Ház egyéb részei

Damon is megjelent, és láthatólag nagyon aggódott Stefan-ért. Nem tudtam abbahagyni a sírást, hisz nem állok erre készen. Nem tudom őt elveszíteni. Jól esett Damon nyugtatása, bár igazán nem tett semmi jót, még mindig ugyanolyan összetörtnek éreztem magamat legbelül.
Mikor kimondta a ripper szót, összerezzentem. Nem ismertem az akkori Stefan-t, és remélhetőleg nem is fogom. Sok mindent hallottam róla, hogy milyen volt akkor. Hirtelen a földre esett köhécselve, és mellé rogytam zokogva. Tehetetlen voltam, hisz nem tudom ennek a gyógyírját. Olyan rossz érzés, hogy itt van mellettem, és nem tudok neki segíteni. Felajánlanám a véremet, csak az a baj, hogy még az sem segít rajta.. Segítettem neki felállni, és azokba a zöld szemekbe néztem. - Nem fogunk téged elveszíteni. Ezt jól vésd az agyadba, Stefan. - néztem rá komolyan, majd elment. Gyorsan a bőröndömhöz mentem, megtörölköztem, és felvettem a fehérneműimet, majd egy sortot választottam egy halvány kék pólóval. A hajam össze volt fogva egy copfba. Még mindig a kezembe volt a nyakláncom, amit Stefan-től kaptam, és becsúsztattam a farzsebembe.
- Sajnálom. - néztem könnyes szemekkel Damon-re. - Nem hagyhatom, hogy meghaljon. - ráztam meg a fejemet, nem nézve a szemébe. - Segítenünk kell rajta. - szorítottam meg a kezét, hogy tudja, hogy itt vagyok számára. Majd elengedtem, és Stefan szobájába futottam..

/folyt. Stefan szobája/

Majd megszakadt a szívem mikor láttam Elenát sírni.
- Nem Elena sajnos ez nem vicc.. Az elején jól bírtam a farkas ellen majd eltűnt és utána minden váratlanul történt. - mondtam szomorú hangon. Majd rá pár percre Damon is kiviharzott a fürdőből. Igen meglepett hisz még sose aggódott ennyire értem.. És az igazság az, hogy jól is esett. Most kivételesen és nem gúnyolódott.
- Nem tudom fogalmam sincs, hogy mi a gyógyír. De ha jól emlékszem az egyik naplómban le van írva. Abban az időben mikor ripper voltam. - mondtam. Éreztem a karomban a bizsergést. És egyre erősebbek lettek a fájdalmak. Majd elkezdtem úgy köhögni, hogy a földre estem és a kezemben pedig a vérem. Vettem már mély levegőt és fel álltam végül. Rossz volt Elenára nézni főleg a szemébe az aggódást és a félelmet.
- Ne haragudjatok. De szerintem én most bemegyek a szobámba és viszek pár naplót is. - jelentettem ki. Majd elindultam a szobámba. Le vettek kb 5 db könyvet és az ágyra dobtam. Kicsit szédülni is kezdtem ezért ráültem az ágyra és azonnal keresni kezdtem. Mert reméltem, hogy nem csak az az 1 mód van rá, hogy meg gyógyuljak.

A kádban fekve hallgattam a beszélgetésüket, és a legszívesebben kimentem volna, de hagyni akartam kettejüknek egy kis időt, hogy megbeszéljenek egy-két dolgot. De amikor Stefan azt mondta, hogy telihold van, összeállt a kép a karjáról és a holdról. Azonnal felpattantam, magamra tekertem egy törölközőt, és kimentem.
- Hogyan gyógyíthatunk meg? - kérdeztem azonnal Stefan-tól. Magamhoz öleltem a zokogó Elenát, és közben azon gondolkodtam, hogy Stefan nem vette észre a nyakában lógó gyűrűt. Na, nem baj. Akkor még csak Katherine tudja. Vagyis már a fél város. Istenem, kell nekem jártatni a számat.
- Stefan, ne aggódj, megtaláljuk a módját, hogy meggyógyulj. Nem hagylak meghalni. - mondtam, és mélyen a szemébe néztem. Az öcsém, és néha bár csinál hülyeségeket, akkor is szeretem. Mert a testvérem, és nem csak azért, mert szeretnem kell. Tényleg. És nem hagyom, hogy egy béna fehér vérfarkas miatt haljon meg.
- Nem lesz semmi baj. - próbáltam nyugtatni Elenát, és a hátát kezdtem simogatni.

- Semmi baj. - mosolyogtam rá megkönnyebbülve. Egyből kinéztem az ablakon, és pont akkor mondta, hogy telihold van. És ez miért függ össze? Ekkor megmutatta a karját. Azt hittem menten összeesek. - Nee.. Ne.. Neee.. - fakadtam ki, megfogva. Olyan ronda volt a seb. Nem! Ilyen nem lehet! Tudom, hogy mit művel egy vérfarkas harapás egy vámpírral, és Stefan-nal ez nem történhet meg!
- Mond, hogy ez csak egy rossz vicc? - néztem rá csillogó szemekkel, éreztem, hogy már egy pislogás választ el attól, hogy elsírjam magam. És lassan éreztem a meleg könnyt lefolyva az arcomon. - Stefan.. - néztem rá teljesen meggyötörten.
Nem mondom el, hogy összefogunk házasodni Damon-nel, hisz.. Ha tényleg egy vérfarkas harapta meg őt, akkor boldogan kell leélnie a hátralévő idejét. - Nem hagyhatsz itt minket. - mondtam, és már patakokban folytak le a könnyeim. Megfogtam a kezét, és elkezdtem szorítani. - Nem teheted. - ráztam meg a fejemet. Teljesen összetörnék legbelül, ha őt elveszíteném..

- Jó van na. Sajnálom Elena, hogy ezt mondtam csak elég húzós napom volt.. - mondtam higgadtan. Ideje, hogy elmondjam neki, hogy megharapott egy vérfarkas.
- Tudod Elena. Ma voltam az erdőbe és hát ha felnézel az égre, hogy azt látod, hogy telihold van. - feleltem és előrehoztam a karom és felhúztam a hosszúját és megmutattam neki.
- Igen jó látod. Rosszkor rossz helyen. Szóval meg harapott egy vérfarkas, de nem Tyler volt az. Innen tudom, hogy ne csak Tyler meg Mason az egyedüli farkas ebben a városba.. - mondtam.
- Ez egy fehér farkas volt. - mondtam. Majd a szemébe néztem. Tudtam jól, hogy, hogyan élhetném túl, de nem egy fényes vámpírtól kell kérni.. De a gyógyírt inkább nem mondom el neki ne, hogy kutya futtában odarohanjon egyből.
- ÉS még egyszer sajnálom, hogy azt mondtam, hogy átpártoltál.. - hajtottam le a fejem. Ez még Katherine átka mert képes volt emberi vért adnia nekem..

Leült, én pedig elé álltam fogva a törölközőmet, nehogy lecsússzon. Láttam, hogy igazából nem is érdekelte a mondandóm. Mi történt vele? Teljesen más lett.. Nem ilyen volt. Akkor nem is lenne tökéletes alkalom, hogy elmondjam neki a nagy hírt.
- Értem. Ez tisztára Katherine-re vall. Bocsi, hogy megkérdőjeleztettelek. - mondtam szégyellve magamat. Hisz ő mindig is hűséges lesz Caroline-hoz. Egyedül Katherine űzze a kis gonosz játékait. Még szerencse, hogy Stefan rájött, hogy nem én vagyok az.. - De van valami a karoddal. - feleltem vissza makacsul. - Ne próbálj hazudni Stefan. - néztem komolyan a szemébe. Mindig észreveszem, ha valamit próbál elhalogatni. Több, mint egy fél évig voltunk együtt, így már kiszámítható, hogy mikor mit érez. De aki most előttem van.. Az egy teljesen egy más Stefan. Mi van a Salvatore fiúkkal? Teljesen más oldalukat mutatják mostanság?
Mikor elém lóbálta a nyakláncot lefagytam előtte. Mégis mit mondjak? Nem hordhatom, mert Damon kiakad? Felvont szemöldökkel, és tátott szájjal meredtem rá, majd megszorítottam a nyakláncot, mikor a kezembe nyomtam. - Ez nem az aminek látszik, Stefan. - ráztam meg a fejemet. Hátra tekintettem, Damon-nak semmi nyoma nem volt, de az a baj, hogy mindent hall. Kicsit közelebb hajoltam hozzá, szorosan fogva a törölközőmet. - Majd megmagyarázom. - súgtam a fülébe, majd visszaegyenesedtem, nehogy így nyisson ránk Damon, és a végén még teljesen félreértelmezi a jelenetet. - És nem pártoltam át. Nem vagyok Katherine. Ne is próbálj hozzáhasonlítani. - feleltem komolyan, és egyben egy kicsit megbántva. Egy mély tüskét hagyott bennem az a szó, hogy pártolva..

Nem telt el pár perc és erre Elena kijött. Istenem. Kíváncsi leszek, hogy mit fog most mondani, de előtte megtaláltam a nyakláncot. Leültem a legközelebbi ülő helyre és hallgatta. Hát persze, hogy észre vette a karomat.. ~ Ez az Stefan csak így tovább a bénázással. ~gondoltam magamban. Mikor felsorolta a dolgokat az egyiknél nem akartam hinni a fülemnek. Na tessék így bízzak meg Kathben ha már itt járt és kicsúszik a száján.. Annyira nem izgatott a dolog.
- Nekem semmi közöm sincs Katherinénez. A városban voltam és téged alakított és csak úgy lecsókolt.. ÉS egy darabig még úgy játszott mintha te lennél. De végül rájöttem. Ennyi nem történt semmi más.. - jelentettem ki igen komolyan.
- A karommal meg semmi. Ne is foglalkozz azzal. - mondtam kicsit nyugodtan..
- De a hogyan már látom a nyaklánc már nem kell neked. - feleltem és elé lógattam.
- Nem is kérdezek rá, hogy miért nem kell. Meg azt se tudom, hogy miért is foglalkoztat ez engem, hisz te már úgy is Damonhöz pártoltál át. - jelentettem ki és a kezébe nyomtam a nyakláncot. Türelmesen vártam, hogy most mit fog mondtam.

Mikor Katherine kimondta, hogy 2 Salvatore meg lett volna egy nap alatt, kitágult szemekkel meredtem rá. Hisz Stefan nem tenné ezt. Ez biztos valami hazugság, hisz neki ott van a barátnőm Caroline. És mégis mit kezdene Katherine-nel? Hisz tönkretette az életét, másodszor pedig hasonlít, vagyis a kiköpött mása vagyok. Ne hogy még mindig szerelmes belém, mert már másnak a jegyese vagyok..
A hideg futkosott végig a hátamon, ahogyan Damon-t nevezte. Legszívesebben elküldtem volna egy melegebb éghajlatra, de sajnos nem vagyok elég erős, hogy szembe szálljak vele. Mikor kiment megkönnyebbülve öleltem át Damon-t. De nem maradhattunk sokáig nyugodtan, hisz rá egy 5 percre megint megzavartak minket. Ezáltal Stefan.. Valami furát megpillantottam a karján. Vajon mi lehet az? Illetve kell vele beszélnem erről a Katherine ügyről. Mikor becsukta az ajtót, szerelmemre néztem. - Úgy látszik a mai ünneplést egy másik időre kell rakni. - csókoltam meg a nyakát, majd kiszálltam a vízből. Magam köré csavartam egy törölközőt, és összefogtam a hajamat, majd kiléptem a fürdőből, magam után bezárva.
A mellkasom alatt összefontam a karomat, és szúrósan tekintettem Stefan-re. Nem volt kedvem vele jó pofizni, de nem is fogom leszidni, mert soha nem lennék képes arra. Nem is zavart, hogy elég lenge öltözetben vagyok. - 3 dologról szeretnék veled beszélni. Szerintem egyiknek sem fogsz örülni. - tekintettem le a karjára, de eldugta. - Először is, mi történt a karoddal? Másodszor mi a fenét műveltél Caroline-nal? Katherine-nel megcsalni? Komolyan Stefan? - akadtam ki egy kicsit, de nem nagyon szeretnék egy hisztérikus "asszonynak" tűnni.

/ Erdő/

Kicsit letehet érezni a farkas harapás veszélyét. De még kibírható volt szerencsére. Beértem a házba végre. Ledobtam kabátomat a székre és a nappali felé mentem. Nem láttam senkit se ezért felmentem gyors a fürdőbe, hogy egy kicsit lehűtsem a karomat. Közbe még a karomra is ránéztem. És mikor benyitottam Damont és Elenát pillantottam meg amint fürdenek.Szerencsére a hosszújút nem húztam fel még. De egy kis lyuk azért látszodott. Remélem Damon nem olyan okos, hogy foglalkozzon ezzel. Mert akkor meg abból lesz balhé, hogy miért nem figyeltem jobban a farkas ellen.
- Őő sziasztok. Bocsi a zavarásért.Már itt se vagyok. - mondtam és gyorsan becsuktam az ajtót.Valahogy örültem is, hogy megzavartam őket nem is tudom miért. Kis ideig még a csukott ajtó elött töprengtem végül rájöttem, hogy Elenán nincs rajta a nyaklánc. Kezdtem azt hinni, hogy Katherine, de őt Damon is felismeri. Szóval már a nyaklánc se kell neki.. Majd akkor vissza kérem egyszer. De most még úgy fogok tenni, hogy nem vettem észre. Inkább semmit se veszek észre mert még a végén örülni fogok annak ha meghalok. Legalább a kukacok új házat csináltam a régi szívemben.

Sajnos Mr.Salvatore rájött, hogy ki is vagyok. A csípőmre tettem a kezemet, és elkezdtem kacagni. - Már a menyasszonyod? - kérdeztem gúnnyal teli hangnemben. - Hát akkor találkozunk az esküvőn. - kacsintottam rájuk, láttam Elena szemében a félelmet. Ennyire nehéz felfogni, hogy szinte saját maga, csak jobb kiadványban szerepel előtte?
Lebiggyesztettem az ajkamat, és úgy figyeltem őket tovább. - Amúgy kár.. Azt hittem, hogy 1 nap alatt sikerül becserkésznem mind a 2 Salvatoret. Hoppáá! - tettem a kezemet a szám elé. Közelebb hajoltam hozzájuk. - Ezt Stefannak ne mondjátok el. Haragudna rám. - suttogtam, majd kihúztam magamat, hátravonva a vállaimat. Sebaj, majd máskor hülyítem be Damont. De ahogy látom Elenán már egy másik nyaklánc van. Egyik este leveszem róla, és tádám mindenki be fog nekem dőlni. - Mi van hasonmás? - nyomtam meg a hasonmás szót. - Talán elvitte a cica a nyelvedet? - kérdeztem egy gúnyos mosollyal a szám szélén.
Nem annyira kedvesen fogadtak, mint ahogy elvártam volna tőlük. Csalódtam, pedig egy nagyon jó estére számítottam Damonnel. De máskor bepótoljuk, mikor Katherine 2. nincs itt. Bár most, hogy a mennyasszonya eléggé nehezen fogom majd őt levakarni róla. Egyáltalán Stefan tud erről? Hisz meg se említette. Ha nem legalább én fogom őt értesíteni. De ott vannak még Elena barátai, akiket simán becsaphatok. Kihívás elfogadva!
- Tudjátok szeretnék még csevegni, de fontos időbeosztásom van. - villantottam ki a mosolyomat rájuk. - Addig.. folytassátok nyugodtan azt, amit elkezdtetek. - mutogattam a kezeimmel. - Szia szexi! - kacsintottam Damonre, és riszálva a csípőmet ide-oda kimentem a fürdőből, magam után becsapva az ajtót..

/folyt. Park a főtér mellett/

- Damon. - ütöttem meg a hátát nevetve, majd egy apró csókot nyomtam ajkaira. - Úgy imádlak. - döntöttem a homlokomat az övéhez. Hirtelen valaki ajtót nyitott, és gyorsan eltakartam magamat, felülről. Bár a hab alatt voltam, még se lehetett belátni, de nem árt az óvatosság.
És az a személy, aki az ajtónál állt.. Nem más volt, mint Katherine, és azt vallotta, hogy Ő Elena. - Damon ne higgy neki.. - suttogtam szerelmemnek. Még az kéne, hogy bedőljön neki. Mindent tönkretenne. Egyáltalán miért is jött ide? Tönkretenni az életemet? Nagyon kísértetiesen hasonlítottunk egymáshoz. Még a meleg vízben is kirázott a hideg. Egy halk sóhajt hagyott el a szám, mikor Damon némi másodperc után rájött, hogy én biztos, hogy Elena vagyok. Figyeltem Katherine gúnyos arckifejezését. Láttam rajta, hogy nem nagyon tetszik neki ez a helyzet. Inkább nem is szólalok meg, mert a végén még megöl engem.

- Minden vágyam. - nevettem, amikor a verbénával jött. Lehet, nekem is el kéne kezdenem azt a rászokást, mint Katherine. Majd eldöntöm, de most van fontosabb dolgom is.
- Elena, minden vágyom, hogy dőlj nekem. - kacsintottam rá, majd elnevettem magam. Ez elég disznó hasonlat volt, dehát mit csináljak? Ilyen vagyok, így kell szeretni.
- Én is téged, Elena. - mosolyogtam rá, és újra megcsókoltam. A tökéletes pillanatot az ajtónyitódás szakította félbe, és belépett rajta Katherine. Vagyis, azt hiszem, hogy Katherine. Ahogy azt mondta, "Damon. Hogy tehetted ezt velem?" egy pillanatra elhittem, hogy valóban ő Elena. De nem lehet. Órák óta a kádban lévő Elenával vagyok, vele veszekedtem az előbb, ő vette le a nyakláncot, és őt kértem meg. És ő beszélgetett Jennával, és ő szökött meg. És akkor dobog hevesen a szívem, ha rá gondolok. Gúnyosan elmosolyodtam, és felemelkedtem Elenáról.
- Szép próbálkozás, Miss Ribi. - mondtam telt gúnnyal a hangomban. - Ennyire nem vagyok hülye. Meg tudok különböztetni egy vámpírkurvát a menyasszonyomtól.

/Katherine búvóhelye/

Gyorsabban elértem ide, mint hittem volna. Jól körbe néztem kint. Szinte semmit sem változott az idők óta. Többször voltam itt, mikor még teljesen el volt hanyagolva, vagyis majdnem el volt hanyagolva.. Addig Zac élt itt, de a forrásaim szerint meghalt, így Stefan, és Damon a tulajdonosa, vagyis bármelyik vámpír szabadon beléphet. Könnyebbé teszik csak a dolgomat. Kihúztam a hátamat, és nem jártam olyan kecsesen, ahogy szoktam, mert az nem "Elenás".
Az ajtóhoz léptem, és megragadtam a kilincset, elfordítottam, majd halkan beléptem az ajtóhoz. A fülem mögé söpörtem a hajamat, és elkezdtem hallgatózni. Egyből kivettem Damon hangját. Milyen rég nem hallottam már ezt a hangot. De akkor a legszebb, amikor a füledbe suttogja, hogy: Katherine.
Bár az igazság, hogy Stefan-t mindig jobban szerettem, de hiányzott belőle az a vadság, ami persze Damon-nak meg van. Lassú léptekkel elindultam a hang felé, ami a fürdőszobából jött. Meg is hallottam a kis hasonmásom hangját. Micsoda egy nyávogós hangja van. Hogy bírja őt kiállni? Én már rég elhajítottam volna. Még egy gumikacsánál is idegesítőbb!
Benyitottam az ajtón, és úgy tettem, mintha nagyon meg lennék lepődve és bántva. Bár a jeleneten nagyon nem lepődtem meg. Damon Elenán. Wow egy aktust szakítottam félbe. Szexi. - Damon.. - nyögtem ki. - Hogy tehetted ezt velem? - néztem rá ártatatlanul, és láttam, hogy elgondolkozik azon, hogy mégis melyikünk Elena.

Elmosolyogtam, és amikor megcsókolt tudtam, hogy ennél boldogabb nem is lehetek. A kezeimet a nyaka köré fontam, és élveztem puha ajkainak csókolását. Alig bírtam betelni vele, s mikor elszakadt tőlem lebiggyesztettem a számat.
Hirtelen a pezsgőt folyatta a számba, és mikor már megint megtelt a "pofazacskóm" abbahagyta, és jókedvűen kinevetett. Nagy nehezen lenyeltem, majd ismét bedobtam a durcást. - Te is örülnél, ha verbénát folyatnék a szádba, ugye? - öltöttem ki rá a nyelvemet játékosan. Persze azt tudhatja, hogy ezt viccből mondom, hisz még a legrosszabb esetben se tenném ezt vele.
- Akkor evvel azt szeretnéd kifejezni, hogy máskor ne dőljek be neked? - kérdeztem mosolyogva, mégis kérdőn. Szinte hanyatt fektetett engem a kádba, a fejem mögött pedig a tenyere volt. Végig simítottam az arcán. - Örökké szeretni foglak, Damon Salvatore. - suttogtam, s hol a szemét, hol az ajkát néztem, majd megcsókolt. Rájöttem, hogy engem nem is fog érdekelni, hogy mit szólnak a házasságunkhoz, egyedül Ő érdekel engem.

- Tessék? - kérdeztem nevetve, és tovább folyattam rá a habot. Amikor már nem lövellt ki az üvegből, letettem a kisasztalra a kád mellett.
- Nem mondod? Az a cél. - nevettem tovább, majd elvigyorodtam. - Na, lássuk, mit lehet tenni. - mondtam, és megcsókoltam. Mikor már az összes hab eltűnt az ajkairól, tovább csókoltam. A pezsgősüvegért nyúltam, de úgy, hogy Elena ne lássa. A kezembe vettem, aztán elszakadtam Elenától, és a pezsgőt egyenesen a szájába öntöttem. Amikor szegény már meg akart fulladni, elvettem a pezsgőt, és elnevettem magam.
- Látod szívem, így jár az, aki bedől nekem. - vigyorogtam rá, majd letettem a pezsgősüveget az asztalra. Újra megcsókoltam, és úgy ügyeskedtem, hogy hanyatt tudjam dönteni. A feje nem ért bele a vízbe, mert megtartottam. Amíg csókoltam, a kezem felfedezőútra indult a testén.

Mosolyogva figyeltem, ahogy Damon elbánik a pezsgő kinyitásával. Vajon milyen lenne egy pelenka kicserélésénél? Nem szenvedett sokat, emlékszem mikor sunyiban még 7.-ben Matt-tel elvettünk egy pezsgőt az anyukájának a vitrinjéből. Nem bírtuk kinyitni, és épp hazajött az anyja, majd az ágy alá dugtuk. Erre pont, hogy meglazította, és a dugó meg kijött repülve. Jó nagy leszidást kaptunk, meg értesítették a szüleimet. Emlékszem egy hónapig el voltam tőle tiltva.
De Damon egyből kinyitotta, majd figyeltem, ahogy a kupakot kilőtte. Halkan kuncogtam, majd mikor a szám felé tartotta hirtelen jött nagy mennyiségű hab. - Damon! - nevettem, majd a hab a számba landolt. Mivel nem tudtam lenyelni, de nem is akartam megfulladni, így becsuktam a számat, és lenyeltem, de a hab még mindig folyt. - Gratulálok. Pezsgős lettem. - néztem rá durcásan.
- Bár, ha jóvá szeretnéd tenni.. - mosolyogtam rá huncutul, és hátrahajtottam a fejemet, hogy akkor távolítsa el a pezsgőt.

Elena egy kicsit elgondolkodott. Nem is baj, nekem is van min gondolkozni. Először is, hogyan mondjuk el. Ezt majd szerintem spontán megoldjuk. Összecsődítünk mindenkit, közölve, hogy nagy hírünk van. Ha szerencsénk lesz, már tudni fogják, hogy egybekelünk. Vagy azt hiszik majd, hogy Elena megint terhes. Na, mindegy. Majd közöljük, hogy összeházasodunk. Jenna elájul, Caroline fel fog robbanni, Bonnie valószínűleg örülni fog, Stefan pedig meggyilkol. Nem baj, legalább Bonnie örül nekünk. Vagyis fog... És Jeremy. És a barátnője, Melanie. Ő mindig is engem bírt jobban, Stefan nem az ő stílusa. Én is bírom a kiscsajt, már ha nevezhetek így egy 560 éves vámpírt. Aki ráadásul terhes. De biztos örülni fog.
- De, persze. - mosolyogtam rá, majd a pezsgőért nyúltam. Leszedtem a papírt a tetejéről, majd eltartottam magamtól, és kilőttem a kupakot. A hab elkezdett kifelé jönni, én pedig Elena szája fölé tartottam.
- Idd, idd, Kicsim. Ne menjen kárba. - vigyorogtam, amikor láttam, hogy milyen viccesen issza a kifolyó pezsgőt.

Láttam, hogy a kérdésem teljesen meglepte. Igazából nem erre a válaszra vártam legbelül, de igaza van. Még ott van az esküvő, meg tényleg nem lenne jó egy gyerek most. Sok gondunk van így is. A legnagyobb pedig Klaus. Belehalnék abban a tudatban, hogy megöli a gyerekemet. Először oldjuk meg ezt az ügyet, és talán utána. Vagy lehet, hogy Damon egyáltalán nem is szeretne gyereket. Hisz érthető..
Bár már így is elég rossz abban a tudatban élni, hogy miattam halt meg a gyerekem.. Ha nem mentem volna el, ha nem száguldoztam volna, és ha nem zokogtam volna miközben vezetek, akkor még mindig itt lenne a pici, egészségesen a hasamba. Persze akkor nem lennék együtt Damon-nel, de még mindig együtt lenne a kicsim. Nem is számít, hogy ki az apja, mivel a gyerekem.. Bár, ha Damon igazán szeretne, akkor felnevelné az öccse gyerekét is, de ez egy másik téma, nem kell ezen rágódnom.
Különben is két hónapja sem vagyunk együtt, és Stefan-nel ilyen témán nem is gondolkoztunk. Hirtelen ismét rájöttem, hogy már megint Stefan-ra gondolok. Összeráncoltam a homlokomat. - Na bontunk fel pezsgőt? - kérdeztem felülve, elterelve a gondolataimat.

Elmosolyodtam arra, amit mondott. Nagyon édes volt, hogy ezt mondta, de én nem akarom, hogy neki miattam kelljen dolgoznia. Főleg, hogy a takarítást - bármennyire is utálom - én is meg tudnám csinálni. A vámpír képességeimmel bármit bármilyen gyorsan meg tudok tenni, szóval neki akkor sem kell tennie semmit.
- Gyerekünk? - kérdeztem meglepve. Elena volt már terhes, de az öcsémtől, Stefantól. Azt a gyermeket elvesztette egy autóbalesetben, utána amnéziás lett. Életem legrosszabb időszaka volt. Nem kevés időbe telt, míg újra emlékezett arra, hogy mi valóban együtt vagyunk.
- Fogalmam sincs. Lehetni lehetne, ha akarsz. De szerintem előbb legyen meg az esküvő, aztán majd ráérünk a gyereken gondolkodni. - kuncogtam. Még nem igazán akarok gyereket, még túl fiatal vagyok hozzá! Ez elég érdekesen hangzik, mivel több, mint 160 éves vagyok, de még csak rövid ideje vagyok együtt Elenával. Alig egy éve, hogy megismertem, alig két hónapja, hogy együtt vagyunk, és nemsokára egybekelünk. A gyerek még ráér később is. Elena pedig tényleg fiatal, elvégre csak 18 éves.

- Damon, én nem vágyom erre a hatalmas dolgokra. - ráztam meg a fejemet mosolyogva. Nekem ide köt minden. A családom, a barátaim.. Meg még beszeretném fejezni a sulit, leérettségizni meg minden. Nem hagyhatom ezeket mind félbe. - Csak rád. - mosolyogtam, és hozzábújtam. A mellkasához nyomtam a fülemet, és hallgattam a szíve dobogását, közben cirógattam. - Én is, és soha nem voltam boldogabb. - mosolyogtam. Bár a kérdés, hogy mennyi ideig leszünk boldogak? Hisz Damon biztosan nem szeretne egy nagyit. Meg elég furán néznénk ki majd. Ő örök fiatalan, és vonzóan, bárkit megkaphat, én pedig öregen, és szottyantan. Ki kell használnunk minden egyes pillanatot, hisz én bármikor meghallhatok.
Hirtelen beugrott egy gondolat a fejembe. Ha én terhes tudtam lenni Stefan-nel, akkor vajon minket is megáld egyszer egy gyerek? Mert emlékszem, hogy milyen boldog volt mikor megtudta, de kevésbé, mikor elmondtam neki az igazat, hogy az öccse az apja.. - Szerinted nekünk valaha lesz gyerekünk? - mondtam ki hangosan a gondolataimat.

- Hát igen... - mondtam, és én is kinyújtottam rá. Miután beszállt, én is beültem mellé. Egy gyors csók után elkezdett arról kérdezni, hogy miket kell majd csinálnia, ha elveszem. Erre én elnevettem magam. Semmit nem kell majd csinálnia, majd lesz takarítónőnk, szakácsunk és minden, ami kell. Nem akarom, hogy Elena erőltesse magát. Főleg addig, amíg törékeny ember. Na igen. Ez a másik nagy probléma amiről beszélnünk kell majd. Elena nem maradhat ember.. Mondjuk még van 5-10 éve, mert én amúgy is idősebb vagyok nála, de előbb-utóbb be kell következnie, ha együtt akarunk maradni. És én vele akarok lenni most, és örökre.
- Kicsim, semmit nem kell majd csinálnod. Csak azt tenni, amit szeretsz. A takarítást meg a főzést majd megoldja más... Vagy akár mehetünk mindennap étterembe. Nem is kell itt lennünk. Az esküvő után elviszlek egy hatalmas, világ körüli nászútra. - mondtam nagyon lelkesen, és boldogan.
- Na, gyere ide. - mondtam, és magamhoz húztam. Átkaroltam, és egy apró csókot adtam az ajkaira.
- Nagyon szeretlek, tudod? - kérdeztem mosolyogva, és a feje tetejére is adtam egy puszit.

Beértem a fürdőbe, és leraktam a kád melletti kis asztalra a pezsgőt. A víz tökéletes volt, jó habos. Belemártottam az ujjamat. Nem volt hideg, se nagyon forró, hanem a legjobb hőmérsékletű volt. Épp most jól fog jönni, úgyis át vagyok fázva, amiért a tóban voltunk Damon-nel. De egyáltalán nem bánom, hisz ez a nap.. Életem egyik legszebb napja. Damon.. a vőlegényem. Jegyesek vagyunk. Remélem, hogy azért a többiek nem fognak nagyon kiakadni, még az kellene. Jenna szerintem nagy nehezen bele fog törődni. Jeremy-nek az számít, hogy kivel vagyok boldog. Egyedül Melanie-val várom a beszélgetésünket, hisz ő mindig is Damon-t csípte jobban. Bár.. ki nem? De ott vannak a két legjobb barátnőim. Caroline és Bonnie. Az előbb említettel lesznek gondok, hisz azóta ki nem állhatják egymást Damon-nel, amióta az a haj kitépős mutatványt lerendezték. Bár nem, mintha azelőtt puszipajtások lettek volna. Bár Care annyiban fogja helyeselni, hogy így már semmi esélyünk nem lesz Stefan-nel is. De nem is szeretnék, mert mit hinnének akkor már rólam? Egyik testvér, majd a másik, majd újra a fiatalabbik.. Nem vagyok én Katherine. Persze ott van Bon-bon is. Valahogy ő is remélhetőleg megérti a döntésünket. De a legnehezebb Stefan lesz. Hisz én szakítottam vele, hogy ott hagyjam a bátyáért. Még azok után is együtt maradt volna velem, hogy megcsaltam, de nem.. Nekem Damon kellett. Fájni fog elmondani neki, nem is kicsit. De nem szabadna ilyeneken gondolkoznom, hisz itt áll előttem életem szerelme.
Lehámoztam magamról a pólómat, és a földre dobtam, majd elmosolyodtam mikor megláttam Damon feszes hasizmát. A kezén is volt valamennyi izom, de nem annyi, mint Stefan-é. "Ne hasonlítsd őket össze!" ~ mérgelődtem magamban, majd tovább vetkőztem viszonylag gyorsan. - Micsoda úriember vagy. - öltöttem ki Damon-ra a nyelvemet, és beszálltam a meleg vízbe. Teljesen nyakig ellepet, és hátrahajtottam a fejemet. Mikor kedvesem is beszállt hozzám, oda hajoltam egy gyors csókért. - És most akkor majd főznöm kell neked, utánad kitakarítanom, meg ezeket? - húztam egy széles vigyorra a számat. Bár így is elég házias vagyok, szóval nem bánom ezeket.

- Természetesen. - mondtam nevetve, miközben elkezdett tolni a fürdőbe. Akár meg is állhattam volna, de nem akartam. Hiszen nincs is jobb a pezsgőnél és a közös fürdésnél. Főleg a kettőt egyszerre. Igazi csoda.
- Rendben. - mosolyogtam rá, majd nekiálltam megengedni a vizet. Először csak forrót, majd utána egy pici hideget, így kellemesen meleg volt a víz. Elena akkor ért vissza a pezsgővel, amikor a kád már tele volt. Kicsit sokáig tartott, míg visszajött, de biztos nem találta meg a pezsgőt. Elvégre nem régóta lakik itt. Olyan jó volt erre gondolni... Itt lakik. Velem. Együtt élünk. Elmosolyodtam a gondolatra, aztán arra gondoltam, hogy ezt még be kell jelentenünk mindenkinek. Vajon hogy fognak reagálni? Bár én nem az a fajta vagyok, akit érdekel, de mégis szeretném, ha senki nem akarna megölni. Abból már kicsit elegem van.
Levettem az éppen előbb felvett inget és nadrágot, és Elena is elkezdett levetkőzni. Már van egy pár napja, hogy nem voltunk együtt, szóval ez most tökéletes. Rávigyorogtam, amikor mindketten teljesen meztelenül álltunk egymás előtt, és a kádra mutattam.
- Hölgyeké az elsőbbség. - mondtam vigyorogva. A kád elég nagy volt ahhoz, hogy mindketten kényelmesen elférjünk benne, sőt, hárman is. De én mostantól csak Elenával leszek ebben a kádban, és máshol is. Szóval az a harmadik személy kihúzva.

Szenvedélyen átölelt, és a vállára hajtottam a fejemet, behunyva a szememet. Olyan jó érzés fogott el, mintha ezerrel dobogna a szívem, azt sugározva, hogy Ő az igazi! De nem fog elveszíteni.. Számomra csakis Ő létezik. Kirázott a hideg, mikor hűvös ajkával a nyakamba csókolt. Elmosolyodtam. Olyan csupasznak éreztem a nyakamat így, hogy nem hordok semmit. Fura egy érzés.
Mikor felállt, utána tekintettem, és már a következő pillanatban a kezébe volt a gyűrű, egy láncon. Elsöpörtem a hajamat az útból, és rám rakta. Végig simítottam a gyűrűn. Majd ezt is megszokom.. valahogyan.
- Ünnepelhetünk. - mondtam mosolyogva a csók után. - Akkor még mindig áll a pezsgőzés a kádban ajánlat? - kérdeztem simogatva a mellkasát. Még mielőtt válaszolhatott volna a fürdőbe toltam. - Készítsd el a vizet, addig én hozom a pezsgőt. - mondtam, majd mikor megbizonyosodtam róla, hogy nem lát, gyorsan megfogtam a verbénás nyakláncomat, és a bőröndömbe raktam, amiből még mindig nem pakoltam ki. Majd amikor egyedül leszek, és egy biztonságos helyre elrakhatom az értékes nyakláncot.. Gyorsan megfogtam a pezsgőt, hogy ne töprengjen azon, hogy miért tart ennyi ideig, és gyors léptekkel a fürdőbe mentem. - Itt is van. - mutattam a pezsgőre.

- Tudom, Kicsim. Tudom, hogy szeretsz, én is nagyon. Éppen ezért vagyok ilyen hülye. - mondtam, és kényszeredetten elmosolyodtam. Aztán azt vettem észre, hogy Elena leveszi a láncot, és a szekrényre teszi, a gyűrű mellé. Leült mellém.
- Semmi gond. Én is hülye voltam. - mondtam, és megsimogattam a kezét, majd magamhoz öleltem.
- Nekem is csak te vagy. Egyedül te. Ezért nem bírom elviselni, ha egy pici esély is van arra, hogy elveszítselek. Nagyon szeretlek, Elena. - mondtam, és a nyakába csókoltam. Elkezdtem simogatni a hátát, és most csak arra vágytam, hogy örökre így maradhassunk. Persze ez lehetetlen, mivel sok dolgunk van. Először is, ünnepelni.
- Na, gyere. - engedtem el mosolyogva. Aztán felálltam, felvettem a gyűrűt a szekrényről, és a nyakába akasztottam. Odahajoltam hozzá, és lágyan megcsókoltam.
- Nos... Ünnepelünk? - kérdeztem vigyorogva, amikor elszakadtam tőle.