Nina D. háza.

Egy könnycsepp gurult le az arcomon. Nagyon szeretem öt de így lessz a legjobb. Szipogtam eggyet. -Szeretlek.-mondtam halkan. Majd nehezen feláltam. Nagyon fájt nekem hogy ilyet mondtam neki. Majd lassan haza sétáltam.

/ Lockwood birtok/

És már megint kimondta azt amit nem akartam hallani.. Megint össze voltam törve. A könnyeim csak úgy jöttek megállás nélkül.
- Jól van. Ha ezt akarod. Csak tudd amikor abban az állapotban vagy csak féltelek és azért jönnek a könnyeim, de most.. - nem fejeztem be a végét. Ránéztem a kutyák majd megmondtam nekik, hogy menjenek fel az emeletre. Úgy is tettek.
- Tyler szerintem tudod, hogy hol az ajtó. - mutattam neki. Majd hátat fordítva felrohantam a szobámba. Egyből az ágyamra feküdtem és a kutyák meg mellém. Behunytam a szemem és átöleltem őket. Most igazán csak ők állnak közel a szívemhez és csak ők tudnak megvigasztalni..

Fel ültem. Majd láttam a síró Ninát. Átöleltem. Ez így nagyon nem lessz jó! Valamit tennem kell, és ez a valami sajnos fájni fog... Nagyon.~ majd belenéztem a szemébe. - Nina... Sajnálom hogy ezt mondom... De ez nekem nagyon nehéz... És szeretlek... Nem szeretnélek bántani... De ameddig nem vagyok beszámítható... Addig sajnos nem lehetünk eggyütt.- mondtam neki nehezen.

Egyszer csak Diablo neki ugrott, de ebben az állapotban Tyler más volt így neki vágta a falnak. Nyüszítve arrébb ment a kutya. Majd arra kapom a fejem, hogy megint elájult. Odamentem hozzá és óvatosan pofozgatni kezdtem, hogy felébredjen remélhetőleg normális állapotban. Kicsit elpityeregtem rajta meg azon is, hogy remélem nem lett semmi baja a kutyának.
- Tyler, Tyler ébredj fel. - mondtam neki rekedt hangon végül felkelt és normális volt.

Mintha az ösztöneim felerősödtek volna. A kutyák szemébe néztem és elkezdtem rájuk Morogni. Majd Diablo nekem ugrott akit a falnak vágtam. Majd nyüszítve ment a szoba sarka felé. Nina Sírását hallottam és félénk üvöltését. Majd elájultam.

Arra ébredtem hogy Nina gyengéden pofozgat a kutyák meg félnek. -Mi... mi történt???- Kérdeztem halkan.

Kicsit kuncogtam mikor igen látványosan gondolkodott rajta.
- Jó rendben a séta és a levegő rám fér ezek után. - mondtam mosolyogva, majd megint megláttam, hogy a szemei sárgán világítanak. Vissza emlékeztem a legutóbbi esetre és kirázott a hideg. Kicsit arrább csúsztam.
- Tyler minden rendben van? - kérdeztem kicsit remegő hangon. Persze a kutyák felfigyeltek és morogni kezdtem. De egyből leintettem őket, hogy legyenek csendben majd ismét a tekintetem Tyler felé ment.

-Hmmm...- gondolkoztam el látványosan. -mondjuk így feküdni eléggé kényelmes... De mit szólnál egy kis sétához?- kérdeztem töle mosolyogva majd megint megcsókoltam. A szemem furamód megint sárgán világítottak.

- Hát igaz simán megtudnának. De imádom őket. Ők töltik be az egyik helyet a szívemben. - mondtam majd vissza csókoltam.
- Nos mihez lenne kedved? - néztem rá mosolygós arccal. - Nyugi ők már nem fognak zavarni minket. - feleltem ismét.

Megsimogattam őket majd meg is nyalogattak. Rájuk parancsolt Nina és lefeküdtek. -Kösz... majdnem megettek..- Mondtam neki mosolyogva majd megcsókoltam a lányt.

- Hidd el megtenném. - mondtam huncut vigyorral. Kaptam egy csókot majd mellém dőlt. Közben a kutyák nevét kiabálja. Ebből nem sül ki semmi jó ~ gondoltam aggódva. Végül bejött mindkettő és Tyler hirtelen akarta megsimogatni Diablot és rákapott a kezére.
- Diablo erezd! - kiabáltam rá és egyből elengedte, majd mind a kettő leült velünk szembe. Ránéztem Tyler vérző kezére, de a seb hamar eltűnt.
- Tyler istenem. Jól vagy? - kérdeztem aggódva.
- Ők még nem ismernek téged! Előbb óvatosan kellő távolságba nyújtsad oda a kezed és hagyd, hogy ő szagolja meg mielőtt egyből odanyúlnál megint. - jelentettem ki. A kutya ilyenkor magát védi mert nem ismeri még azt a személyt és ezért volt ez most. Végül Tyler megfogadta a tanácsomat és úgy már simán ment minden. Kinyújtotta ismét Diablo felé a kezét és Diabló megszagolta majd megnyalta neki. Végül már meg is tudta simogatni.
- Látod csak ennyit kell tenni hagyd hogy megismerjen és már szeretni is fog ahogyan látod. - mondtam végre mosolyogva. Majd ugyan így tett Brutussal is és mind a két kutya megkedvelte mert felugrottak rá és agyon nyalták szegényt. Hát most biztos nem csókolom meg.
- De persze attól még, hogy szeretnek téged már nem azt jelenti, hogy szót is fogadnak neked. Mert nekik én vagyok az alfa. - jelentettem ki majd a nyelvemet is kidugtam rá.
- Brutus, Diablo. Feküdj. - mondtam kedves hangon. Egyből lefeküdt mind 2 kutya.

-Szerintem nem tennéd meg..- Mondtam neki mosolyogva. Majd megcsókoltam és ledőltem mellé. -Brutus! Diablo!.- Mondtam kicsit hangosabban mire bejöttek. Meg akartam simogatni az eggyiket mire az rákapott a kezemre és elkezdte marcangolni. Végül elengedte. a Hónom alá szorítottam a vérző fájó kezemet. és Ránéztem Ninára.

Igen belemerültünk a csókolózásba. Hirtelen lefogja a kezemet a fejem fölött. Elmosolyodtam.
- Erre gonosz válaszom, hogy nem lenne majd egyszer gyereked, de nem teszem mert túlságosan is szeretlek. De egyszerű válasz az, hogy nem kezdek semmit. - mondtam egy fintor közepette. Majd vissza csókoltam.

Megállás nélkül csókolóztunk. Majd ledöntöttem a lányt a kanapéra. a kezeit lefogtam a feje fölött.-Na?? és most mit fogsz kezdeni???- Kérdeztem tőle pajzán mosollyal. Majd megcsókoltam.

Szeret szót jó volt hallani ezután a durva csíny után.
- Én is szeretlek. - mondtam mosolyogva. Majd nem sokra rá ismét rácsapott egyet a fenekemre. Hát ezt nem hiszem el már megint kezdi. De majd vissza kapja ha nem felejtem el ~ gondoltam magamba majd egy gonosz mosolyra húztam a szám. Az ölébe húzott és megcsókolt. A hajába túrtam és mélyen a szemébe néztem. Majd megállás nélkül csókolni kezdtem.

-Nina szeretlek.. mindennél jobban szeretlek...- Felveszi a ruhákat. pont az ő mérete. Majd le dobja magát a kanapéra. -Szép kis ház... Tetszik...- Mondja de még mindig szaporán veszi a levegöt. majd rá húz eggyet a lány fenekére. csak azért is mert tudja hogy nem szereti a lány majd az ölembe húztam. és megcsókoltam. -Szeretlek Kicsim...-

- Tudod ez nagyon nem jó vicc volt számomra. Az ilyennel nálam nem jó viccelődni mert olykor elég kemény következménye van. - jelentettem ki. Én egy nagy marha vagyok nem vagyok képes őt sokáig utálni. Felkeltem majd átöleltem és egy lágy csókot nyomtam szájára.
- Szerencséd, hogy ilyen nagy szívem van. Mert ha nem lenne akkor még mindig futnál a városban a kutyák elől. - vágtam egy gonosz vigyort végre majd ismét megcsókoltam. Gyors felrohantam és az emeletről hoztam le neki ruhát. Szerencséje van, hogy nálam van ruha a számára. Hát igen így jár egy lány akinél az anyja kidobja az apját pár napra és mikor vissza meg itt hagy néhány ruhát..

-Nina.. Szeretlek.. mindennél jobban! Csak vicceltem... te nagyon fontos vagy nekem! Kérlek ne csináld ezt...- Mondtam neki kétségbe esetten. -Szeretlek...- Mondtam neki a szemébe nézve. -Ha nem szeretnélek nem ugráltam volna végig egy szál alsóba a fél várost!-

Tyler maga köré csavarta a törölközőt és utána meg akarta a hátamat simogatni, de a kutyák ugatni kezdtem.
- Diablo! Brutus! El pronto! - mondtam nekik a kitalát szövegre amit még régen tanítottam nekik és kimentek a kertbe a kisajtójukon.
- Nos már hozzám érhetsz ha akarsz, de még nem tenném. - mondtam könnyes szemekkel.
- Mikor ők bent vannak csak engem féltenek mindentől.. Igen jól neveltem őket és nem hiába. - jelentettem ki. Végül nagy nehezen ránéztem.

Magam köré fontam a törölközőt. Majd követtem a lányt. Nina.. én szeretlek! Meg akartam simogatni a hátát Mire a kutyák feláltak és elkezdtek ugatni. egy lépést hátraléptem és letettem a kezem. és a kutyákra néztem. -Nina.. Álisd le a kutyákat...-

Még nem akartam hinni neki, de az alsógatyás az igaz volt. Vettem egy nagy levegőt és nagy nehezen kinyitottam az ajtót.
- Semmi hirtelen mozdulat mert könnyen támadnak, de igaz csak az én parancsomra. - jelentettem ki. Még nem is tudta. hogy miről beszélek és mikor meglátta a vicsorgó Diablot és Brutust egyből leesett neki.
- Diablo! Brutus! Helyedre! - mondtam nekik finoman ránéztem és szófogadóan a nappaliba mentem a párnájukra.
- Na most már rendesen bejöhetsz. - jelentettem ki. Majd becsaptam utána az ajtót és egy pokróccal képen dobtam még, majd a nappaliba mentem és leültem a kanapéra.

Ott áltam egy szél Boxerban az ajtó elött. Kicsit sem néztek a járókelök. -Nina.. csak hülyéskedtem! Te vagy az életem! Nem mondtam komolyan.. csak vicc volt! Kérlek engedj be.. egy szál boxerben vagyok!- És kicsit ide oda ugráltam a lábamon mert fáztam.

Amit a ház elé értem kiszálltam a kocsiból és messziről láttam, hogy Tyler fut ide. Azonnal berohantam a házba. Kinyitottam az ajtót és mikor beviharoztam egyből be is zártam majd a földre huppantam sírva. Egyből ott termett a két legkedvesebb házi kedvencem. Diablo és Brutus. Érezték, hogy valami nincs rendbe és oda jöttek megvigasztalni. Az a szerencse ha az ember vérfarkas, hogy jó kapcsolatot alakít ki velük meg persze már őket 10 évesen kaptam szóval már profi házőrzők. Mindegyiket átöleltem és megsimogattam. Ők tudtam, csak most mosolyt csalni az arcomra. Kicsit össze szedtem magam és elmentem a fürdőbe. Megmostam az arcom majd azt hallom, hogy Brutus az ajtónál ugat. Kinéztem, majd láttam, hogy Tyler az. Vettem egy nagy levegőt és az ajtóhoz mentem. Nem nyitottam ajtót.
- Mit akarsz? Nem volt elég csak az ágytárs ként látni? - böktem oda keményen. Intettem Brutusnak, hogy maradjon csendbe és egyből csend is lett, hogy halljam mit mond.

Házőrzők:
Diablo

Brutusz