Samantha Cox háza

Mikor már készültem újra a csengőért nyúlni, Sam kinyitotta az ajtót, és ott állt előttem egy elbűvölő hosszú kék ruhában. Nagyot nyeltem, nehogy rá vessem magamat, és hirtelen szűknek éreztem a nyakkendőmet, és kicsit megigazítottam. Rájöttem, ha itt állok szótlanul még azt fogja hinni, hogy nem tetszik nekem.
- Remekül festesz. - nyögtem ki végre. Átnyújtottam a csokrot. - Neked hoztam. - mondtam egy halvány mosollyal. - Sajnálom a késésért, csak dugó volt. - hazudtam. Elég fura lenne, ha azt mondanám, hogy készülődtem. Meg borotválkozás közben elvágtam az arcomat, így még tovább húzódott az idő. Mikor lerakta a rózsákat, a karomat nyújtottam feléje. - Mehetünk? - kérdeztem, és amikor belém karolt óvatosan kivezettem a házból, és le a pár lépcsőfokon. Egyrészt, hogy ne essen el abba a ruhába, másrészt, hogy én ne lépjek rá. Besegítettem a kocsiba, és én is beszálltam. Majd az utunk egyből a Lockwood birtok felé vezetett..

/folyt. Lockwood villa/

Kiszálltam a kocsiból,majd bementem a házba.Megvártam míg elmegy a kocsijával,majd felmentem a szobámba.
Lefürödtem,felvettem pizsamámat,majd elmentem aludni.


- - Pár nap múlva - -

Végre eljött a bál napja.Már alig vártam a mai napot.
Már 5 óra felé elkezdtem készülődni,hogy időben készen legyek.


6 óra 15 perc volt mikor csengettek.
Kinyitottam az ajtót és Adam állt ott,kiöltözve és egy csokor vörös rózsával a kezében.Ezen csak mosolyogtam.
-Szia!-köszöntem neki mosolyogva

Valamit nagyon kotorászhatott a zsebében, majd előkapta a papír cetlit. Névjegykártyát hordoz magával? Akkor biztosan már tudat alatt készülhetett erre a találkozóra.
- Bármikor? - vontam fel kérdőn a szemöldökömet. - Nem tudod, hogy most mibe egyeztél bele. - húztam egy széles vigyorra a számat. A névjegykártyáért nyúlva, "véletlenül" végig simítottam puha kézfején, és figyeltem, hogy milyen hatást váltok ki belőle. Egyből egy mosolyra késztetett. Ez jót is tett az egomnak. Kiszállt, majd figyeltem, amint belépett a házba. Mikor meg voltam győződve, hogy minden rendbe lesz vele, elmentem.

- - Pár nap múlva - -

Leparkoltam a ház előtt a kocsival, s kiszálltam. A verandára sétáltam majd megnyomtam kétszer a csengőt, és vártam. Sajnos egy kicsit elkéstem, de remélem megbocsát nekem. A kezemben egy csokor vörös rózsát tartottam, és lenéztem az öltönyömre. Frissen volt vasalva, a hajam se áll össze-vissza. Meg vagyok borotválkozva, szinte soha nem készülődök ennyit. Az a nők feladata.

-Remek!Nekem jó lesz akkor.-mondtam mosolyogva
Keresgélni kezdtem a zsebembe egy névjegykártyát amin rajta van a telefonszámom is.Találtam is egyet.
-Tessék a telefonszámom! Bármikor felhívhatsz!-mondtam mosolyogva,majd átadtam neki a névjegykártyámat
Mikor elvette,tőlem, hozzáért a keze az enyémhez és olyan jó érzés fogott el. Kicsit el is pirultam.

Nem is volt olyan messze a háza, bár azért igyekeztem lassabban menni, mivel csúszós volt az út, és agyon marna a bűntudat, hogy miattam sebesült volna meg Samantha. De szerencsére jú utunk volt, szinte mindig volt témánk. Nagyon vidám lány, és szimpatikus. De még mennyire.
Követtem az utasításait, miszerint, hogy merre menjek, s leparkoltam a megadott ház előtt. Még járt a motor, és mosolyogva rá néztem. - Akkor a Bál napján felveszlek itt 6-kor. Mit szólsz? - dőltem hátra, még mindig fogva a kormányt.

Egy olyan 20 perc alatt itt is voltunk.
Szerencsére nem fagytam meg.
Út közben is beszélgettünk.Nagyon meg kedveltem Adam-et.
-Hát megérkeztünk!-mondtam miután megállt a ház előtt
-Köszönöm,hogy hazahoztál!-mondtam
Szerencse,hogy van kocsija és hazahozott mert jöhettem volna hazafelé a sötétbe és a hidegbe.

Samantha Cox háza