Mystic Falls utcái

Leparkoltam az autómmal az utcákon. Gondoltam felfedezem a teret. Kiszálltam, és egyből a szél megcsapta az arcomat. A zsebembe dugtam a kezemet, és miközben sétáltam végig néztem a városon. Az egyik eldugott utcában a diákok avval szórakoztak, hogy füvet szívnak sunyiban. Majd, ha hivatalosan is a tanárjuk leszem, és majd úgy kapom rajta a kölyköket. Megfogják bánni.
Hirtelen valaki belém ütközött, és egyből egy gyönyörű barna szempárral találtam magamat szembe. Annyira el voltam tőle kápráztatva, hogy alig jutottam szóhoz. - Semmi baj. - ráztam meg a fejemet. - Adam Fell. - nyújtottam neki a kezemet. Elvégre nagyon csinos volt, és így kell kezdeni az ismerkedést. Bár remélem, hogy nem az egyik jövendő diákom lesz..

Amilyen gyorsan csak tudtam elmenekültem onnan és egy biztonságosabb helyet kerestem.
Végül kikötöttem Mystic Falls utcáin.
Megálltam,majd szép lassan sétálni kezdtem.
Nézegettem boldog szerelmespárokat,gyerekeket,családokat.
Kicsit elszomorodtam,hogy még nincs senkim sem.
Ahogy így sétáltam,nekimentem valakinek.Egy férfi volt az.
-Jaj ne haragudjon...-kértem elnézést

- Aha már értem akkor és jó tudni bár akkor nem halottam hisz ha jól sejtem akkor lőhetett le drága édesapám.. - komoly hangon mondtam.
- Szerencséd mert hiszek neked. - feleltem. De legbelül igen résen voltam, hisz Katherine , Katherine ő mindig képes mindenre. Kiértünk a kis utcából és egyből az autójához mentünk.
- Látom szereztél magadnak kocsit. - böktem oda. Beültem a kocsiba és megvártam míg Kathe is beszél és elindítja. Elindultunk és egyenesen a hotel felé ment.

/ folyt. Hotel. 69 szobaaaa.. tudtam, hogy ezt fogod egyből éreztem XDD /

- Hát pedig ez van Stefan. Megígértem neked, betartom az ígéreteimet. - mondtam. - Hopsz. - tettem a szám elé a számat. - Épp halott voltál annál a résznél, mikor közöltem veled. - húztam el a számat.
Mikor elkezdett bennem kételkedni, megálltam előtte, és az ujjamat végig húztam a mellkasán. - Hidd el Stefan, bízhatsz bennem. Most az egyszer. - néztem mélyen a szemébe. Megfogtam a kezét. - Nem kell félni, nem harapok.- néztem rá bájosan mosolyogva. - Csak te és én, Stefan. Nem fogod megbánni. - kacsintottam rá.
Elindultunk a mellékutcából, és a kocsimig elértünk. - Akkor mehetünk? - vontam fel a szemöldökömet. - Én vezetek. - dőltem az autónak.

- Jól van tudom, hogy mit.. De nem hittem volna, hogy pont miattam jöttél vissza. - mondtam elhalkuló hangon. Eléggé jól ismertem már Katherinet, hogy úgy se fogja tartani a száját. Akkor se ha megkapja amit akar. De akkor is meg kell tennem mert igazat is mondhat.
- Jól van megkapod amit akarsz. De - mondtam mielőtt indultunk volna. - Honnan tudjam, hogy most igazat mondasz nekem és a későbbiekben nem fogod nekik elmondani? Mert azért elég jól ismerlek téged. - jelentettem ki végül. Közben elindultunk ki a kis mellék utcából és még mindig a válaszára vártam. Legszívesebben elrohantam volna tőle, de úgy is elém került volna. Meg még az lett volna még az első , hogy elmondja mindenkinek..

- Hogy mit akarok? - emeltem fel a hangomat. - Komolyan ennyi idő alatt még mindig nem esett le? - néztem rá teljesen kiakadva. Mikor már ő kezdte el a fenyegetést, újra erősen a karjába markoltam. Idősebb vagyok nála, szóval nem is tudna legyőzni.
- Stefan.. Érted jöttem vissza. - néztem a szemébe. - Szóval most gyere velem, és esküszöm nem fog kiderülni, ami itt az előbb történt. - hajoltam közelebb az ajkához. - Csak egy estét kérek, és az egész el lesz felejtve. - súgtam az ajkára, alig pár milliméter választott el minket egymástól. Elhúzódtam tőle. - Nos? - vontam fel a szemöldökömet kérdőn, várva a válaszára. - A döntés a Te kezedben áll. - fontam össze a karomat a mellkasom alatt.

Egyszer csak megint erősen megragadja a karom és maga felé fordít. Hát a fenyegetése sajnos túlságosan is hatott rám. Tényleg nem akarom, hogy ez kiderüljön.. Nincs más választásom mint, hogy megtegyem amire kér.
- Rendben te nyertél. Mit akarsz még? - böktem vissza. Nem akartam ezt. Már az elején tovább kellet volna állnom és nem megcsókolni. * Ez az Stef te is eltudod magadnak cseszni az egész életedet... megérdemelsz egy tapsot.* ~ gondoltam idegesen. Tovább figyeltem, hogy most mi lesz a következő lépés.
- Majd egyszer megfogod bánni ám erről én gondoskodok. - mondtam kicsit indulatosan. Még mindig fogta a kezem és erre még jobban megszorította.

- Minek leszokni? Mi van, ha újra visszatérsz rá? - néztem fel rá felvont szemöldökökkel. Láttam, hogy valamin nagyon elgondolkodik, majd kimondta, hogy vége. Hmm.. ennyi ideig tartott a boldogságom? Stefan végre rájött, hogy én Katherine vagyok és nem Elena?
Elkezdett kisétálni az utcából. Gyors lépésekkel mögötte teremtem. Erősen megszorítottam a karját, és szembe rántottam magammal. - Ha most elmész esküszöm, megölök mindenkit akit szeretsz, kezdve a kis szöszi barátnőddel, Elena pedig Klaus karjai közt fog végződni.. Folytassam még? - néztem rá fenyegetően. - Mit szólna a barátnőd, ha ez kitudódna? - húztam egy gúnyos mosolyra a számat. - Te is tudod, hogy mekkora keverőgép vagyok. Imádnám tönkre tenni a kis nyavalyás életedet. - tekintettem rá szúrósan, csak úgy köpve a szavakat. Lehet, hogy most nagyon undokan bántam Stefan-nel, de Ő ezt nem teheti! Még Damon sem volt ilyen. És ne fogja arra, hogy ez egy meggondolatlan tett volt, mert csakis engedett az érzelmeinek. Az érzelmei pedig azt súgják neki, hogy Katherine-t akarja!!

Csók után a mellkasomhoz dőlt. - Igen jó volt. És amúgy igen leszokóban az ember vérről mielőtt komolyabb baj lesz. - jelentettem ki. Kicsit elgondolkodtam ezen a z egészen, hogy nem szabadna ezt tennem. Hisz ha ez most kitudódik akkor Care összefog törni.. És akkor nem csak ő fog soha megbocsátani nekem hanem Elena se se Bonnie és szerintem mivel Damon és Elena együtt van így Damon is szépen a szép beszólásaival mindig oda fog szólni nekem.. Ezt nem akarom. Megfogtam a vállát és hátrébb húztam.
- Kath bocsi, de ez nem fog menni. Nem tehetem ezt Careval.. Sajnálom nem fog ez működni köztünk. - nyögtem ki végül. Azzal hátat fordítottam neki és elkezdtem kisétálni a kis utcából.

- Én mindent élvezek Stefan. - kacagtam ördögien. - Leszokóban vagy az emberi vérről? - kérdeztem meglepetten. Stefan és az emberi vér? Láttam rajta, hogy mit művelt vele az 1920-as években, de sosem hittem volna, hogy valaha újra rá tér. Egy újabb plusz pont Stefan-nek. Gondoskodni fogok róla, hogy ne hagyja abba az ivását.
- Hogy mire? - vontam fel a szemöldökömet, és játékosan rá pillantottam. Hirtelen ajkát rányomta az enyémre, és vadul megcsókolt. Kezeim egyből a nyaka köré fonódtak, és közelebb húztam magamhoz, a hajába markolva. A közeli falnak löktem, és utána mentem, majd újra folytattuk azt, ahol abbahagytuk. Nem bírtam betelni kívánatos, formás ajkaival. Bár tudtam, hogy foglalt, de amiről nem tud az a szöszi, addig nincs is semmi baj. Különben is vagy 500 évvel idősebb vagyok nála.
Elengedtük egymást, és hosszasan néztünk egymás szemébe. Egyáltalán nem számítottam volna erre. Talán Elena-t látja bennem? Hát akkor hamarosan fel kell ébresztenem az álmából, mivel NEM VAGYOK Elena. Sosem leszek olyan jó kislány, mint ő. - Ez jó volt. - paskoltam meg a mellkasát. Persze nem fogom kinyilvánítani az érzéseimet számára, hisz nem tudom, hogy bízhatok-e benne.

- Tudod jól, hogy így ezt a meglepetést nem annyira szeretem, de azt is tudom, hogy te élvezed. - mondtam utoljára. - Jól van igyekszem lazítani csak mostanság még mindig fura az életem mert most igyekszem megint leszokni az ember vérről. -jelentettem ki. Végül rájöttem, hogy nem kellet volna az ember véres dolgot elmondanom, hisz még elég könnyen meg is támadnék egy embert.. Lehet, hogy majd használja ellenem, de majd meglátjuk mi lesz még.
- Nem akarok én forgalmas helyre menni. - mondtam mind egy óvodás. Ez nem vall rám. Átkarolt és elakart indulni, de én nem tántorítottam. Megszorította erősen a kezemet és nagy nehezen behúzott egy kis mellék utcába.
- És mire lesz tökéletes? - kérdeztem vissza. Egy furcsa érzés támadt bennem már megint. Valamiért a szívem inkább Katherina iránt húzott és az nem jó hisz nekem ott van Care. Lehet azért mert mivel Elena hasonmása és lehet, hogy még nem tettem túl magamat rajta. Nem tudom mi ütött belém, de egyből magamhoz ragadtam és vadúl megcsókoltam. Valamiért boldog voltam, hogy újra érezhettem ajka ízét. Ezek szerint mind végig Katherina volt számomra az igazi? És ezért kellet nekem ennyit szenvedni, hogy végre megtaláljam az igazit? A sorsom igen csak kicseszik velem. Aztán a végén majd mégse akkor jó is lesz.. Mert nem 1 ember szívét fogom összetörni.. De majd minden kiderül a közel jövőben.

- Jaj, Stefan ne légy már ilyen. - biggyesztettem le az ajkamat, majd egyből egy gúnyos mosolyra húztam a számat. - Lazíts egy kicsit. - néztem a szemeibe. - Tudod.. Segíthetek neked. - haraptam a számba. Imádtam játszadozni másokkal, örömmel telített el. Ahogy most is Stefan-nel. Bár igazából érte jöttem vissza, hogy magamnak kaparintsam. Olyan jó volt újra érezni ajkát a sajátomon.
- Amúgy nem erre számítottam. Azt hittem a nyakamba fogsz ugrani, meg minden. - néztem rá durcásan, félre biccentett fejjel. - De ha gondolod mehetünk együtt vadászni. - kacsintottam rá. Egy halandó elhaladt mellettünk, megnézve minket. - Te meg mit bámulsz?! - szúrtam oda neki, és gyors léptekkel elment tőlünk. "Így gondoltam én is." ~ mosolyogtam el elégedetten, majd újra Stefan-re pillantottam. Láthatólag nem tetszett neki a viselkedésem, de meg kell szoknia én nem Elena vagyok, mindig is ilyen voltam, mindig is ilyen leszek..
- Menjünk egy kissé forgalmasabb helyre. - karoltam beléje, majd mikor próbált kiszabadulni, megszorítottam a karját. Nem akartam a nehezebb utat választani, de ha egyszer nem ad rá lehetőséget.. Behúztam egy kisebb mellékutcába, ahol egy árva lélek se volt. - Na itt már tökéletes. - néztem körül. Ha megpillantok valakit, esküszöm kiszívom belőle az utolsó csepp vért is.

Figyelmesen néztem a kirakatot mikor Elena a semmiből mellém toppant. Aha szóval Damon megbántotta és akkor hozzám jön panaszkodni.. De hát ez van egy barát dolga, hogy meghallgassa. Nagyot néztem mikor kimondta, hogy rosszul döntött és megcsókolt. Annyira nem csókoltam vissza, csak néztem őt. Egy szó se jött ki a számon.
- Elena ezt szerintem elhamarkodtad. - jelentettem ki még mindig csodálkozva. Végül mikor átváltott más hangnemben rájöttem, hogy át lettem verve. Hát persze ki más tudná ezt csinálni? Nem más mint ő.
- Katherine. Ezt nem kellet volna. - jelentettem ki.
- Te meg mit keresel itt? Tán szeretnél itt emberekből enni? - böktem oda neki. A reakciója nem lepett meg. Hisz ő Katherine.

/Katherine búvóhelye/

Sétáltam az utcán, útközben páran rám köszöntek, hogy "Szia Elena." Sajnos egy mosolyt kellett az arcomra kényszeríteni, és válaszként csak visszaintegettem nekik, és tovább riszáltam magamat végig az utcán. Csodálkoztak is rajtam, majd már egészen távolról kiszűrtem Stefant. Lassítottam a tempómon, és visszavettem a stílusomból egy kicsit, és elő a jó kislányos szerep. Mintha egy ártatlan, megbánt kicsi lány lennék..
Odamentem hozzá, pont mögötte "támadtam" le rá. - Szia, Stefan. - mosolyogtam. Milyen furcsa újra kimondani ezt a nevet. Csodálkozva tekintett rám, ezek szerint bevált. Azt hiszi, hogy Elena vagyok. - Damon megbántott. - kezdtem el szipogni. - Rosszul döntöttem. - ragadtam meg a tarkójánál, és szenvedélyesen megcsókoltam. Tudtam, hogy nem kevés ember van itt az utcán, legalább Elenara lotyóként fognak tekinteni. Mikor elengedtem őt, meguntam a játszadozást. Egy cserfes mosolyra húztam a számat, és a csípőmre raktam a kezemet. - Na hiányoltál? - kérdeztem gúnyosan felvont szemöldökkel.

/ Főtér/

Igazából olyan fontos dolgom nem volt csak igencsak közeledett a karácsony. Igaz nem voltam valami kedves mostanság az emberekkel, de ennél csak az emberi vért okolhatom hisz az változtatott meg. Bekel vásárolnom az ajándékokból karácsonyra. Most plusz egy személyt hozzá rakhatok, de nem baj én örülök neki, hogy visszatért bár Damon nem hiszem. Sőt még Kathnek is fogok venni ajándékot. Erre csodák csodájára épp kit pillantok meg? Egy embert aki épp velem szembe jött. A vágyam még mindig erős volt a vér iránt így nehezem álltam meg, hogy ne harapjak belé. Mikor elhaladt mellettem majdnem rátámadtam, de sikerült megparancsolnom magamnak, hogy * Nem szabad! egy ártatlan embert megölni!*. És megálltam. A fenébe a vágyammal és az élő vértasakokkal akik csak arra várnak, hogy elfogyasszák őket. Elértem egy kirakathoz. Meg álltam előtte és néztem milyen szép ékszerek is vannak benn. A lányoknak veszek valami szépen csillogót és kész biztos örülnek nekik. Damon meg kap 1 üveg Whiskyt úgy is mindig azt issza.

Jennek <3

- Úgy is mondhatjuk - villantottam rá egy boldog mosolyt és felvettem egy másik tizenkét centis,ezüst kövekkel kirakott tűsarkút. Ebbe még magasabb is vagyok és jól kiemeli a vékony vádlim. Tökéletes. Fogadok, hogy Rebeccának nincsenek ilyen jó lábai. Sőt azon is csodálkozok, hogy van ruha ami rámegy. Oké ez kicsit gonosz volt, de hát az ő modorához képest, ez még dicséretnek számít.
- Szerintem is. Elviszem - pakoltam be a dobozba a kis gyönyörűségeket és az pénztárhoz léptem. Miközben lehúzták az egyik bankkártyám és beírtam a kódot, folyamatosan beszéltem Jennyhez. Oké, röviden végre megeredt a nyelvem.
- ... És miután visszaértünk, kimentem a teraszra és követett. Bocsánatot kért, bár nem értem minek mert én szúrtam el és kérte, hogy folytassuk. Azóta pedig, nos látod - vontam meg mosolyogva vállam és kinyitottam az üveg ajtót. A nap már az ég tetején járt, és egyre több ember ült be bisztrókba, éttermekbe, hogy ebédeljenek egyet. Végül is nem rossz ötlet, úgyis rég ettem valami finomat vér helyett.
- Nincs kedved beülni a Grillbe egy ebédre? Éhen halok - játszottam kicsit túl egy kicsit a szerepem miközben ellenőriztem, hogy mindent vettem e amit kell. Elenának egy kis kedv javító, nekem egy kis gardrób nagyítás, és Stefannak egy kis meglepi. Azt hiszem minden megvan ami kell. Vagyis...
- Tessék. Ajándék - nyomtam Jenny kezébe egy kisebb méretű Tiffany ajándéktáskát,miközben folyamatosan a vigyorogtam. Nem tudom, hogy a jó idő, vagy a nagyszerű beszerző túra, esetleg az, hogy most minden rendbe van velem van ilyen hatással a hangulatomra, de az biztos, hogy nem bánom a dolgot.

//Számomra befejezett. Folytatás a Grillbe//

Caroline nem volt valami bő beszédű, vagyis eléggé sejtelmesen beszélt.
- Akkor most te Stefan Salvatore-val vagy?- kérdeztem tőle. Kíváncsi voltam mi a helyzet, mert múltkor még az a vámpírlány Rebecca elégé odavolt Stefan-ért,úgyhogy komolya harcok folyhattak akkor.
- Ez a cipő tökéletes.- mondtam mikor felpróbálta. Caroline profi vásárló volt látszott, hogy ez neki szinte napi program. Én is szerettem vásárolni, bár mostanában eléggé elhanyagoltam, így most pont jól jött ez a program. Nem árt egy kis frissítés a ruháim közt.

Jennyvel tényleg szuper vásárolni! De komolyan. Bonnie nem törődik vele annyira, bemegy egy boltba amit szeret vesz magának valamit ami tetszik és két hétig el van vele! Elena ugyan ez azzal a különbséggel, hogy ő neki széles a látótere és van amikor élvezi is a vásárlást. Bár ez az utóbbi időbe nagyon ritka. Jenny viszont a lelki társam! Tudja mik az igazi márkák, mi megy mihez, és, hogy mi az abszolút tilos. Például a barnát lilával hordani. Az öngyilkosság.
- Hát - haraptam bele az alsó ajkamba miközben egy gyönyörű fekete szatén szandált próbálgattam. - Kezd egyenesbe jönni az életem - vigyorogtam rá, és szemügyre vettem a lábamon lévő kis gyönyörűséget. Hát, úgy tűnik Stefannak versenytársa akadt. Méghozzá nagyon erős.

Caroline kezében vagy öt szatyor díszelgett amin elmosolyodtam. Úgy látom ő már eléggé benne van a vásárlásban, és a vásárlás végül is jót tesz minden körülmények között.
- Vásárolni? Még szép, hogy van kedvem.- mondtam neki mosolyogva és közben elindultunk az utcán. A kirakatok csábítóak voltak és amelyik jobban megtetszett abba a boltba be is néztünk és nem nagyon tértünk ki ki belőle ruha vagy egyéb kiegészítő nélkül.
- Nah mesélj Car, mi történt veled mostanában. Mindent tudni akarok.- vettem kíváncsira rögtön a témát és érdekelt is hogy mit történt vele mostanában. Rég beszélgettem már bárkivel is így mikor nem azon kellett töprengnem, hogy hogyan másszak ki ebből a bajból, vagy mi lesz a következménye a tettünknek. Most ez csak egyszerű beszélgetés volt, ami már nagyon hiányzott.

Verőfényes napsütésbe sétálgattam az utcán, elhaladva a boltok kirakata előtt. Kezemen minimum hat reklámtáska függőt, de aki jól ismert tudta, hogy ez csak a kezdet. Minimum tizenötig meg se állok.
Jó volt kiszakadni a szobámból, ahol az elmúlt heteket töltöttem, megállás nélkül. Végül is azt csináltam amit Elena fog az elkövetkező hetekbe. No fodrász és pedikűr. Szegény, részvétem neki. Majd viszek neki valami szépet a kedvenc boltjába. A telefonom jelezni kezdett így megálltam és a napszemüvegemet a fejemre tolva előhalásztam a táskámból. Mosolyogva olvastam Stefan üzenetét, vagyis aminek csak az eleje volt Stefané a másik Elena segélykiáltása volt;

Mi újság feléd? Ma este vaAZONNAL SZABADÍTS KI HALLOD CARE?! MOST! S.O.S

Oké. Akkor két valamit kap tőlem kárpótlásul. Mondjuk azt a cipót a kirakatba. De nekem van hozzá kabátom, meg táskám és a bőrömhöz is pont passzol tehát...
- Ó, szia Jenny hát te? Régen láttalak erre - mosolyogtam rá és örültem, hogy látom a szöszi kis boszi barátnőmet. Az utolsó találkozásunkkor úgy se tudtunk sokat beszélni most épp itt az ideje, hogy bepótoljuk.
- Van kedved sétálni, beszélgetni és vásárolni egyet? - ajánlottam fel a táskáimat lóbálva. Álsztori anyunak; karácsonyra vásárlok augusztusba.Vagy hanukára. Vagy hálaadásra. Mindegy, úgyis beveszi.

Verőfényes napsütésbe sétálgattam az utcán, elhaladva a boltok kirakata előtt. Kezemen minimum hat reklámtáska függőt, de aki jól ismert tudta, hogy ez csak a kezdet. Minimum tizenötig meg se állok.
Jó volt kiszakadni a szobámból, ahol az elmúlt heteket töltöttem, megállás nélkül. Végül is azt csináltam amit Elena fog az elkövetkező hetekbe. No fodrász és pedikűr. Szegény, részvétem neki. Majd viszek neki valami szépet a kedvenc boltjába. A telefonom jelezni kezdett így megálltam és a napszemüvegemet a fejemre tolva előhalásztam a táskámból. Mosolyogva olvastam Stefan üzenetét, vagyis aminek csak az eleje volt Stefané a másik Elena segélykiáltása volt;

Mi újság feléd? Ma este vaAZONNAL SZABADÍTS KI HALLOD CARE?! MOST! S.O.S

Oké. Akkor két valamit kap tőlem kárpótlásul. Mondjuk azt a cipót a kirakatba. De nekem van hozzá kabátom, meg táskám és a bőrömhöz is pont passzol tehát...
- Ó, szia Jenny hát te? Régen láttalak erre - mosolyogtam rá és örültem, hogy látom a szöszi kis boszi barátnőmet. Az utolsó találkozásunkkor úgy se tudtunk sokat beszélni most épp itt az ideje, hogy bepótoljuk.
- Van kedved sétálni, beszélgetni és vásárolni egyet? - ajánlottam fel a táskáimat lóbálva. Álsztori anyunak; karácsonyra vásárlok augusztusba.Vagy hanukára. Vagy hálaadásra. Mindegy, úgyis beveszi.

Verőfényes napsütésbe sétálgattam az utcán, elhaladva a boltok kirakata előtt. Kezemen minimum hat reklámtáska függőt, de aki jól ismert tudta, hogy ez csak a kezdet. Minimum tizenötig meg se állok.
Jó volt kiszakadni a szobámból, ahol az elmúlt heteket töltöttem, megállás nélkül. Végül is azt csináltam amit Elena fog az elkövetkező hetekbe. No fodrász és pedikűr. Szegény, részvétem neki. Majd viszek neki valami szépet a kedvenc boltjába. A telefonom jelezni kezdett így megálltam és a napszemüvegemet a fejemre tolva előhalásztam a táskámból. Mosolyogva olvastam Stefan üzenetét, vagyis aminek csak az eleje volt Stefané a másik Elena segélykiáltása volt;

Mi újság feléd? Ma este vaAZONNAL SZABADÍTS KI HALLOD CARE?! MOST! S.O.S

Oké. Akkor két valamit kap tőlem kárpótlásul. Mondjuk azt a cipót a kirakatba. De nekem van hozzá kabátom, meg táskám és a bőrömhöz is pont passzol tehát...
- Ó, szia Jenny hát te? Régen láttalak erre - mosolyogtam rá és örültem, hogy látom a szöszi kis boszi barátnőmet. Az utolsó találkozásunkkor úgy se tudtunk sokat beszélni most épp itt az ideje, hogy bepótoljuk.
- Van kedved sétálni, beszélgetni és vásárolni egyet? - ajánlottam fel a táskáimat lóbálva. Álsztori anyunak; karácsonyra vásárlok augusztusba.Vagy hanukára. Vagy hálaadásra. Mindegy, úgyis beveszi.
-

Néhány előzetes hozzászólás!

KLAUS

- Te szépen haza mész, nekem pedig van egy kis dolgom. - pontosabban Elijah-m. Érzem hogy a közelben van. Szóval itt az idő egy kis testvéri cseverje, meg hogy egy kicsit rálépjek a farkára, mert nem elég hálás.
- Jó éjt. - mikor a szó végére értem már el is tűntem a asötétben magára hagyva egyedül Alysont.

ALYSON WALDORF

Szerencsére Klaus vette az adást, és kirángatott a Grillből. Halálfélelem tükröződött az arcomon, egészen addig, míg látótávolságon belül voltunk. Ő is csak addig szorította a karomat, míg ki nem értünk az utcára. Egy darabig még mentünk, majd betértünk egy sikátorba. A falnál találtam magam, és megéreztem ajkait az enyémen. Már nem lepődtem el, nem is visszakoztam. Egészen kezdtem megszokni. Pár perc után elszakadtam tőle.
- Végre le tudtunk lépni. Már nagyon untam. - mondtam vigyorogva. Tényleg, majd halálra untam magam.
- És most merre? - kérdeztem felvont szemöldökkel. Még mindig a vadászszerkóm volt rajtam, ideje lenne átöltözni valami kényelmesebbe. Ennél bármi jobb, de legalább szexi vagyok benne.

DAMON SALVATORE

Reagálni akartam Elena közbeszólására, de Bonnie megelőzött, és mindent el is mondott,amit én akartam. Így továbbra is csak csendben térdeltem, és azon töprengtem vajon elveszítettem-e Elenát örökre. A reakcióiból nagyon úgy tűnt, hogy igen. Nem hallottam, mit mondott még Bonnie Elenának, nem is figyeltem. Csak térdeltem ott, a semmibe bámulva. Már gondolkodni sem volt erőm. Akkor vettem észre magam, amikor Bonnie kezdett hozzám beszélni. Csak a végét csíptem el, így nem igazán értettem, de ha nem vagyok hülye, akkor azt ígérte meg, hogy visszakapom Elenát. Vagy azt, hogy ha valami komoly baja lesz, akkor ki fog nyírni, mert azért jött el ide autóval, mert én szakítottam vele. Most döbbentem csak rá, hogy ez mennyire így van. Az én hibám! Én tettem ezt Elenával! Az én hibám, hogy elfelejtett engem!
Hamarosan mentő szirénáját hallottam meg, majd beszálltunk a kocsiba. Elena egy hordágyon feküdt, Bonnie az egyik oldalán, én a másikon ültem. Nem szóltam semmit, csak hallgattam a csipogást, amit Elenára kötöttek. Ez jelezte a szívverését. Amíg egyenletes, addig nincs gond. Nincs gond.


/folyt. kórház?/

BONNIE BENNETT

Elena felfigyelt ránk, és nem jelentett túl jót. Ugyanis rendkívül kíváncsi személyiség volt. Pont, mint én. Ez is egy közös pont bennünk Elenával.
- Tudom, Elena, hogy itt vagy! De, mint látod, pont azért beszélünk halkan, mert NEM szeretnénk, hogy halljad, amit beszélünk. De szerintem ez evidens, vagy nem? - kérdeztem, és mélyen Elena szemébe néztem. Nem tudtam eldönteni, hogy mit látok benne. Talán düh, és szerelem egyvelegét.
- Elena! El kéne vinnünk téged a kórházba, egy alaposabb kivizsgálásra. Bár, én úgy érzékeltem, hogy minden FIZIKAI sérülésed begyógyult, de azért nem ártan egy alaposabb kivizsgálás. - mondtam, és Elena beleegyezése nélkül, felhívtam a mentőket. Damon, még mindig térdelt, és láthatóan nagyon szenvedett. Viszont a képek, amiket említett még tényleg jók lehetnek valamire.
- Damon! Gyerünk! Próbálj meg felállni! Kérlek! Ígérem, megígérem neked, hogy visszakapod őt! Érted? Megígérem! És, amit én megígérek az úgy is lesz! - majd a kezemet nyújtottam Damonnak, aki végre képes volt felállni. Eközben még a mentő is megérkezett.
- Renden, akkor indulhatunk? Nyugi Elena, a kórházban mindent meg fogsz tudni. - mondtam, és felsegítettem őt is, majd mindhárman beültünk a mentőautóba.

ELENA GILBERT

Bonnie elkezdett valamit suttogni Damon-nek, amit emberi fül nem hall. Hogy én mindenről lemaradok! Elég nehéz úgy itt ülni, hogy fogalmam sincs, hogyan lett egy autóbalesetem, Bonnie össze-vissza beszélt, amit még most sem értek meg, Damon meg drágámnak hív. Mi történik itt?
Damon arca hirtelen szomorú lett és kétségbeesett. Mit mondott el neki? És én miért nem tudhatok róla? A fűre néztem és egyenként elkezdtem kitépegetni. Bárcsak itt lenne Stefan, s átölelne, minden problémám megszűnne.
Nem is vettem észre, hogy Damon hozzám szólt, a szemem sarkából ránéztem. Ismét ugyanolyan fancsali képet vágott, de mitől?
Mintha egy áram úgy csapott belém a következő érzés, mikor Damon-ra néztem, egy fura érzés fogott el. Mintha pillangók repdesnének a hasamban. Megráztam a fejemet, és tovább bámultam ki a fejemből.
Majd egy szót meghallottam a suttogásukból, hogy képek. Teljesen kikészítenek engem idegileg! - Helló?? - integettem a kezeimmel. - Én is itt vagyok. - húztam el a számat.

A további hozzászólásokat itt elolvashatod: http://diariesonlinerpg.forumotions.net/t44-mystic-falls-utcai

A várost átszelő utcák hálózata.