A bálterem

~ To; Care <3 ~

Miközben táncoltunk eszembe jutót, hogy otthon hagytam azt a gyémánt nyakláncot amit Carenak szántam. Még végig táncoltam vele az utolsó számot és a vége felé a fülébe súgtam.
- Van egy ajándékom a számodra csak otthon hagytam.. De érte megyek azonnal. Vámpír sebességgel hamar vissza érek. - súgtam majd megcsókoltam. De előtte kivezettem a kertbe, hogy ott várjon meg. Plusz onnan gyorsabban eljutok majd a birtokhoz és nincsenek sokan kint.
- Mindjárt jövök. - mondtam azzal elmentem vámpírsebességgel a birtokra.

/ folyt. Salvatore birtok./

~Bonnie-nak, a kis boszimnak~

Szegény lány még mindig sokkos állapotban volt. Úgy látszik, nagyon meglepte, hogy Stefan-nak és Damon-nek vagyok az unokatestvére.
-Ennek örülök- feleltem.- És köszönöm. Gondolom, akkor az unokatesóim nem meséltek Rólam.
Furcsálltam, hogy nem említettek meg. Mondjuk, Damon-től nem is vártam mást. Szerintem Ő azt sem tudja, hogy még életben vagyok. Stefan pedig...nos, Őt pedig egy szó nélkül itt hagytam, úgyhogy megértem, hogy nem tett említést Rólam.
-Nos, igazából én ebben a kisvárosban születtem 1853-ban. A Salvatore-testvérek mellett nőttem fel. Velük töltöttem a legtöbb időmet. Aztán...történt egy s más, amit ha nem haragszol, most nem szeretnék részletezni. A lényeg az, hogy eltűntem Mystic Fall's-ból, bejártam a világot, de most úgy döntöttem, hogy ideje lenne ennyi év után visszatérni az unokatesóimhoz.
Pozitívan csalódtam Bonnie-ban. Idáig a legtöbb boszorkány, akivel találkoztam, mind negatív dolgokat sugárzott magából.

Miután elszakadtam tőle, Elena megragadta az arcomat, és újra megcsókolt. De ő sokkal szenvedélyesebben, mint az előbb én őt. Nagyon szenvedélyes volt, éppen olyan, mint régen. Imádtam ezt az oldalát, és jelenleg egy cseppet sem zavart, hogy mindenki lát minket. Bár az tény, hogy itt nem fogunk szexuális kapcsolatot folytatni, de azért ez is picit durva. De mint mondtam, jelenleg ez engem nem érdekel. Egyik kezem a derekára siklott, és már éreztem, hogy odalent veszett az ügy. Áll a dárda, felhúzták a zászlót, vagy mondhatom ahogy akarom, egy a lényeg. Aztán elszakadt tőlem, és azt mondta, menjünk el innen. Még ellenkezni sem volt időm - már nem mintha akartam volna - , azonnal felállt, és engem is húzott magával.
- Oké. Menjünk. - mondtam, majd megfogtam a kezét, és picit hátra pillantva kivezettem a teremből. A kocsihoz siettünk, és kinyitottam neki az ajtót, majd én is beszálltam.
- És... Merre? - néztem rá kajánul vigyorogva, majd beindítottam a motort, és kihajtottam a Lockwood birtok területéről.

/folyt. Salvatore Panzió/

A gondolataimba teljesen elmerültem. A legfőbb téma, amin az eszem járt, hogy vajon visszaköltözzek-e? Nem tudom, hogy Jeremy hol szeretné majd felnevelni a kicsiket. Ha a Gilbert házba, akkor megmondom neki, hogy nyugodtan alakítsák át a szobámat. Bár mondjuk van egy elég tágas vendégszoba is.. De először erre kéne tudni a választ. Illetve nem is szeretném elhanyagolni a családomat. És belehalnék, ha megint Stefan miatt összevesznénk Damon-nel. Le kell állnia a féltékenykedésről, és minden tökéletes is lehet. Miközben nagyban néztem ki a fejemből, néha kortyolgattam a pezsgőből.
Nem is vettem észre, hogy valaki leült mellém, majd mikor meghallottam az ismerős hangot egy féloldalas mosolyra húztam a számat. - Hát nem is tudom.. - fordítottam oldalra a fejemet, és meglepett, hisz egyből egy csókkal üdvözölt. Leraktam a pezsgőmet, és belemosolyogtam finom csókjába. Nem válaszoltam semmit, mert csak egy bizonyos dolog hajtott.
Megfogtam az arcát, és szerelmesen tekintettem a szemébe. - Szeretlek.. - súgtam, és közelebb hajoltam íves ajkaihoz, és szenvedélyesen megcsókoltam. A nyelveink csak úgy táncoltak egymással. Vadul a hajába túrtam, bár elég fura, hogy ezt így mindenki előtt felvállaljuk. Nagy nehezen elszakadtam tőle, és zihálva a levegőt a szemébe néztem. - Menjünk el innen. - határoztam el. - Most! - fogtam meg a kezét, és felálltam a helyemről.

- Te meg miről beszélsz? - kérdeztem felvont szemöldökkel. Valamit nagyon próbált a tudtomra adni, de nem igazán sikerült neki. Nem is érdekel annyira... Ha fontos, majd úgyis megmondja kerek perec. Ha nem, akkor csak pazarlom itt a drága időmet, amit Elenával tölthetnék.
- Na, jó. Nekem nincs időm ilyen hülye rejtvényekre. - mondtam, azzal hátat fordítottam neki, és visszaindultam Elenához. Megláttam Elenát egy közeli széken ücsörögni, egy pezsgővel a kezében. Én lekaptam egyet az egyik tálcáról, és odamentem hozzá. Leültem mellé, és a szabad kezemmel átkaroltam.
- Nos, hol is tartottunk? - kérdeztem vigyorogva, majd odahajoltam hozzá, és megcsókoltam. Az ajkain érezhettem a pezsgő ízét, ami nem is volt olyan rossz. Már csak egy kis eper kéne... Meg csoki. Mit lehet tenni, borzasztó piszkos a fantáziám... Egy pár perc után elhajoltam tőle, és rámosolyogtam.
- Nos, az előzőkre válaszolva... Ha Care és Stefan csinálnak neked helyet, akkor legyilkolom őket. És rendben. Ha még időt szeretnél, akkor megkapod. Bármit. - mosolyogtam rá kedvesen, majd ittam egy kortyot a pezsgőmből. Hmm... Elena csókja után nem is olyan rossz ez. Sőt, egészen tűrhető. De azért majd otthon iszunk valami finomabban, hogy ezt leöblítsük.

- Igen, és? - vontam fel a szemöldökömet, majd egy nagyot nyeltem. Elvégre nem kell félnem. Csak egy kis nyakharapás semmi más.. Lehet, hogy fájni fog, de az az érzés, amikor tudom, hogy én adok energiát a szerelmemnek.. Felülmúlhatatlan! - Nem jelentene semmi veszélyt. - csóváltam meg a fejemet. - Hiszek benned. - simítottam végig a kezemet az arcán, és egy apró mosolyra húztam a számat.
- Ha nem adsz okot, akkor garantálom, hogy még szabadulni se fogsz majd előlem. - kacsintottam rá. Elvégre imádom őt, és ha nem lesz több ilyen Katherine eset, vagy bárki mással akkor nincs okom szakítani vele. Illetve talán akkor fontolgatnám, ha ismét egy gyilkoló ragadozóvá válik. Amíg a vértasakot fogyasztja addig nincsen semmi baj.
Furán néztem rá. Igazából nem is tudom. - Nem hamarkodnánk el? - kérdeztem tőle aggódva. - Nem akarok semmit se elsiettetni. Örülök, hogy újra együtt vagyunk.. - suttogtam. Hisz, ha megint sokat töltenénk együtt az időnket, mi van, ha rám un majd? Ha már.. ha már.. nem fogok neki kelleni? Elmosolyodtam a viccén. - Óó kár pedig Caroline, és Stefan már csinált nekem helyet. - kuncogtam, és átkaroltam az egyik kezemmel, majd megpillantottam Tyler-t, és nem éppen a legkedvesebben tekintett a kedvesemre. Kérdőn néztem fel rá, de ő se tudta, hogy mi a gondja. - Okés, siess vissza. - viszonoztam a csókját, majd figyeltem elmenni. Gondoltam nem szép, ha nézem miközben beszélnek, így levettem egy újabb pezsgőt. Leültem egy közeli székre, majd a táncoló párokat kezdtem el nézni.

Nem tetszett a hangneme.
Szemtelenül mosolyogtam.
-Helló Damon.. már nem is szabad neked köszönni? Milyen a bál?-
Kezet nyújtottam neki barátság képen de nem fogadta el a jobbost.
Elhúztam a kezemet.
-Hát jól van.... Ne félj.. nem harapok....-
de te fogsz majd ha megtudsz egyesmást.-
Mondtam neki széles szemtelen mosollyal.
majd láttam hogy értetlenül néz.
-Ne félj barátom.. mindenre rájössz a magad idejében...-

- Elena, ugye tudod, hogy a nyakadba fogok harapni? - kérdeztem felvont szemöldökkel. Lehet, hogy nincs is ezzel tisztában... - Ez elég sok veszélyt rejthet... - mondtam neki, majd elmosolyodtam.
- Sosem foglak többet elhagyni. Nem leszek még egyszer ilyen hülye. Már csak akkor mehetünk szét, ha te dobsz engem... - húztam el a számat a gondolatra. Nem bírnám elviselni... És engem amúgy sem szoktak dobni, de ez a kisebbik gond. Mondjuk a becsületem sértése elég rossz, de az, hogy Elenát elveszítsem... A legrosszabb, ami történhet.
- Én is téged, Kicsim... Mindig. És foglak is, amikor éppen nem vagy velem. Szóval... ha úgy érzed, költözz vissza a villába. Pontosabban a szobámba. Annak nem örülnék, ha Stefan-nál kötnél ki. - mondtam mosolyogva, majd el is szörnyedtem a gondolatra. Borzasztó lenne... Együtt élnék a szerelmemmel, de mégsem... A lehető legrosszabb.
Aztán megláttam, hogy Tyler jön le a lépcsőn, és int nekem, hogy menjek oda. Először elég furán néztem rá, hogy mégis mit akarhat. Kinéztem az ablakon, nincs telihold... Akkor?
- Szerinted mit akar? - néztem Elenára kérdőn, majd Tyler felé intettem a fejemmel, hogy tudja, rá célzok. Először alaposan végiggondoltam, hogy vajon odamenjek-e hozzá... Aztán arra jutottam, hogy egy ilyen kis kölyök nem árthat nekem.
- Megnézem mit akar, egy pillanat, és jövök. - adtam egy gyors csókot Elenának, majd odasétáltam Tyler-hez.
- Mit akarsz? - kérdeztem tőle, cseppet sem barátságosan.

- Hogyan tudnál bennem kárt tenni? - néztem rá mosolyogva, de mégis kérdőn. - Egyedül avval tudnál, ha ismét elhagynál.. - suttogtam lehajtva a fejemet, és amikor átölelt a mellkasára hajtottam a fejemet egy pillanatra. Ki kellett élveznem minden egyes másodpercét annak, hogy itt van mellettem. Hisz ki tudja, hogy mikor veszünk össze megint, és annyi lesz a boldogságunknak.
Majd koccintottunk, és első kortyra megittam a felét. Nem volt rossz, de nem is mondható jó pezsgőnek. Pedig én pezsgőmániás vagyok, de ennél ittam már jóval finomabbat is. Hamar megittam az egészet, majd leraktam az asztalra, és Damon felé fordultam, fogva szorosan a kezét. Lehajtottam a fejemet, és lágyan elkezdtem simogatni a kézfejét. - Nem is tudnád elhinni, hogy mennyire hiányoltalak. - motyogtam, majd szinte miután kimondtam egyből bevallotta az igaz érzéseit. Egy apró mosolyra húztam a számat, és viszonoztam édes csókját. - Hmm.. ez nagyon hiányzott. - vigyorodtam el, majd eszembe jutott a gyűrű a láncon. Majd amikor hazavisz engem, akkor megpróbálok rá keresni egy tökéletes alkalmat. Titokban felveszem, vagy valami.

Le jöttem. Körbe néztem a teremben. A legtöbb ember már itt volt. Megpillantottam Damon Salvatorét. Intettem neki hogy jöjjön ide. Közben sunyin mosolyogtam.

- Nem tudom, Elena. Csak félek, hogy kárt teszek benned. Azt... nem bírnám elviselni. - ráztam meg a fejemet. Pedig már nem egyszer megtettem ezt vele, többet nem fogom.
- Rendben. Ezúttal én sem. - öleltem át az egyik karommal, a másikkal elvettem a pezsgőt.
- A... sokszori újrakezdésre. - koccintottam vele vigyorogva, majd ittam egy kortyot a pezsgőből. Nem épp a legjobb évjárat, de nem rossz. Otthon van jobb is, bár inkább whisky párti vagyok. De ha ez van, akkor ez van. Most nem fogok lerészegedni. Elena társaságában meg főleg nem, és egy bálon nem is illik. Kiittam a maradék pezsgőt, majd Elena felé fordultam.
- Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek? - kérdeztem egy mosollyal, majd lágyan megcsókoltam. Annyira hiányzott az érintése, a csókja ebben a pár napban. Őt senki és semmi nem pótolhatja, gondolok itt Katherine-re. Sosem lesz vele olyan, mint Elenával.

~To; Care <33 ~

Hát egyből megkaptam a beszólást a kis drágától, de hát ez van.
- Igen van meg lesz is. Csak valami fontos dolgot kellet megbeszélnünk.. - mondtam. A csók furcsán jött ki, hisz vissza sem csókolt csak úgy volt.
- És megnyugodhatsz nem miattam volt ez most. De jobb ha vigyázunk Katherine-vel. Mostanság sokat jár a birtokra. - mondtam őszintén. Rájöttem, hogy nem akarom elcseszni az életemet és csak egy személy fontos a számom az akivel most épp táncolok. Szerintem ez az utolsó esélyem, hogy boldog lehessek olyannal akit szeretek is.
- De miért kérdezed? Most követtem el valamit? - kérdeztem aggódva. Hát ez a bál se sült el úgy ahogyan szerettük volna. De reménykedek benne, hogy innentől sima úton fog menni az életünk.
- De ha szeretnéd és haza is mehetünk és kapnál tőlem egy kis kényeztetést. - súgtam a fülébe hátha jobb kedve lesz.

Nem tudtam úgy tenni, mintha nem lepett volna meg a dolog. Sőt,konkrétan szívrohamot kaptam, amikor kiderült, hogy a sejtésem bizony igaznak bizonyult. Az unokatestvérük? Ez mindenképp érdekes. Úgy látszik a Salvatore családfa eléggé szétágazó. Nem hittem volna, hogy valaha is fel fog bukkanni még egy Salvatore.
- Értem, hát kicsit tényleg megleptél! De nyugi, nincsenek előítéleteim. Csak nem hittem volna, hogy Damonnak és Stefan-nak van még élő rokona. És mi szél hozott amúgy Mystic Fallsba. Tudom, Mystic Falls mostanában igazán vonzza a természetfeletti lényeket. És hol éltél eddig? Már, ha szabad ilyet kérdeznem. - mondtam, és vártam a választ. Kellemes meglepetést okozott nekem Isabella. Általában nem volt még olyan vámpír, aki ilyen kedvesen viselkedett volna velem a kezdetektől fogva. Kivéve talán Stefan-t. De Isa mindenképp egy érdekes színfoltja a vámpíroknak. Van benne valami különleges, valami kézzel megfoghatatlan dolog. Most, hogy megismerkedtem Isa-val sokkal jobban kezdtem érezni magam, és úgy tűnik, hogy ez a bál mégsem fog a Pokoli báléjszakák egy fejezetévé válni.

TO: Isabella

~Bonnie-nak~

Bonnie eléggé meglepődött azon, amikor a nevemet mondtam. Kis híján rosszul lett. Szavaiból meg is tudtam, hogy miért.
-Hidd el, szívesen mondanám ezt- feleltem nevetve, még mindig a kezét szorítva. Helyesbítve, inkább Ő nem engedte el az én kezemet.
-De, viccet félretéve,-folytattam komolyan- vérrokonságban állok Velük. Damon-nek és Stefan-nak az unokatestvére vagyok.
Nem akartam szegény lányra sokkot hozni, de ahogy látom, ez mégis sikerült.
-Remélem, Velem nem lesznek problémáid- mondtam mosolyogva, miután elengedte a kezemet.
-A szagodból ítélve, én is rájöttem, hogy nem vagy egy egyszerű ember- folytattam, majd miután végiggondoltam, hogy mit is mondtam, gyorsan hozzátettem:
-Mármint...nem úgy értettem. Ne haragudj! Ezzel csak arra akartam célozni, hogy én is tudom, hogy boszorkány vagy- feleltem egy angyali mosollyal az arcomon.

Kezemet nyújtva azon gondolkodtam, hogy vajon egyáltalán szeretne-e velem csevegni, vagy csak egy lány leszek, akinek véletlenül neki ment a bálon. De miután ő is a kezét nyújtotta felém, teljesen megkönnyebbültem. Ám miután bemutatkozott, még a szám is tátva maradt a döbbenettől. Konkrétan lefagytam, képtelen voltam elengedni a kezét.
- Mármint Salvatore, ugye? Érdekes, nagyon nagyon érdekes. Ugyanis rajtad kívül él még itt két Salvatore Mystic Falls-ban. Damon és Stefan Salvatore. Mondd, hogy csak névrokonok vagytok! - mondtam, majd elengedtem a kezét, és mosolyt erőltettem az arcomra.
- Nem mintha problémám lenne a Salvatore-kal, vagyis hát pontosítok. Eleinte voltak problémáink egymással,de végül is félredobtuk ezeket. Úgyhogy most már szent a béke. Mikor megérintettelek már tudtam, hogy vámpír vagy, bár mondjuk szerintem ehhez meg sem kellett volna téged érintselek. Az aurád csak úgy sugárzik. - mondtam, mjad zavaromban elkezdtem csavargatni a hajamat.

A bárpulthoz mentünk, és előkaptam egy tányért, majd ráhelyeztem ilyen aprósüteményt. Ennyi elég lesz, hogy növelje a vércukorszintemet, ha nem akkor bekapok még egyet. Leemeltem még két darab pezsgős poharat.
Pont volt két személyre hely, és leültünk, majd kérdőn néztem rá. - Miért lennék veszélyben? Hisz eddig sem támadtál rám. Ha nem bírnád magadat kordában tartani, akkor már rég rám támadtál volna. - motyogtam, majd megettem az egyik süteményt. Belül lekvárral volt töltve. Ez amolyan már előre becsomagolt. Kicsit száraz volt, de remélhetőleg megteszi a hatását.
Szerencsére Damon beadta a derekát, és egy apró mosolyra húztam a számat. Átnyúltam, megfogva a kezét. - Szeretném, ha tudnád, hogy én semmit se szeretnék elsiettetni. - mosolyodtam el. Bár ez elég furán hangzik az én számból hallva. - Viszont. - fogtam meg a pezsgős poharamat, felemelve a magasba, készülve a koccintásra. - Koccintsunk az újrakezdéshez. - pirultam el.

Kedves, aranyos lánynak tűnt. Arra számítottam, hogy leordítja majd a fejemet. De nem így történt. Ő is bocsánatot kért, majd bemutatkozott, és a kezét nyújtotta. Elfogadtam azt, majd így szóltam:
-Egyezzünk meg abban, hogy mindketten hibásak voltunk- feleltem én is mosolyogva.
-Örülök, hogy megismerhettelek Bonnie. Szép neved van.- azért a biztonság kedvéért végigmértem tetőtől talpig a lányt. Nem láttam semmi gonoszságra utaló "jelet". Azt hiszem, vele is ugyanúgy jóban leszek, mint Caroline Forbes-szal.
-Engem pedig Isabella Salvatore-nak hívnak- árultam el végre a nevem.

Már rég lemondtam arról, hogy bárki is felkérjen táncolni. Sajnos ez már lassan törvényszerűséggé kezd válni. Javában iszogattam a koktélomat, várva a megváltásra, amikor hirtelen valaki nekem jött. Na ilyenkor szokott nálam általában felmenni a pumpa, és ilyenkor szoktam elküldeni az illetőt melegebb éghajlatra. Miért nem tudnak az emberek a saját lábuk elé nézni? Szánalom, komolyan. - gondolkodtam magamban, amikor az illető megszólalt és bocsánatot kért. Jó pont, mivel a legtöbb ember szó nélkül elment volna mellettem. Hátrafordultam, és egy nagyon szép lányt pillantottam meg. Boszorkány érzékeim azt súgták,hogy vámpír, bár ez nem befolyásol semmit. Nálam most már nem. Igyekeztem kedvesen társalogni az illetővel.
- Jajj, semmi probléma, az én hibám volt! Folyamatosan csak az útban állok, nyugi nem te voltál az első, aki nekem jött, és valószínűleg nem is az utolsó. - mondtam, és megengedtem magamnak egy mosolyt.
- Bonnie Bennett vagyok. - mutatkoztam be, és a kezemet nyújtottam.

ISA-nak, a kedves és gyönyörű vámpírkisasszony-nak

~ Bonnie-nak, a kis boszinak~

/Isa szobája/

Elenálval átsétáltunk a bárpulthoz, ahol a bálra tekintettel, most étel is volt. Még szerencse, különben most szegény Elena éhezne. Aztán Elena megemlítette, hogy ihatnék az ő véréből is. Már kezdtem megijedni a gondolatra, amikor azt mondta, hogy ő nem ijedne meg. Már nem is tudom, hanyadjára kér meg erre...
- Elena... nem tudom. - nyögtem majd megráztam a fejemet... Féltem őt veszélynek kitenni, nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
- Nem akarlak veszélynek kitenni. Féltelek, Elena. - mondtam, még mindig elgondolkodva. Aztán mikor megláttam az arcát, muszáj volt megtennem.
- Rendben. De nem most. Majd otthon. - mondtam neki mosolyogva.

Halkan elnevettem magamat. - Akkor mehetünk. - engedtem el a szerelmemet, és átfontam a karomat a karján. Valami édeset úgyis megkívántam, legalább lesz cukor a szervezetemben. Az elmúlt napban eléggé kihagytam az evést. Inkább csak sírtam, sírtam, és sírtam.
Persze reggel ittam egy teát, de az mellékes. - Tudod, szívem.. - kezdtem bele, s az ajkamba haraptam. Eddig soha nem vált be a javaslatom, de ki tudja hátha most megváltozik a véleménye. - Ha már nagyon nem bírod, itt vagyok én.. - tekintettem fel rá, és egy aprót szorítottam a kezén. - Hidd el, nem ijednék meg tőled.. - suttogtam. Ha ettől fél tudnia kell, hogy nem fogok tőle elfordulni csak azért, mert látni fogom, hogy milyen is ő valójában.

- Én is szeretlek. - tátogtam vissza, és lehajoltam hozzá egy lágy csókért. A világ megszűnt létezni körülöttünk, csak ő volt, és én. Csak őt láttam, ő pedig csak engem. Olyan volt, mintha egy puha felhőn táncolnánk, csak mi ketten. Nem voltak őrült exek, nem volt Stefan, nem volt Katherine, senki nem volt, aki keresztbe tehetett volna nekünk. Csak mi... ketten. Amikor véget ért a dal, Elena a fejét mellkasomra hajtotta, én pedig lágyan simogatni kezdtem a hátát. Amikor azt mondta, éhes, halkan kuncogtam.
- Akkor harapjunk valamit. - mondtam, majd amikor megkérdezte, én az vagyok-e, rájöttem, hogy igen. Már napok óta nem ittam emberi vért, nem volt időm elmenni fincsi nyakat szívni, vagy éppen zacsisat inni.
- Ami azt illeti, az vagyok. De nem úgy, mint te. - mosolyogtam rá, és közben reméltem, hogy nem ijesztem meg. Majd amikor nem lesz ott, iszok valamit. Nem akarom még, hogy így lásson. Nem egy szörnyeteg való hozzá.

A hűvös kék szemeiben teljesen elvesztem, s mindenkit kizártam a külvilágból. Csak Ő és én voltam fontos ebben a pillanatban. Jobban megragadtam a vállát, és egy apró mosolyra húztam a számat.
- Szeretlek. - tátogtam, és tudtam, hogy ennél boldogabb nem lehetek. Bár szerintem ma még haza, mármint a Gilbert házba fogok menni. Remélem Damon ott marad velem az éjszakára, hisz utálok felkelni, illetve elaludni nélküle. Mintha az egyik részem nem lenne mindig velem. Bár a mitológiában úgy van, hogy a feleség a férj oldalbordája. Bár mi nem kimondott vagyunk házaspárok, csak eljegyzett, ha egyáltalán még mindig ezt tartja helyesnek. El kell döntenie, hogy meg tud-e bennem bízni. Ha igen akkor lehetünk boldogak életünk végéig, viszont ha nem akkor sajnos ez a kapcsolat nem fog működni.
Véget ért a dal, és a táncunkat egy gyengéd csókkal pecsételtem meg. Átkaroltam őt, és a mellkasának döntöttem a fejemet. - Éhes vagyok.. - motyogtam. Rájöttem, hogy az emberi szükségleteimet nem nagyon kéne elhanyagolnom. - Te? - tekintettem fel rá, az államat a mellkasának nyomva.

Amikor meghajoltam előtte, láttam, ahogy az arca lángokban ég, és elvörösödik. Nagyon édes volt, így amikor a kezét az enyémbe helyezte, szorosan magamhoz húztam. Tekintetem az övébe fúrtam, úgy kezdtünk el táncolni, ringatózni, akárcsa két, egymáshoz kapcsolódott hajó. Teljes egyensúlyban, és összhangban voltunk egymással. Megszokott léptekkel és mozdulatokkal irányítottam őt, ő pedig követett engem. Úgy élveztem vele a táncot, mint eddig még senki mással.
Az egyik kezem végig a derekán volt, a másikkal a kezét fogtam. Mélyen néztem mogyoróbarna szemeibe, ő pedig az én kék szemeimbe. Teljesen elvarázsolt, és úgy éreztem, mintha ez a mai nap meg se történt volna. Sosem szakítottunk, sosem feküdtem le Katherine-nel - legalábbis mostanában nem - és nem is balhéztunk egy csomó ember előtt. Minden szép és jó, ő pedig a menyasszonyom. Na, igen... Ez is lesz még beszédtéma, úgy érzem. De nem most... Megint elrontaná a hangulatot, vagy nem tudom. Még csak most jöttünk újra össze - azt hiszem, összejöttünk - még nem akarom siettetni ezt a témát...

Egyből kiléptünk a mosdóból, és egy rövid sor már gyülekezett kint. Néhányan fel is sóhajtottak. - Semmi rossz nem történt lányok. - nyugtattam meg őket egy mosollyal párosítva, és a bálterembe sétáltunk.
Az emberek ezelőtt kevesebb, mint 30 perce veszekedő két emberként látott minket. Akik szemmel láthatólag nem is szerették egymást. De ahogy most megjelentünk, s láthatólag dúl köztünk a lamúr mindenki alaposan megnézett minket.
Mikor meghajolt előttem elpirultam. Senki se tette ezt a táncpartnerjével. Különlegesnek éreztem magamat. Bár azt nem tagadom, hogy eszembe jutott az a gondolat, hogy szépen orron térdeljem, de nem. Én jó kislány vagyok, és szeretem Damon-t. - Szabad. - mosolyodtam el diadalmasan. A kezét nekem nyújtotta, és a sajátom pedig belesimult. Szorosan magához húzott, és el nem tekintve táncoltunk végig. A tekintetemmel szerintem minden érzelmemet iránta elárulhattam. Nem szólaltam meg, még egy pisszenést se. Nem akartam ezt a tökéletes alkalmat megzavarni.