Néhány előzetes hozzászólás!
ALYSON WALDORF
Hallgattam csendben, amit mondott. A felét nem is értettem, de annyi azért leesett, hogy ő sem tudja, mi lesz. Ez egy kicsit zavart, ez a bizonytalanság... Annyi biztos, hogy ha megtört az átok, akkor már tényleg senki nem állhat az útjába. Akkor vajon szüksége lesz még rám? Vagy mehetek, amerre akarok?
Ahogy csendben haladtunk, egyre jobban láttam már a Grill-t. Egyre közelebb értünk. Nem olyan volt, mint amilyenre emlékeztem. Más volt a felirat rajta, de azért jól nézett ki. Hát, igen... Régen jártam itt.
/folyt. Grill/
KLAUS
Lehet hogy úgy gondoltam, remek lenne ha nem kéne csöndben kéne sétálnunk, de nem teljesen így gondoltam. Ráadásul fogalmam sincs mit válaszolhatnék erre.
- Nézd Ally, azt sem tudom hogy velem mi lesz ha megtörik az átok. Ha arra gondoltál hogy velünk mi lesz akkor arra meg végkép nem tudom a választ, sőt arra sem hogy miért történik most mindez, és azt hogy miért vagyok ilyen most veled meg se kérdezd. Alyson a kérdéseidre nem tudom választ ebben biztos vagyok, legalábbis abban teljesen hogy amit te sem tudsz és megkérdeznéd azokra most nem tudnék semmit mondani. Remélem megérted. - Ezt még kimondani is sok volt és ijesztő is hogy mennyire nem vagyok önmagam. Azt hiszem ha ettünk és haza vittem valami erőset kell igyak hogy ezt feldolgozzam, mert ez így nem állapot.
ALYSON WALDORF
Kitartotta a könyökét, én pedig belékaroltam. Klaus egyik régről megmaradt, fura szokása, de én már megszoktam. Lassan, csendben haladtunk. Egy kérdés már régóta ott motoszkált bennem, de eddig még nem kérdeztem... Talán féltem a választól.
- Mi lesz azután, hogy megtörik az átok? - kérdeztem egyenesen előre nézve. Nem néztem rá, most ijesztő lett volna látni az érzelmeket rajta. Klaus általában érzelemmentes arca ma este teljesen nyitott volt, ami nem csak meglepett, de kissé meg is ijesztett. Így csak az utat bámultam, és vártam a választ.
KLAUS
Miután belegyezett, lassan elkezdtünk haladni a Grill felé. Külön örültem volna neki ha nem lett volna ilyen csend, mert hát azok után ami történt kicsit kínos. Nem számít. Most kicsit komolyabb témákra kellett terelnem a gondolataimat. Nem kezdhetek új életet amíg rajtam van az átok, a hasonmás miatt sem meg amúgy sem. Szóval minden a terv szerint marad. Majd max. Én megyek a vérfarkasért.
Kitoltam a könyökömet mutatva hogy belém karolhat. Az én időmben ez divat volt. Majd ha nem jól sül el megkeresem Kathrinet vagy egy másik szerencsétlen vámpírt és kicsit át adok nekik a szenvedésemből. Igaz ez csak fizikailag lehetséges, de nekem az is elég, mert a kín ott van az arcukon.
ALYSON WALFORD
Volt némi igazság abban, amit mondott... Nyilván bármelyik boszorkányt megszerezhette magának, de engem választott. Én vagyok most itt. Igen, elég jó lehetek. Elégedetten elmosolyodtam, majd következő megjegyzése hallatán ismét tágra nyílt a szemem a meglepettségtől.
- Oké. - mondtam, majd újra elmosolyodtam. Érdekesnek találom ezt az új, talán igazi Klaus-t, de kezd tetszeni. Bár azért maradjon belőle a régiből is... Az a kegyetlenség... Na, azt imádom benne. Az tetszett meg már a legelején. És persze a gonoszság.
Elindultunk a Grill felé, csendesen sétálva. Nem volt kellemetlen a csend, mégis beszélhetnékem volt. Ez is egy olyan tulajdonság, ami néha elég idegesítő. Mindig beszélni akarok. De most semmi nem jutott az eszembe, így csendben maradtam.
További hozzászólásokat itt tekinthetsz meg:
http://diariesonlinerpg.forumotions.net/t236-mystic-falls-sport-palya
Kezdőlap 
Hétf. Márc. 05, 2012 10:47 pm by Vendég
