Ház egyéb részei

Olyan jó volt újra itthon. Azért most, hogy egyszer hozzászoktam ehhez a meghitt kis családi hangulathoz, nehéz elengedni. Pedig kezdetben azt hittem, hogy itt a vég. Semmi buli, semmi móka, csak a példamutató szülő és semmi más.
Jó volt ránézni a két fiatalra. Látszott rajtuk, hogy szeretik egymás és az Isten is egymásnak teremtette őket, ahogy mondani szokták. De jó is, hogy így szeretik egymás, hiszen egy gyerek pláne kettő felneveléséhez rengetek szeretet kell és persze kitartás. Nem lesz könnyű dolguk és most olyan nehéz elképzelni, ahogy a kicsi Jeremy-t valaki apának fogja szólítani. Szinte hihetetlen.
- Azt hiszem Elena meg előzött titeket.- mondtam és reméltem, hogy más meghökkentő dologról nem maradtam le. Elég volt éppen ennyi dolog is. Elena és a Salvatore fiúk, Melanie visszatérése, babák, Alaric sehol..huh.. A következő pillanatban Elena toppant be az ajtón és rögtön látszott rajta, hogy nincs minden rendben, de időm se volt megkérdezni, hogy mi a probléma, mert fél perc alatt fent is termett az emeleten.
- Ti tudtok valamit?- kérdeztem és Melanie-re és Jeremy-re néztem, de ők sem nagyon értették, hogy mi történt. jeremy a konyhában közben egy teát főzött és felment vele Elena-hoz, így Melanie-vel ketten maradtunk.
- És mi történt veled mostanában, olyan hirtelen eltűntél..- tettem fel rögtön neki egy kérdést. Kíváncsi voltam mi történt vele mostanában, szeretnék minél többet megtudni róla, ha már a család tagja lesz.

Mióta Elena megérkezett teljesen kizökkentett a beszélgetésből, nem nagyon tudtam figyelni az ez utáni történésekre. Most jutott csak eszembe, hogy mennyire nem foglalkoztam vele, csak a saját dolgaimmal voltam elfoglalva és közben eszembe se jutott, hogy neki se könnyebb. Láttam az arcán, hogy feldúlt volt és, ami még rosszabb szomorú. Ő mindig ott volt nekem, amikor rossz passzban voltam, de én mikor? Muszáj legalább most segítenem neki, hisz már nem vagyok gyerek.
Öntudatlanul fel álltam nem tudom mennyi idő múlva és gyorsan lefőztem egy teát, majd lassan felsétáltam az emeletre, nem kellett semmit se mondanom Jennáéknak, hisz tudták hova megyek.
Ha Damon csinált valamit, akkor esküszöm megölöm, bár bevallom kezdtem bírni a fickót, de ha összetörte a szívét a nővéremnek nem állok jót magamért...
Felértem az emeletre és megálltam Elena ajtaja előtt, tudom, hogy azt kérte senki se zavarja, de ilyenkor akkor is jó sírni valaki vállán tapasztalatból tudom.
- Elena én vagyok az! Bejöhetek? - Halkan tapintatosan beszéltem, majd kezemben a neki szánt bögrével résnyire nyitottam az ajtót és reménykedtem, hogy bebocsájtást nyerek...

/Salvatore birtok - Stefan szobája/

Nem tudtam elhinni, hogy tényleg ez történik velem. Damon, a szerelmem elhagyott. Most már másodjára. És megint Stefan miatt. Ilyen is csak velünk történhet. Hát nem érti meg? Nem tudja felfogni, hogy én őt akarom? Kár, hogy nem tud gondolatokat olvasni, mert szívesen feltárnám előtte a sajátomat, hogy megtudja az igazat. Pedig szinte már kezdtem elfeledkezni Klaus-ról. Olyan boldog voltam, egyedül az bántott mikor megtudtam, hogy Stefan-t megharapta egy vérfarkas. De ettől eltekintve nagyon jó életem volt. És az a baj, hogy csak volt..
Kellett nekem összejönnöm Stefan-nal. Sokkal könnyebb lenne minden, ha egy normális ember életét élnem. Nem tudva erről a természetfeletti dolgokról. Miért kellett Stefan-nak megmentenie? Miért nem hagyott ott a kocsiban, hogy én halljak meg? Mennyivel könnyebb lenne minden, ha nem tudnék a létezésükről.. Matt-tel is olyan jól megvoltunk, csak az igazság az, hogy ő olyan, mint egy báty a számomra, és ezért nem tudtuk folytatni a kapcsolatunkat. Stefan-nal megtudtam, hogy milyen a szerelem. Damon.
A neve gondolatára már egyből könnybe lábadtak a szemeim. Fáj. Hiányzik a szerelmem. De már tudom, hogy eljátszottam az összes esélyeimet nála. Vége. De össze kell valahogy magamat szednem, hisz még előttem van az egész életem. És csak akad valaki, aki szeret engem. Bár, hogy én viszont szeretem-e vagy sem, az a kérdés. Nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy nagyon nehezen fogom túltenni magamat Damon-ön. Ő persze egyből lecsapol valakit, majd felszed egy egész tucatnyi lány csapatot. Én meg maradok magamra. Még Jeremy-re se számíthatok, hisz már neki is ott van a saját élete. Apuka lesz. Caroline ezek után meg fog utálni, de remélem, hogy a kapcsolata Stefan-nel menthető lesz. Bonnie, drága barátnőm. Csak értse meg..
Beléptem a Gilbert ház ajtaján, és megcsapott az otthon illata. „Otthon édes otthon..” ~ gondoltam magamban. Hangokat hallottam meg, és beljebb mentem. Épp afféle tárgyalás volt Jenna, Jeremy, és Melanie között. – Sziasztok. – töröltem le a könnyeket az arcomról. – Jobb, ha tudjátok, hogy hazaköltöztem. – mondtam szipogva, sarkon fordultam. – Ne jöjjetek utánam! – kiabáltam le még a lépcsőkön. Nem akartam senkivel se beszélni, se látni. Csak magamra akarok maradni.

/folyt. Elena szobája/

Én is rég láttam Jennát,olyan sok minden történt mióta lement, pár hete még csak egy szimpla, depressziós "emofiú" voltam, sok drogos haverral... És most, most ha minden jó megy apa leszek... Halvány, fáradt vigyor jelent meg az arcomon, majd közelebb léptem nagynénimhez és megöleltem.
- Jajj Jenna néni olyan rég láttalak, tudod jó sok mindenről kell beszámolnunk, azt hiszem jobb ha leülsz,mert nagyon meghökkentő lesz az biztos. - Próbáltam kíméletesen és pozitívan tálalni a dolgot, többek között majd azt is meg kell emésztenie, hogy vagy hozzánk költözik Melanie a két kicsivel vagy én megyek. Azt hiszem az a beszélgetés nem lesz könnyű...
Elgondolkozó fejjel hátrébb léptem Jennától és átkaroltam Melanie-t majd a kanapé felé terelgettem, a végső honapokban jobb ha nem áll egy végtében sokat.

A konyhában lassan be is fejztem a főzést. Nem raktam be még a hűtőbe, mert még meleg volt és így mindenki látni foja, hogy van meleg kaja is. A nappaliba mentem és leültem a kanapére. Fáradt voltam, kimerített az egyetem, de nagyon örültem, hogy újra itthon lehette a csládommal. Miközben elmélkedtem lassú lépteket hallottam a lépcső felől. Ahogy oda fordultam láttam, hogy Melanie és Jeremy volt. Kicsit megepődtem, ahogy így együtt láttam együtt, de már azért felkészült voltam, tudtam, hogy mire számítsak, mert Elena bavatott.
- Sziasztok. Melanie, jó újra látni téged.- mondtam és mikor idejött én is megöletem őt. Már nagyon nagy hasa volt, ami nem kerülte el a szememet.
- Hogy vagytok és Melanie te hogy hogy...- nem fejeztem be a montatot, mert szerintem tudta, hogy mire gondolok. Nagyon hamar távozott és nem tudtam, hogy miért. És most újra itt van. Örültem neki, hogy itt van, mert mindig is jó hatással volt Jeremy-re. De azért féltem őket, két gyerek nagy felelőséggel jár, én már csak tudom. Engem rögtöna mélyvízbe dobtak.

/Jeremy szobája/

Lefelé menet megfogtam a kezét, és amikor leértünk a nappaliba, már láttam is Jennát. Már az emeleten is hallottam, hogy idelent van, de ezt csak a vámpírságomnak köszönhetem.
- Hello, Jenna néni. Régen láttalak. - köszöntem mosolyogva, amikor beértünk a nappaliba. Ahogy rámnézett, láttam a meghökkenést az arcán, de valahogy nem volt az igazi. Lehet, hogy már beszélt Elenával, aki elmondta neki, hogy mi a helyzet. Jó volt újra itt lenni, Mystic Falls-ban, ahol a barátaim vannak, és most már a családom is. Hamarosan két új taggal bővülve.
- Örülök, hogy újra látlak. Hiányoztál te is. - mosolyogtam rá, és odasétáltam. Elengedve Jer kezét megöleltem, de csak picit tudtam a hatalmas pocim miatt. Még ez a 7 és fél hónap elteltével sem érzem magam igazán anyának, de természetesen örülök. Hogyne örülnék...

Damon Salvatore volt az aki csengetett. Micsoda meglepetés és öröm. Fura volt őket együtt látni, megszoktam, hogy Elena Stefan-nal van és hogy Damon a rossz fiú. Hát lesz mit megemésztenem az biztos és még Jeremy-vel nem is találkoztam. Ez van, pár napra megyek el és a dolgok máris a feje tetejére állnak. Mintha minden az ellentétére fordult volna és elvárják tőlem, hogy a szigorú anya szerepet töltsem be. De én nem vagyok olyan, ők már nem kis gyerekek el tuják dönteni maguknak, hogy mi jó nekik és mi nem. Ha pedig rosszul döntenek, akkor majd tanulnak a saját hibájukból.
- Damon, jó téged látni.- erőltettem meg magamon egy mosolyt. Gondolom ő is ugyanúgy tudta, hogy nem nagyon kedvelem. Ahogy rájuk néztem viszont láttam, hogy szeretik egymást és Damon is biztos vigyázni fog Elena-ra.
- Csak a szokásos volt az egyetem..sok esszé, meg az a sok előadás ami mind unalmas, persze, de köszönöm kérdésedet.- feleltem Damon meglepően barátságos kérdésére.
Nem sokáig tartott a beszélgetés, mert nekik rögtön rohanniuk kellett valahova.
- Sziasztok.- köszöntem el majd vissza mentem a konyhába és folytattam a főzést, majd miután kész lett leültem a nappaliba és egy könyvet kezdtem el olvasni.

Meghallgattam Jenna válaszát, mosolyogtam, bólogattam, ahogy egy Stefan-féle nyálgép szokott. Egyáltalán nem érdekelt Jenna egyetemi útja, de azért meghallgattam. Mikor végzett, felálltam, és Elena felé nyújtottam a kezemet.
- Nos, jó volt beszélgetni, de nekünk mennünk kell. Terveztünk valamit mára, de előtte be ide akart jönni valamiért, én addig lefoglaltam az asztalt az étteremben. - hazudtam, mint a vízfolyás. Nem egy étterembe akartam vinni Elenát, nem vagyok ilyen sablonos. Annál sokkal jobbat találtam ki.
Felhúztam Elenát a székről, és összekulcsoltam az ujjainkat.
- Pá, Jenna. - mosolyogtam rá, majd kihúztam magam után Elenát az előszobába, majd ki a házból. Kinyitottam az anyósülés felőli ajtót Elenának, majd beültem a vezetőülésre. Felvettem a kemény, szigorú és rideg arckifejezésemet, és beindítottam a kocsit. Elena biztos azt hiszi, hogy hazaviszem, és bezárom. Mennyire meg fog lepődni, alig várom. ~ vigyorogtam magamban.

/folyt. Folyópart/

- Jaj, Damon. - motyogtam, és elfordultam tőle, megforgatva a szememet. De jó, hogy Jenna-nak így kell minket látnia. Hisz most mutatkozunk be neki először, és az igazat bevallva, látszik, hogy van valami bibi most köztünk. Vettem egy mély levegőt, felvettem az arcomra egy hamis mosolyt, és Damon-nel besétáltunk a nappaliba.
Nem is vettem észre, hogy a derekamra rakta a kezemet, majd láttam, hogy várják a válaszomat. Annyira elmerültem a gondolataimba, hogy nem is figyeltem a kérdésre, így csak bólintottam egyet. És hirtelen megcsókolt. Viszonoztam, de nem értettem, hogy miért nem tudott előbb az előszobában. Mikor elszakadtunk egymástól egyből láttam Jenna elégedetlen pillantását. Mindig is Stefan-t fogja pártolni, hisz úgy ismerte meg őt, mint az a srác, aki teljes szívéből szeretett, és vigyázott rám. Ellentétben Damon-nal, azt hiszi, hogy ő egy szívtelen aljas féreg. Lássuk be, egy időben az volt, de szerencsére most már nem.
Az ölébe húzott, de nem akartam kiverni Jenna-ból a biztosítékot, ezért leültem Damon mellé, és szúrósan rá tekintettem. Szeretem meg minden, de Jenna most jött vissza, és így is már elég neki azt megtudni, hogy Jeremy terhes, én pedig Damon-nel vagyok együtt. Kicsit visszafoghatja magát, de sebaj majd én megnevelem.

Elena figyelmeztetett, hogy Jenna is itt van. Ennek nem volt túl sok értelme, mivel én már tudtam régen, de azért bólintottam. Most nem fogok veszekedni. Nem igazán érdekel Jenna véleménye, de azért nem lenne rossz, ha bírna.
- Biztos vagyok benne. - feleltem egy nagyon mérges pillantással tetézve jéghideg hangomat. Ő is tudja, hogy mekkora bajban van, és csak azért nem osztom ki, mert Jenna is itt van. Besétáltunk a nappaliba, ahol Jenna ült a kanapén.
- Szia Jenna. - köszöntem neki a szokásos, féloldalas mosolyommal. Láttam rajta, hogy annyira nem örül nekem, nem baj. Most elég szemétkedős kedvemben voltam, szóval magamban gonoszan elmosolyodtam, és Elena derekára tettem a kezemet.
- Ugye, már elmondtad neki, hogy együtt vagyunk? - fordultam Elena felé, és elmosolyodtam. Amikor bólintott, egy gyors csókot nyomtam az ajkaira, majd leültem az egyik fotelba, őt is az ölembe húzva.
- Nos, Jenna. Milyen volt az egyetemen? - kérdeztem nagyon kedves hangon..

Tudtam, hogy most Elena-tól valami olyat kérdeztem, amit nem nagyon szeretett volna elmondani nekem, vagy halogatta, húzta az időt, de most én rákérdeztem. Látszott rajta, hogy keresi a megfelelő szavakat, hogy mit is mondjon, és így el is gondolkoztam, hogy vajon mi történhetett közte és Stefan között. Nem tudom elképzelni Stefan-ról, hogy bántotta volna, hiszen ő mindig nagyon kedves volt Elena-val.
- Elena, nekem tudod, hogy elmondhatsz mindent.- mondtam és közben rámosolyogtam biztatóan. Elvégre szerettem volna, ha az örökbe fogadós eset után nem lenne semmi titkunk sem egymás előtt.
- Damon?Salvatore?- lepődtem meg Elena válaszán. Nem számítottam sosem arra, hogy pont vele lesz Elena és mostanában nem volt éppen a szívem csücske az a fiú. Túlságosan rossz fiús és féltem tőle Elena-t, de ez az ő döntése és nem az enyém. Tolerálnom kell és el kell fogadnom.
- Te is tudod, hogy nem örülök neki, de megpróbálom jobban megkedvelni...de remélem nem fogsz benne csalódni. Még mielőtt bármi mást is szólhattam volna vagy Elena mondhatott volna valamit valaki csengetett. Elena rögtön ment kinyitni az ajtót én pedig folytattam a zöldségek és a többi hozzávalók szeletelését.

Jenna nem is tudott válaszolni, de a csendet egy kopogás szakította félbe. Jenna-nak így is elég gondja van. - Majd megyek én. - suttogtam, és elindultam az előszoba felé. Megragadtam a kilincset, kinyitottam az ajtót, és Damon-nel találtam magamat szembe. Az arca mindent elárult. Jaj ne.. Azt hittem, hogy tovább leszünk külön, mármint, hogy lesz szabadságom. Ezek után biztos, hogy nem lesz. Gyorsan próbáltam bezárni, de hiába, olyan erős volt.
- Jenna is itt van. - mondtam a szemébe nézve, mikor bejött az ajtón, figyelmeztetve, hogy nem akarok balhét a kis kiruccanásom miatt. - Megtudom magyarázni. - tettem még hozzá gyorsan, de mégis mit mondjak? A fürdőszoba ablakán kisurrantam, és a vámpírokkal teli erdőn végig futottam?

//Salvatore panzió/Damon szobája//

Ahogy száguldottam az utcán, a sebesslgmérő csakhogy nem kiakadt, mivel meghaladtam a maximális 250 km/h-t. Hogy a fenébe gondolta ezt? Most már komolyan bezáratom... Közlöm, hogy elviszem valahova, KI, erre megszökik... Nem normális ez a lány, az biztos. De én így is szeretem, talán éppen ezért vagyok olyan mérges, amikor ilyen marhaságokat csinál. Igen, biztosan ezért. Mert ha mondjuk a VámpírBarbie csinálna ilyet, hát szarnék rá magasról. Viszont Elena a barátnőm, és a szerelmem. Kötelességem vigyázni rá, mégis mindig elvesztem... Azaz elszökik. Én meg hagyom. Najó, ez mostantól nagyon nem így lesz.Bezáratom Bonnie-val a házba, ha még rossz lesz ennek ellenére is, akkor a szobába. Ezt csakis azért teszem, hogy megvédjem, ő pedig mindig ellenkezik... Állandóan a saját feje után megy, ami jelen esetben nagyon nagyon rossz.
Elsőkén a Gilbert ház felé mentem, remélve, hogy ott lesz. Amikor lefékeztem a ház előtt, már hallottam, hogy odabent van. Nem volt egyedül, vele volt még valaki... A hang alapján, Jenna! A fenébe, hazajött. Most aztán nem ronthatok be, lecseszve Elenát, hogy már megint miért szökött meg, amikor szobafogságban van... Hogy nézne ki?! Elég hülyén. Éppen Elena utolsó mondatát sikerült elcsípnem, amikor azt mondta Jenna-nak, hogy én vagyok a barátja. Önelégülten elmosolyodtam, és kicsit meglágyultam, de aztán újra rájöttem, hogy Elena elszökött, és megint életveszélynek tette ki magát. Mivel én nem itt lakom, nem tartottam jó ötletnek, hogy csak úgy berontsak Jenna jelenlétében, és nagyon sóhajtottam, felvettem a legszigorúbb pókerarcomat, és bekopogtam.

- Nem viccelek. Ez az igazság. - mondtam még Jeremy-re utalva, a következő mondata olyan volt, mintha egy kést szúrtak volna a szívembe. Azért még mindig fáj egy kicsit visszaemlékezve, hogy milyenek voltunk Stefan-nel. Annyi szép emlék kötődik hozzá, amiket sosem fogok majd kiverni a fejemből. Nyeltem egy nagyot, és megérintettem a nyakláncomat, amit még tőle kaptam. Még szerencse, hogy Damon nem vonta kérdőre, hogy miért hordom még mindig. Ami pont Stefan-re emlékeztet. Majd ki kell gondolnom egy hihető választ, ha sorra kerülne erre a kérdésre.
- Öhm.. Jenna. - ráncoltam össze a homlokomat, és lesütöttem a szememet. Könnyebb lenne úgy elmondani, hogy ha már tudná az egész sztorit, de ha elmondom, hogy már nem vagyok együtt Stefan-nal, akit mindig is szeretett, hanem a bátyával Damon-nel, milyen embernek fog engem tartani? Mély levegőt vettem, és összeszedtem minden bátorságomat. Felemeltem a fejemet, és egyenesen a tekintetébe szegtem a sajátomat. - Már nem vagyunk együtt. - feleltem. Gyerünk Elena! Jobb, ha tőled tudja meg és nem mástól.. - Viszont. Jenna, tudnod kell valamit. A barátom.. - hagytam némi időt. - Damon Salvatore. - nyögtem ki végre, és hatalmas csend telepedett le ránk.

Viszasétáltam a púlt mögé és közben hallgattam, ahogy Elena elkezd mesélni. Nem magával kezdte, hanem Jeremy-vel. Kicsit furcsáltam, de gondoltam, nincs ebbe semmi furcsa csak én képzelek valamit hozzá megint.
- Igen, emlékszek arra a lányra. Jó hatással volt Jeremy-re és nagyon szerették egymás, csak egyszer hirtelen eltűnt, de nem is tudtam, hogy miért és Jeremy-t sem fakattam, de most örülök, hogy újra felbukkant.
- Mi?- kédeztem kitágult nagy szemekkel és a zöldségek szeletelését is abbahagytam.
- Elena, ugye most nem viccelsz? De ez..Jeremy-nek gyereke fog születni?- kérdeztem vissza, de nem úgy tűnt mint akiviccelne. Hát ez a hír azért sok volt.
- Rendebn.- mondtam. Gondolom majd kitalálok valamit, mint edig is~gondoltam.
- Hát semmi izgalmas nem történt, csak azok a folyamatos eszék meg az a sok óra..- meséltem neki. Azért egy kicsit ismertem már Elena-t és észrevettem, ahogy tereli a témát, de nem kérdeztem vissza hogy vele mi van. Majd később kiszedek belőle mindent.
Ahhogy Rick nevét meghallottam én is elmosolyodtam. Rég láttam már, túl rég és nagyon hiányzott már. Melette mindig jól éreztem magam és az összes gondom, hirtelen semmisnek tűnt.
- És hogy megy az iskola? Mi újság Stefan-nal?- kérdeztem tőle és láttam az arcán, hogy valamibe nagyon beletalálhattam.

- Igen téged is. - mosolyogtam, és elengedtük egymást. A pult felé néztem, ahol zöldségek, meg különböző alapanyagok voltak felsorakozva. Leültem az egyik bárszékre, tartva a szemkontaktust. Mégis mit mondjak el neki? A másik Salvatore-ral járok, terhes voltam Stefan-től, balesetem volt, és elvetéltem, majd most megakar ölni egy több ezer éves vámpír? Nem, Jenna-t meg kell óvnom a vámpíroktól. Ő nem tudhat róluk. Örüljön, míg nem tud semmiről, de olyan nehéz előtte titkolózni.
- Pár dologról. - legyintettem a kezemmel, hogy ne tűnjön fel a titkolózásom. Kuncogást hallottam fentről. Hát inkább kezdek akkor Jer-rel. - Emlékszel még Melanie-ra? - kérdeztem mosolyogva. - Visszatért, de nem halt meg, és ezt hallgasd. Terhes! - láttam rajta, hogy teljesen leblokkolt. - De Jeremy teljesen megkomolyodott mellette. - mosolyogtam. - És veled mik történtek az egyetemen? Rick hiányol ugye tudod? - húztam egy szélesebb vigyorra a mosolyomat.
Nem is tudom, hogy mit fogok Jenna-nak mondani, ha még kérdezősködik rólam. Szerintem még nem avatom bele a történetembe, hogy már Damon-nal vagyok együtt. Sosem szívlelte. De remélem, hogy elfogadja. Ha meglátja, hogy mennyire megváltozott, akkor biztos, hogy megkedveli.

A Gilbert ház elég lakatlan-nak tűnt mikor megérkeztem. Jó volt újra itthon lenni. Igaz nem töltöttem sok időt az egyetemen, de akkor is, jobban szerettem itthon lenni Elena és Jeremy mellett. Nem szeretném ha bármi baj történne velük és ha elmegyek itthonról, mire hazaérek mindig valamiről lemaradok. Az esemélyek ilyenkor nélkülem haladnak tovább. Felvittem a szobámba a cuccomat, kipakoltam és utána a konyhába vettem az irányt. Nem hallottam motoszkálást Elena szobájából, csak Jeremy szobájából szűrődött ki egy két hang. Nem csak az ő hangját lehetett hallani, hanem egy lányét is, aki hangja olyan mintha ismerős lett volna, de lehet hogy csak az én memóriám csal. Mindenesetre nem akarom megzavarni őket, ha lesz valami mondanjivalója akkor el mondja úgy is.
Lementem a konyhába és hűtő felé vettem az irányt. Akadt benne egy két dolog, úgyhogy gondoltam összeütök valami kaját. Nem voltam valami mesterszakács, de azért megbírkóztam vele. Ahogy a konyhában voltam, egyszer csak a bejárati ajtó nyílt és valaki bejött. Pár másodperc múlva Elena-t láttam meg.
- Elena.- mondtam és nagyon megörültem neki. Ilyenkor mindig megkönnyebültem, mikor láttam őket épségben. Persze mi baj, történhetne velünk, de akkor is.Elena tárt karokkal várt akonyha előtt. odamentem hozzá és jó szorosan megamhoz öleltem.
- Jó látani téged.- mondtam majd elengedtem. - Mesélj miről maradtam le?- mosolygtam rá és rögtön kérdezgetni kezdtem.

/Salvatore ház - Damon szobája/

Siettem, futottam, olyan gyorsan, hogy még soha. Damon meg fog utálni ezért, de nem tehetek erről. Makacs vagyok, és szabad szeretnék lenni! Már nem voltam messze, és jobban elkezdtem sprintelni, még jó, hogy Damon nem ért útól, de lehet, hogy nem is tudja, hogy ide tart az utam. Csak ne, hogy Klaus-nál keressen és baja essen..
Már messziről megpillantottam a házat. Elkezdtem mosolyogni. Már csak egy kicsi van hátra. Elértem az ajtót, és benyitottam. Nyitva volt. Mégis miért? - Hello? - kérdeztem, de egyáltalán valaki van itthon. - Hello? - kérdeztem még egyszer, és a konyhába mentem. Majd megláttam valakit. Elkezdtem pislogni. Álmodok? - Jenna néni! - tártam ki a karjaimat, és oda futottam hozzá, átölelve. - De hiányoztál.

Nappali,konyha stb.