább tartott mint az előző. Mikor ismét elment megint mellém dőlt. Megcsókolt amit viszonoztam is és továbbá is szaporán vette még a levegőt.
- Igen te vagy a rossz kutyám. - mondtam huncut mosollyal és hagytam, hogy átöleljen. Még jobban oda bújtam hozzá és a fejemet a mellkasára hajtottam.
- Szeretlek. - suttogtam halkabban majd több se kellet elnyomott a mély álom.

most tovább tartott mint az előző. De amikor elmentem ugyan úgy mellé zuhantam. Majd megint megcsókoltam szaporábban véve a levegőt. majd elmosolyodtam. -Itt a te rossz kutyád.- és átöleltem.

Kicsit felnevettem mikor helyeselt, hogy rossz kutya. És egy gonosz mosolyt is ejtettem a kaland szóra. Elengedte a kezem majd lerántotta rólam a takarót. Több se kellet hirtelen belém hatolt. Hangosan felnyögtem hisz egy kicsit fájt is így hirtelen. Majd úgy megcsókolt, hogy megharapta a szám és vérzett is, de ismételten hamar begyógyult. Egyre erősebben mozgott bennem így sokszor felnyögtem, majd a hajába túrtam egyszer.

-Igen Rossz kutya vagyok... és egy kis kaland az jó lesz...- Megfogtam megint majd ledobtam róla a takarót. Majd megharaptam a száját. az is vérzett. majd minden előzmény nélkül. talán túl hamar is a lányba hatoltam.

Többször is megcsókolt majd harapdálni kezdett. Egyszer igen belém harapott kicsit ki is sebesedett, de nem kellet aggódni hamar begyógyult. A kezemet még mindig nem engedte el. Olyan érzés volt mintha most arra készülne, hogy megkínozzon.
- Te rossz kutya. - mosolyodtam el majd megcsókoltam.
- Na és mi lesz még ma esti program? Ismét egy kis kaland? - huncutul elmosolyodtam.

Megcsókoltam majd végigharaptam a nyakát. egy kicsit ki is sebesedett ami pillanatok alatt meggyógyult. Majd megcsókoltam.

Csók közben megfogott és egyszerre én lettem alul. Kicsit meglepődtem. Fiatal farkas létére erősebb mint és. De hozzájön még a saját ereje is nem csak a farkas gén. Egy gonosz mosolyt ejtettem.
- És most? mit fogsz csinálni? talán megbüntetsz engem? - kajánul rámosolyogtam. Igaz, hogy nem tudtam semmit se csinálni mivel lefogta a kezem. De megcsókolni még megtudtam.

Szinte már rám ugrott.. De mivel tudja hogy vérfarkas vagyok.. nem kell annyira türtőztetnem magam. Majd hírtelen megfogtam és én lettem felül. megcsókoltam hosszan közben a két kezét a feje fölött az ágyba nyomva tartottam.