A bálterem

Bántott a dolog, hogy megint nem mondtam neki igazat és fájt, hisz nem ilyen vagyok. Ez attól volt most, hogy kicsit kikapcsoltam az emberségemet, de utána egyből vissza. De azért megnyugodtam, hogy nem firtatta tovább a dolgot. Ha rosszabb lett volna a helyzet akkor kénytelen lettem volna megigézni, hogy elfelejtse, hogy mit mondott Katherine. Ez is fájt volna nekem.
- Semmi baj. Megértem én, hogy nem hiszel nekem. - mondtam nyugodtan. Elena meg tud nyugtatni, de Katherine meg feltud húzni. És sokszor furcsa mert olyan mintha Elenával lett volna ez az egész úgymond megbeszélés. De Kath még fog keresni azt jól tudom..
- Igen igaz. Nem kell ide egy gyilkos aki nem érdekli ha valaki sír és könyörög neki,hogy ne ölje meg. Én sokszor kapcsoltam ki és meg lett a következménye. - vettem egy mély levegőt majd folytattam.
- Ilyenkor mindig Lexy segített észhez téríteni, hogy kapcsoljam vissza. Olyankor megbántam amit tettem. - mondtam. Ismét egy lassú számot kezdtek el játszani.
- Szabad még 1 táncra? - kérdeztem és egy lágy mosolyt sugároztam felé. Majd végre nyugodtan elkezdtünk táncolni.

~ To; Stefan ~

Kitágult szemekkel figyeltem a mondandóját. Le voltam döbbenve ez tiszta Katherine-es. Fenyegeti Stefan-t, a barátait ellene akarja fordítani. És én bedőltem neki. Hogy lehettem én ilyen hülye, és naiv? Hisz Stefan-nek mindig is hihetek, de én nem neki adtam igazat. Hanem megkérdőjeleztem a hűségét Caroline iránt.
Tovább folytatta, miszerint Katherine őt akarja. Akkor meg miért feküdt le Damon-nal? Vagy csak tényleg őt is kihasználta? Én már ezt nem értem. Annyit tudok, hogy szinte az egész világ kavarog körülöttem.. - Sajnálom. - suttogtam rosszallóan csóválva a fejemet. - Hogy nem hittem neked. - tettem egy lépést feléje, és óvatosan a nyaka köré fontam a kezeimet, és magamhoz húztam átölelve őt.
- Nem akarom, egyáltalán. Még az kéne ide. - motyogtam, és elengedtem őt. Bár épp az előbb mondta, hogy nem tudja, hogy kit szeressen erre én meg így szorosan magamhoz húztam, de barátilag. Bár a szívem mélyén mindig is érezni fogom, azt az erős kötelet Stefan iránt. De elengedtem őt, és miattam szakítottunk. A saját hibám miatt, és már nincs visszaút. Tovább kell lépnem rajta. Hisz boldog, vagyis elvileg boldognak kéne lennie Caroline-nal. Katherine-t pedig valahogy kizavarjuk a képből, hogy tűnjön el. Stefan, illetve Damon életéből is. Nem kell több probléma. Túl sokat okoz nekünk.

~To; Elena~

Amint vissza mentem a terembe arra számítottam, hogy Elena jön és majd megmondja nekem az okosat és így is lett.. Nem baj gyerünk még jobban belém gázolni.
- Elena nem volt ott semmi se. Ráakar venni, hogy éljek vele meg legutóbb ember vérrel itatott és, hogy most meg kapcsoljam ki az emberségemet és akkor majd nem lesznek érzelmeim és akkor nem fog érdekelni, hogy mit mondasz. De meg mondtam neki is, hogy nem teszem mert tudom milyen vagyok ha kikapcsolom az emberségemet. - mondtam még nyugodtan. Remélem elhiszi ha nem akkor így jártam. Kikapcsolom az emberségemet és akkor megyek ember vért szívni.
- Mert ha én kikapcsolom az emberségemet akkor majd a gyilkos énemmel fogsz találkozni és szerintem azt nem akarod. A másik, hogy Katherine nem fog leszállni rólam mert akar engem.. Ez ellen nem tudok semmit se tenni. -jelentettem ki végül. Lehet, hogy nem hiszi el, de készen álltam, hogy folytatja az ordibálást. De akkor soha többet nem fog látni. Azt garantálom.

Megráztam a fejemet. Nem tudom, hogy mi lett volna, ha tényleg szól, és akkor otthon nyugodtan várom őt. Nem megyek el Damon-hoz, nem iszom le magam, és akkor nem történne meg az eset. De hát a múltat nem lehet megváltoztatni, lehet, hogy tényleg így kellett mindennek történnie. Elvégre megismertem Damon igazi énjét, aki igenis képes szeretni, csak nem meri kimutatni.
Furán pillantottam rá. Hisz nem szereti Care-t? - Stefan.. ott van Caroline is. Gondolj rá, hogy mennyire szereted. - suttogtam neki komolyan a szemébe nézve. Láttam, hogy hosszú gondolkozásba kezd, de még mindig nem értettem őt. Hogy érti, hogy nem tudja, hogy kit szeressen? Akkor meg mi a fenét keres Caroline-nal? Nem szeretném, ha a legjobb barátnőm szívét összetörné. Ígyis már annyi csalódást élt át. És látszik rajta, hogy nagyon oda van Stefan-ért.
Beszélgetésünket Katherine szakította félbe. Ösztönösen tettem egy lépést hátrébb, és nagyot nyeltem. Igen féltem tőle, meg türtőztetnem kellett magamat, ne hogy pofán csapjam. Ráadásul még beszólogat is nekem. Bár mit számítottam tőle. Hisz ő Katherine Pierce. – Mit tisztázni? – néztem kérdőn Stefan-ra. Valamiről lemaradtam? Majd miután Katherine elkezdett a hotelról, és arról az egy alkalmas dologról beszélni elkapott a sok. Kitágult szemekkel meredtem Stefan-ra. Ilyen nem lehet. Stefan, és Katherine, majd Damon és Katherine? Nem. Nem. Nem! Biztos csak valamit félre hallottam. Stefan ezt nem tenné a barátnőjével. Bár engem is megcsókolt, de akkor épp rossz állapotban volt. De együtt lenni az ellenséggel? Vagy mégis? Hazudott volna nekem. Ilyen nem lehet. Nem is vettem észre, hogy eltűntek, de gyorsan oda mentem egy székhez, és leültem. Sokáig állva már nem bírtam volna. Ez a bál kezd egyre rosszabb lenni. Úgy jöttem ide, hogy nem volt valami sok kedvem hozzá, s ezek után pláne, hogy nincs már.
Megpillantottam Caroline-t, és Jeremy-t táncolva. Legalább ők jól érzik magukat. Ez a lényeg. Majd Stefan visszatért a terembe. Egyből odamentem hozzá idegesen, szinte majdnem trappolva. – Úgy érzem, tartozol egy magyarázattal. – néztem komolyan a szemébe. – Komolyan Katherine? – keltem ki hirtelen magamból. Persze erről nem én tehetek. Hanem az a nő ezt váltja ki belőlem. – Mégis mit gondoltál? Hogy soha nem fog kiderülni? – vontam fel a szemöldökömet kérdőn, és egyben csalódott voltam Stefan-ben.

Ahogy a kocsi befordult a Lockwood birtokra vezető útra, máris átjárt az izgalom. Úgy imádom a bálokat! Mindenhol a pompa, a csillogás, és a lassú melankolikus zene! Ez az én világom.
Stefan kisegített a kocsiból, én pedig boldog mosollyal az arcomon karoltam bele, hogy átlépjük a küszöböt és belevessük magunkat a bálozók közé. A maszkot az arcom elé emeltem, miközben a tömegben próbáltam kivenni pár ismerős arcot. Elenát és Damont azonnal kiszúrtam - az előbbi meseszép volt az általam kiválasztott ruhájában - és könyörögve pillantottam kedvesemre, hogy menjünk oda köszönni nekik.
- Köszönöm - mosolyogtam rá Elenára hálásan, és visszaöleltem - De azért te se vagy kispályás ebben gyönyörű szerelésben - viszonoztam a bókot, majd kissé meglepődtem amikor Stefan rögtön elhívta Elenát táncolni. Rögtön? És én velem mi lesz?
Láttam azért az arcukon, hogy itt valami komoly dologról van szó ami egy kicsi kétséget hagyott bennem. Csak nincs valami komoly baj? Bár, az a kérdés mikor nincs baj.
A pincér pont mellettem ment el, így leemeltem egy pezsgős poharat a tálcáról és ráérősen iszogatni kezdtem miközben Damon eltűnt mellőlem. Mindegy, úgy se hiányzott annyira. Egyszeriben kezdtem úgy érezni magam mintha csak pótlék lennék. Ha nincs Elena jó a szöszi is partnernek. Mi van ha nem szeret igazából? Amikor a szemébe nézek sose látom azt amit akarok. Szín tiszta szerelmet, vagy valami rajongás félét. De amikor a legjobb barátnőmre pillant mintha ragyogna. Lehet, hogy talán...? Jaj Caroline, ne gondolj hülyeségekre!
- Jeremy? - fordultam felé meglepetten, miközben próbáltam összeszedni a számat valahol. Az a kisfiú aki egy éve még a drogosokkal lógott most már majdnem teljes férfivé érett. Látszott rajta a kiegyensúlyozottság, és hogy megtalálta a helyes utat a boldog élet felé. Jó, neki.
- Persze menjünk - mosolyogtam rá, és a táncolók közé léptünk. Kezemet a vállára helyeztem, miközben érdeklődve tettem fel az első kérdésem:
- Mi történt veled kicsi öcsi amióta nem beszéltünk? - kérdeztem érdeklődően, miközben alig láthatóan hátra pillantottam a válla felett, ahol Stefanék táncoltak. Hát elég furcsa látványt nyújtott a dupla Elena. Szóval Kathrine itt van. Hát úgy tűnik esemény dús estének nézünk elébe...

// Samantha Cox háza //


~To Adam~

Egy jó fél óra alatt ideértünk a Lockwood birtokra.Mondtam,hogy merre kell jönni.
Már volt itt egy pár kocsi.
Leparkoltunk egy üres helyre,aztán miután Adam kiszállt a kocsiból,kisegített engem,majd bementünk a házba.
Beérve, csodálkozva néztem a feldíszített báltermet és a táncoló párokat.
Még nem nagyon voltam ilyen bálon. Egyszer voltam mikor volt a saját szalagavató bálom.

Egyáltalán nem tetszett Stefan stílusa, ahogyan viselkedett velem. - Aha, szóval így állunk? Csak arra az egy alkalomra kellettem neked, és ennyi? - néztem rá undorodva. Belül nevettem, hisz ezt a balhét, mind Elena szeme láttára, meg más vámpírok "füle hallására" csináljuk. Nem érdekel, hogy most Stefan mindenki meg fogja utálni. Avval csak én járnék jól. Hisz, ha mindenki elfordul tőle, ki fogja őt tárt karokkal várni? Hát én! És akkor boldogok lehetünk, örökké. De sajnos az élet nem ilyen könnyű. Szenvednie kell, hogy végre rájöhessen, hogy minket egymásnak teremtettek.
És mi az, hogy nincsen rám ideje? Rám mindig kell időt szánnia. Hisz én Katherine Pierce vagyok. - Szerintem nem voltam elég érthető. - Stefan, most azonnal gyere ki velem beszélni, vagy elkotyogom az egész világnak, hogy mi történt a hotelban. És azután. - mosolyogtam felidézve a csodaszép emlékeket. - Szóval, ha nem bánod elrabolom egy kis időre a partneredet. - néztem lenézően a kis hasonmásra.
Láttam, hogy Stefan nem nagyon akart megmoccanni, így megragadtam a karját, és magam után vonszoltam. - Úgy látom nem értesz a szép szóhoz. - morogtam. Egy csendes hely kell, ahol nem jönnek utánunk, s nem szakítják félbe a beszélgetésünket. Egy cél áll előttem. Stefan átterelése a sötét oldalra. Láttam, hogy mit művel vele a vér, és ő is hasznomra válhat, ha elég erős lesz. Kivittem őt a hátsó ajtón.

/folyt. A villához tartozó kert/

Egy kis ideig szó nélkül táncoltunk. Végül megkaptam a választ az előző mondandómra. Meglepődtem hisz nem ő rontotta el hanem én hisz akkor mikor eltűntem pár napra nem szóltam neki, hogy vadászni megyek. És ezért megtörtént az amit nem akartam volna sohase átélni. Ha szóltam volna neki, hogy vadászok akkor megvárt volna és akkor még mindig az enyém lenne. De ez már csak álom marad számomra hisz Damonnel sokkal boldogabb mint velem. Csak furcsa, mert mi ketten sokat voltunk együtt és olyan más most minden.. Már nem tudom, hogy kit szeretek vagy kit szeressek. Lassan ideje lesz kritikus döntéseket hoznom, de tudom, hogy azzal sok embert megfogok bántani.
- Elena nem a te hibád. Hanem az enyém ha akkoriban szólok, hogy vadászni megyek akkor tudom nem tettél volna semmit se. De mivel nem szóltam viselnem kell vagyis kellet a következményét. - jelentettem ki végül.
- Szóval ne hibáztassad magad mert te nem vagy hibás ebbe. - mondtam. Majd pár percig csendben maradtunk és táncoltunk tovább.
- Most őszintén már azt se tudom, hogy kit szeretek vagy kit szeressek. - hajtottam le szemeimet. Annyi érzelem kevergett bennem. Düh, vágy, féltékenyék és még jön hozzá a többi is. Elhagyni meg nem hagyhatom el őket mert össze törnek egyből ha megmondanám nekik, hogy elakarom hagyni ezt a várost egy jó időre max 100 év múlva visszanéznék. És akkor már lehet, hogy végleg elfelejtenek, de Damon nem hisz ő örökké él. De így nem fogok már senkinek se fájdalmat okozni. Majd Care-val tán leélem az életemet valahol máshol. Lehet, hogy míg Elenát látni fogom addig érezni is fogok iránta valami? Addigra biztos már házas lesz és Damon lesz a férje, majd lesz egy nagy házuk vagyis a Salvatore birtok hisz az nagy és nem fogom használni már. Majd lesz gyerekük és azokkal boldogan fognak élni. Boldogok lesznek hisz nem állok majd az útjukba így galibát se fogok okozni a kapcsolatukban. A mostani szakításuk is miattam történt. Ha nem vágyakoznék mindig Elena csókjára akkor ez se történt volna meg. És akkor még most is együtt élnének. Vagyis lennének mert ahogy észrevettem Elenán sehol se volt a gyűrű se a nyakában se az ujján. Ez is egy jel, hogy még se fognak össze házasodni. De még azt se felejtsem ki, hogy Damon szintén miattam lépet félre ráadásul Katheri-nel. És itt megint a csókból lehet kiindulni. Kíváncsi vagyok már, hogy valaha nyugodt életem lesz e vagy mindig fájdalmat okozok másoknak. Mert ha a fájdalom lesz akkor erre csak egy megoldás van... Az nem más mint a karó.. Vagy a menekülés az élet elől.. De még várni kell hisz ki tudja, hogy mit hoz számunkra a jövő. Az is lehet, hogy végre jóra fog fordulni és inkább abba reménykedem, hogy jól fognak elsülni a dolgok.Kis idő után megjelent Katherine. Na már csak ez hiányzott. A szokásos gúnyosságát vette elő.. Most nem volt semmi kedvem se vele beszélni mert most volt jobb dolgom is.
- Katherine. Nem nem cseréltelek fel titeket. - jelentettem ki. Mikor megemlítette a legutóbbi alkalmat majdnem ledermedtem. Elenánál épp, hogy sikerült kimagyaráznom magam ha most elrontja esküszöm, hogy megfojtom.
- Kath ezt majd később megbeszéljük. Most nincs erre időm max 1 óra múlva megbeszéljük. És tisztázzuk a dolgokat- emeltem fel kicsit a hangomat mert pörgősebb és hangosabb számra kapcsoltak.

- Andy. - néztem rá komolyan. - Ameddig nem teszed tönkre a magassarkúmat, addig nem vagy béna. - vigyorogtam, és elhaladt mellettünk egy pincér. Leemeltem egy pezsgőt, és lehajtottam, majd visszaraktam. Közelebb bújtam hozzá, hogy ne tudja látni az arcomat. Miközben táncoltunk körbe-körbe néztem a vendégeket. Megpillantottam a hasonmást, Damont, boszit, szöszit, és ott volt a drágám. Stefan. Épp a hasonmással táncol. Biztos azt hiszi, hogy ő én vagyok.. Épp erre nézett Stefan, és egy gúnyos mosolyt ejtettem feléje. Ma biztos, hogy kell vele beszélnem. Mindenképp.
A bókjára elemeltem a fejemet, hogy egyenesen a szemébe tudjak nézni. - Köszönöm. - vigyorogtam, és már egy ideje táncoltunk. - Te meg nem is vagy olyan rossz, kezdőnek. - nevettem el magamat. Leállt a zene, és egy pörgősebb számra változott. - A boszi nagyon maga alatt van. Táncolj vele. - legyintettem a kezemmel, és elmentem Andy-től. Stefan, és Elena-hoz siettem.
- Mi van, megint felcserélted a Salvatore fiúkat? - tettem a csípőmre a kezemet, és a hangomban hallatszott a gúny. - Vagy Stefan, te cseréltél fel minket. - tekintettem rá bájosan. - Sőt még meg is kéne beszélnünk a legutóbbi alkalmat. - húztam egy gonosz vigyorra a számat.

~To: Katherine~

Mikor megérkeztünk már nagy tömeg volt mindenhol. Nem voltam hozzá szokva ehhez a tömeghez, de ha Kath igen akkor meg kell ezt szoknom. Egyből a táncparkettre húzott, hogy táncoljuk. Benne voltam egyből hisz még Kath-el nem is tudom, hogy milyen lehet, de most legalább meg fogom ezt is tapasztalni. Ahogy láttam nem mindenkinek volt álarca. Lehet, hogy nem is álarcos bál hanem sima, de akkor csak rajtunk lenne. Na, de nem is tudom, hogy ez miért foglalkoztat.
- Lehet, hogy béna vagyok. - mondtam Kathnek mikor a parkettre értünk. Elkezdtünk táncolni. Igen meglepődtem hisz egész jól ment nekem. Pedig úgy mond sohase táncoltam senkivel. Egy újabb jó emlék számomra, hogy tudok táncolni és nem akár kivel.
- Nagyon szép vagy. - jegyeztem meg számára. Bár tudnám az érzéseit, hogy hogyan érez irántam vagy más iránt, de majd úgy is megtudom én időben hisz Katherine a rögtönözések embere.

Mire feleszméltem, már jó sokan lettünk a partin. Bár ez nem volt igazán meglepő, ugyanis a Lockwoodok mindig is értettek a bulik szervezéséhez. Persze az én kis barátnőmet,Caroline-t, senki nem győzheti le ezen a téren. A világ legjobb bulijait ő szervezi és kész. Ez nem kérdés. Valahányszor elmegyek egy ilyen bálra, mindig eltöprengek azon, hogy vajon miért én vagyok mindig az a szerencsétlen, akit soha nem kérnek fel táncolni. Lehet, hogy azért mert ballábas vagyok? Lehetséges! Lehet azért, mert nem érdeklődik senki sem irántam? Valószínű! Na jó, ebből a siránkozásból most lesz elég! - gondoltam magamban, és adtam ki magamnak az utasításokat. Majd felálltam és intettem a pincérnek, hogy végeztem, szeretnék fizetni. Gyorsan perkáltam, majd átsétáltam a bálterembe. Előtte azonban kimentem a mosdóba megigazítani a ruhámat, és persze a sminkemet. Majd boldogan nyugtáztam, hogy gyönyörű vagyok. Komolyan, még magamnak is tetszem. Elhagyva a mosdót a bálterem felé vettem az irányt. Mennyi ember? Mennyi pár? - gondolkoztam magamban, miközben beléptem a terembe, ahol szinte mindenki táncolt. Észrevettem Elenát és Care-t, a két legeslegjobb barátnőmet, megláttam Damon-t, Stefan-t, Jeremy-t és még nagyon sok mindenkit. Szinte mindenkit ismertem.......szinte. A zene rendkívül megnyugtató volt, így inkább leültem az egyik székre, várva a csodára, hogy valaki felkérjen táncolni. Nem akartam megzavarni ezt az idilli pillanatot a siránkozásommal, egyenlőre inkább nem megyek oda Elenáék-hoz. - gondoltam magamban, majd keresztbe tettem a lábam, és elkezdtem iszogatni a még megmaradt koktélomat.

Közelebb léptem hozzá, és a vállára hajtottam a fejemet. Bár egyáltalán nem szeretném, ha Care, vagy Damon félreértene minket. Abból lenne aztán veszekedés. Amibe biztos Katherine is részt venne. Egyből felkaptam a fejemet a mondandójára, és sajnálkozva néztem rá. Tökéletesen értettem, hogy evvel mit is akar kifejezni. A fájdalom okozója én voltam.
- Sajnálom. - suttogtam. Annyira rossz így látni őt. Még ennyi hónap után is. - Tudom, szörnyű ember vagyok. És amit veled műveltem, az megbocsáthatatlan. - ráztam meg a fejemet. Hisz Stefan-nal boldogok voltunk, szerelmesek voltunk egymásba. Csak nekem azon az estén félre kellett lépnem Damon-nal.. És ezek után még mindig meg akart volna nekem bocsátani. De én nem.. Én nekem Damon kellett. Jól döntöttem, hogy elengedtem? Ez az a kérdés, amire soha nem fogok választ kapni, hisz ő már boldog. Mellesleg Caroline-nal. Nem akarok az utukba állni. Viszont, ha Stefan-nel maradtam volna, akkor az egyik részem mindig is vágyódott volna, hogy milyen Damon-nel. De most már ezt is megtapasztaltam. Felsóhajtottam, nagyon nem volt kedvem ehhez az egész bálhoz. Hisz szinte mindenki jól érzi magát, míg én nem. Egy ideje már nem hallottam semmit se Klaus felől, ami egy jó jel. De most itt van Katherine akiért a fejünket kell fogni.
- Viszont tudnod kell, hogy szerettelek. - néztem komolyan a szemébe. Mondanám, hogy még mindig szeretem, hisz örökké a szívem része marad, csak az a bökkenő, hogy itt vannak pár kíváncsi vámpírok. A jó hallásukkal rossz lenne, ha ezeket hallanák. - És örülök, hogy sikerült Caroline-nal a dolog. - mosolyogtam, és magamhoz öleltem. El sem tudom képzelni, hogy az évek alatt Stefan mennyi mindenen keresztül ment át érzelmileg. Szeretném vele érzékeltetni, hogy számíthat rám, bármikor.

Hirtelen észre vettem, hogy szegény Caroline egyedül álldogál a táncparkett szélén. Hirtelen nagyon megsajnáltam, de tudtam, hogy Ő ma Damonnal biztos nem fog/ nem is akar táncolni, aki szintén egyedül volt.
- Tudod mit Mel én felkérem Carolinet táncolni, te pedig forogj egyet Damonnal, amúgy is jóban vagytok nem? - Rámosolyogtam majd mint a régi filmekben szokták meghajoltam. Lassú könnyed léptekkel indultam meg Care felé, akin látszott, hogy nagyon zavarja táncpartnerének hiánya.
- Felkérhetem hölgyem? - Kérdeztem vicces hangnemben egy mosoly kíséretében. Olyan furcsa, hogy vagy egy éve nem is beszéltem vele, neki még mindig Elena emós kisöccse vagyok érdekes lesz, hogy felismer e.

Élvezetes volt Elenával táncolni mint a sulibálon régen. De az már csak a múlt.. ÉS igaza volt, hogy élvezzem, de nem ment. Kicsit megparancsoltam magamnak aztán nagy nehezen sikerült élveznem a bulit. Mikor elmondta Elena, hogy mit csinált Damon vele.. Teljesen rosszul éreztem magam mert ezzel én is meg csaltam Caret, de sikerült Elenánál nem lebuknom mikor Kath " ELSZÓLTA MAGÁT" .
- Sajnálom, hogy megtörtént ez veled. - súgtam a fülébe. Bár tudná, hogy én mit tettem most itt se lennék. És még meg is utált volna érte mindörökre..
- Eltudom képzelni, hogy fáj.. Mert nekem is sok fájdalmat kellet elviselnem. A múltban.. - halkultam el. Hisz nekem akkor fájt a legjobban mikor Elena szakított velem Damon miatt még akkor, és mikor látom őket együtt akárhol és ha akármit is csinálnák.. Főleg akkor fájt mikor megtudtam, hogy eljegyezték egymást és utána az én hibámból veszekedtek. Igaz, hogy ott van nekem Care, de Elenával voltam eddig a legtöbbet és nem vagyok képes elfelejteni.. Csak akkor menne, ha kikapcsolnám az emberségemet.

Szótlanul álltunk egymás mellett Damon-nal, néha rá pillantottam Katherine-re, és a párjára. Azért kíváncsi lennék, hogy azt a pasast, megigézte, vagy akaratából jött el. Meg tudja-e, hogy mi is ő. Viszont azt be kell vallanom, hogy nagyon jól néz ki.
Körbe néztem a terembe, és megpillantottam Stefan-t, és Caroline-t. Álarcos buli? Hát akkor elfelejtettem. Bár voltak akik nem hordtak, így nem nagyon tűntem ki a többiek közül. Szerencsére idejöttek hozzánk, de láttam Stefan-on, hogy mennyire kellemetlenül érzi magát. - Sziasztok. - mosolyogtam rájuk. - Care fantasztikus a ruhád. - öleltem meg az egyik legjobb barátnőmet. Valahogyan biccentettem a fejemmel Stefan-nek, hogy hívjon el táncolni. Egy idő után vette az adást. Bár nem értem Damon-től miért kér engedélyt, ha nem is vagyunk együtt. - Csak tánc lesz. - néztem Damon-re komolyan. Nem fogom lefektetni Stefan-t, ahogy ő tette Katherine-nel.
A táncparkettre mentünk, és Stefan megpörgetett, majd közelebb húzott magához. Megfogtam a kezét, a másik kezemet pedig a vállára raktam, és úgy ringatóztunk tovább. Egy széles mosolyra húztam a számat, de láttam rajta, hogy valami baj van. Lehet, hogy még mindig a legutóbbi esetet bánja. - Élvezd már a bált. - simogattam meg a vállát. Utáltam így látni másokat, úgy érzem, mintha a kötelességem lenne másokat boldoggá tenni. Hisz minden egyes részletet az életnek ki kell élvezni. - Amúgy.. - kezdtem bele. - Átmentem a birtokra, és mire lettem figyelmes? - vontam fel a szemöldökömet. - Damon, és Katherine egy ágyban hempergett. A szemem láttára. - suttogtam, és figyeltem őt. Próbáltam kiolvasni az arcából a jeleket. Nagyon meg volt döbbenve, ahogy látom. - És fáj.. - sóhajtottam. A lépcsőről lezuhanást inkább nem is említem meg, de jobb, ha tudja, hogy Katherine milyen is valójában. Itt most nem Damon-t szerettem volna bemocskolni, hanem a drága Katherine Pierce-t.

/ Stefan szobája. /

Hamar a birtokra értünk. Mind a ketten kiszálltunk az autóból és egyből bementünk. Szerencse, hogy betudtunk menni a házba. Régen még be lettünk híva így pont jól jött és nem fagyoskodtunk kint. Felvettem közben az álarcomat és közben a bálteremhez értünk. Nagy volt a tömeg és én éreztem a levegőben az erekben folyó vért. Nagy volt a kísértés számomra, hisz most próbálok leszokni róla, de így nehezen fog menni. Körül néztem és az ismerős embereket egyből ki is szúrtam. Szinte minden ki itt volt. Elena és Damon is és ahogy látom béke van köztük. Szerencsére nekik jobb az életük mint nekem hisz csak tönkre teszem a kapcsolatukat. Nem akartam oda menni hozzájuk mert lehet megint elcseszek valamit, de Care csakis hozzájuk rángatott.
- Sziasztok. - mondtam halkan én nem néztem egyikük szemébe se. Végül belenéztem Elena szemébe. Mutatta, hogy hívjam el táncolni. Tudtam, hogy beszélni akar velem ezért nem haboztam.
- Damon ha nem gond elkérem Elenát 1 táncra ha szabad. - mondtam és szerencsémre bólintott. Elmentünk a tánc parkettre épp lassú szám ment és táncolni kezdtünk.

Viszonylag elég hamar odaértünk, és már az emberek kezdtek gyülekezni. Lemondóan felsóhajtottam. Nem volt kedvem nagyon bálozni, de sajnos ez a kötelességem, hogy ott legyek. Mint Alapító család tagja. Az út alatt egy kicsit elgondolkoztam. Damon mennyire felhúzta már azon magát, hogy Stefan véletlenül megcsókolt. Én pedig szenvedtem. És én visszamentem könyörögni, erre ő meg épp Katherine-nel mulatott az ágyban. És én ezt hagyni fogom? Nem! Most igenis, ha szeret szenvednie kell. Bár nem fogok visszavágni, vagy semmi. Hanem tényleg, most nem vagyunk együtt, és nem fogok semmi olyan mozdulatot tenni vele, amit félreérthetne. Vagy nem mondom ki, hogy szeretlek, meg ezeket. Elvégre összetörte a szívemet millió, apró darabokra mikor kidobta az ablakon az eljegyzési gyűrűt..
- Köszönöm. - mondtam rezzentetlen arccal a bókjára. Nem figyeltem rá, de persze mindenki másnak mosolyogva köszöntem. Bementünk a bálterembe, s megpillantottam Jeremy-t, Melanie-val. Az utóbb említett egy gyönyörű ruhát hordott, és nagyon lapos hasa volt. Szóval Jer elfelejtette azt elmondani, hogy megszülettek a kicsik. De evvel észre lehet venni, hogy én mennyire figyelmetlen vagyok. Megpillantottam Katherine-t is, aki egy maszkkal próbált nem feltűnni. - Ő meg mit keres itt? - motyogtam alig nyitva ki a számat. Jobban megragadtam Damon kezét, jelezve neki, hogy nem engedem el. Egyszer elengedtem, de most már soha többet nem fogom. Végre el jutott a tudatomig Damon kérdése, s rá néztem, majd így feleltem: Nem sajnos még nem láttam őket, de minél hamarabb meglátogatom őket. - mondtam. - Viszont olyan furcsa, hogy az öcsém, mégis már apa. - meredtem el a táncoló párosokban. Voltak ismerős, illetve ismeretlen arcok. Vagy csak olyanok, akiket már láttam, de nem ismerek.

//Salvatore birtok/Damon szobája//

Leparkoltam a Lockwood villa előtt, majd leállítottam a motort. Kiszálltam, és Elenát is kisegítettem, vigyázva, nehogy elessen, vagy én vágódjak el a hatalmas ruhájában. Miután kiszálltunk, kiraktam neki a kezemet, hogy belém tudjon karolni. Rámosolyogtam, és felsétáltunk a lépcsőn. Nagyon féltem, hogy a ruha miatt Elena megbotlik, vagy megcsúszik, vagy bármi, és kitöri a nyakát, vagy mit tudom én. Nagyon féltem őt, most, hogy majdnem meghalt, az még jobban felhívta a figyelmemet arra, hogy vigyáznom kell rá.
- Gyönyörű vagy, tudod? - kérdeztem mosolyogva, majd bevezettem a bálterembe. A teremben már sokan voltak, és táncoltak. Megláttam odabent Jeremy-t Melanie-val, aki már nagyon nem volt terhes. Szóval már megvannak a babák. Ajánlom, hogy én legyek a keresztapa.
- Láttad már a kicsiket? - intettem a fejemmel a turbékoló párocska felé.

Mikor Melanieval együtt voltam semmi sem számított, de mégis stabilan álltak körülöttem a dolgok kitűnő párt alkottunk, az Ő érettsége mégis kislányos énje mint legó passzolt az enyémhez. Lassan ringatózva tettük meg az első tánclépéseket, egy kettő, egy kettő ahogy annó még Anyu tanította. Mániája volt a sok bálozás így engem és Elenát is mindegyikre elhurcolta.
Kósza pillantást vetettem a többi táncoló alak felé, bambultam a narancsos fények még mindig meleg árnyalatos kavalkádját, a régi bútorokat, fellengzős ruhákat.
Miközben nézelődtem azon vettem észre magam, hogy Elena megérkezett egy számomra ismeretlen partnerrel, ekkor vésődött be az eszembe, hogy megint Katherine-el kezdem összetéveszteni, szerencsére most nem dőltem be a színjátékának. Ismertem Elenát és Damon nélkül nem jönne el egy ilyen partira, bár az utolsó infóm róluk, hogy összevesztek, akkor lehetséges, hogy mégiscsak a nővéremet látom? Na jó most teljesen összezavarodtam...
Megpróbáltam könnyedén elvonatkoztatni visszatérni a sajnos megnyílt burokba, amibe én véstem lyukat elkalandozásommal. Melre mosolyogtam, majd folytattam a monoton lépések kábító egymásutánját.

/Katherine búvóhelye/

Leparkoltunk a Lockwood birtok előtt, és kifújtam a levegőt. Teljesen előttem van 1864, amikor itt voltam az Alapítók Bálon. Hetekig versenyeztek értem a Salvatore fiúk, hogy melyiket tisztelem meg, hogy a párja leszek. Végül Stefan nyert, mivel a szívem felé húzott. Nagyszerű esténk volt, de közben ott volt George Lockwood is.
Kiszálltunk, és figyeltem a felvilágított villát. Ez nem nevezhető háznak. Mikor Andy mellém lépett a kezébe karoltam, és úgy vonultunk be a birtokba. Sokan néztek minket, biztos ismerősnek tűntem a számukra. Azt vélik, hogy talán én vagyok a kis Elena. De alig várom már, hogy eljöjjön, és tudjam őt irritálni. Meg még Damon-t is meg kéne találnom. A legfontosabb ember pedig Stefan lenne. A szerelmem. Sajnos néha úgy érzem, hogy kezd előjönni az emberi énem, de azt egyáltalán nem szeretném. Viszont olyan nehéz ellene küzdeni.
Szerencsére van már elég régóta behívóm, így nem kellett megtalálnom a Lockwood ifjoncot, hogy engedjen be. - Táncoljunk. - néztem Andy-re, majd magam után húztam be a bálterembe. Megláttam az ifjú Gilbert fiút, és egy gúnyos mosolyt küldtem feléje. Mindig is olyan helyes volt, szívesen megkaparintanám, de ahogy látom foglalt. Viszont az nekem soha nem jelent akadályt, de az már igen, hogy ha Elena-nak tévesztenének, aki Jeremy-vel van együtt.. Bár akkor neki kéne magyarázkodnia. A terem közepébe álltunk, a fény alatt, hogy mi legyünk középen, és átkulcsoltam a kezemet a nyaka köré. Majd lassan elkezdtünk ringatózni a táncra.

Jennával még sokáig beszélgettünk, majd Melanie felment a szobámba készülődni, nagyon csinos volt. Haját omlós göndör fürtökben fogta fel, arca kipirultan csillogott az izgalomtól, piros szatén ruhája bomlasztóan hangsúlyozta ki telt kebleit, a lágy fodrok tetézték a látványt, én ott helyben kész voltam.
Annyira szerettem ezt a kislányos izgatott tekintetét, lassú kifinomult lépteket, mégis játékos kézmozdulatokat. Sosem vallotta be, de tudtam, hogy imádja az ilyen alkalmakat, ilyen helyzetben még TALÁN én is elviseltem a romantikus régi kort idéző rendezvényt.
Igazi tinifilmbe illő jelenet játszódott le közöttünk lesétált a lépcsőn én lent vártam és hosszan megcsókoltam. Hátulról átkaroltam derekát, majd könnyedén belesuttogtam a kis varázs szót a fülébe, amivel kezdetét vehette az este:
- Szeretlek, és elképesztően nézel ki Mel! - Erős szokásos vigyorom ült ki az arcomra, majd kivezettem a szerelmemet a kocsi feljáróhoz, ahol kinyitottam a jármű ajtatját, beültem a vezető üléshez, beindítottam a járgányt. Na akkor kezdődjön...
Rövid fél órás út után értünk a birtokra, ahol már jó sok ismerős arcot véltem felfedezni, mindenki álarcban, régies ruhákban feszített. Filmbe illő jelenet volt, elbűvölt a látvány, amit a sárgás-narancsos lobogó fáklya fények még szebbé varázsoltak. A nyirkos idő ellen beléptünk a bálterembe, ahol élőzene fogadott minket, nagy ricsaj, rengeteg táncoló pár, de mi még így is meghitten tudtuk érezni magunkat a mi kis képzeletbeli burkunkban.