A bárpult.

Be jöttem a Grill-be majd egyből a bárpulthoz vettem az irányt. Megszólítottam a pultost.-Valami erőset!- Vártam míg kihozza. Kihozta én elkezdtem iszogatni. Úgy sincs most jobb dolgom mint lerészegedni. Talán találkozok közben valami ismerős arccal.

Néhány előzetes hozzászólás!

RYAN JACOBS

Kissé megkönyebbültem, mikor Lesley kezdeményezte a beszélgetést. Leagább ezzel nem kell foglalkoznom.
- Hát, én már itt, Mystic Fallsban születtem. Tudod, a családom az alapítók közé tartozott. Persze nekünk nem volt olyan fontos szerepünk, mint mondjuk a Gilberteknek vagy a Lockwoodoknak. Mi csak amolyan 'mellékszereplők' voltunk. - mosolyodtam el, majd megvártam, míg a pincér kihozza az italokat és lerakja az asztalra. Hmm.. eddig egész jól alakulnak a dolgok.
- Na és mi van veled? Te mikor költöztél ide, mert az igazat megvallva nemigazán emlékszem arra, hogy valaha is itt éltél volna...


LESLEY PETROVA

Szinte alig jutott el a fülemig Ryan hangja, mive folyamatosan azon agyaltam, vajon normális e, hogy csak így hirtelen régi elzárt emlékek jelennek meg a szemeim előtt. És nem a lelki szemeimre gondolok. Mert olyan volt, mintha tényleg ott lettem volna, visszautaztam volna az időbe, és újra emberlány lettem volna... Oké, Les, itt állj meg! Nincs semmi álmodozás, sem pasikról, sem lehetőségekről, sem boldogságról, mert olyan számodra nincs! Van egy célod amit el kell érned, és nem szabad, hogy valami jött-ment vérbank - értsd; Ryan Jacobs - elcsavarja a fejed! Koncentrálj!
Juj, de birom a belső hangomat...olyan mint Mrs. Delacamo, a francia gonosz nevelőm hangja, aki mindig úgy ordibált, hogy még a denevérek is értették. Brrr...
- Van esetleg valami jó vörös boruk? Édeset ha kérhetem - villantottam rá a pincérre egy lehengerlő mosolyt, majd visszafordultam Ryan felé, és éreztem ahogy elönt a szorongás. Most akkor csendkirályt játszunk vagy mi?
- És mióta laksz itt? - kulcsoltam össze a kezemet az asztalon, és megtámasztottam rajta az államat. Igazából nem érdekelt, hogy ki ő, honnan jött, mit csinál, mert egy kicsit se izgatott, de azért nem vagyok egy bunkó cafka. Engem udvariasságra és kifinomultságra tanítottak!

ALYSON WALDORF

Besétáltunk a Grillbe. Klaus arca egy pillanat alatt megváltozott, és újra az a férfi állt előttem, akit megismertem. Elmosolyodtam. Ezt az arcát sokkal jobban szerettem. Leültünk, én pedig intettem a pincérnek, hogy hozzon nekem egy whisky-t. Én nem voltam éhes, ha Klaus enni akar, akkor egyen. Amikor kihozták az italt, belekortyoltam. Körbenéztem a teremben, és a szemem megakadt egy ismerősön.
- Elena. - suttogtam, mert láttam, hogy a két vámpírsrác is vele van. Klaus megemlítette a vámpírt, mire rá emeltem a tekintetem.
- Na, végre. Ki az? - kérdeztem tőle, de azért fél szemmel Elenát és az őrségét figyeltem. Ittak. Ha minden este ezt csinálják, nem lesz nehéz őt becserkészni... Újabbat kortyoltam, és közben szemügyre vettem a két Salvatore pasit. A fekete hajú nagyon szexi... Lehet, hogy jobban meg kéne ismernem... Majd ha Elenával végre beszélek, akkor megismerem Damont. Stefannak nagy a feje...
/folyt. asztalok a bárban/

KLAUS

/From Sport pálya/

Miközben leültünk az asztalhoz, én lélekben teljesen máshol jártam. Azon gondolkoztam hogy már megint megszívhatom. Nem is kicsit. Ezt pedig most nem engedhetem meg magamnak. Tudtam hogy nem sokára eljön a szomorúság ideje, hiszen boldog voltam pár gondolattal ezelőtt, de most, most már csak menteni akartam magam az újabb kínoktól. Amit persze most felerősítve érzek majd. Mindezt azért, mert egy pár percre felmelegítette valaki az évezredek alatt kihűlő szívemet. Ez nem igaz. Becsapom magam. Nem valaki melegítette fel a szívemet, Alyson volt az. Épp ezért ilyet nem csinálhatok vele többször. Nem karom érezni a bőre forróságát mikor hozzá érek, nem akarom többet az édes illatát sem olyan kis távolságból érezni. Dehogynem akarom! De nem teszem soha többet, mert azt már nem bírnám csak úgy elengedni. Nem kaphatok belőle többet, mert azután nem érném be a kevesebbel. Tartani fogom a távolságot. Épp ezért, ezt sem folytathatom... A gondolat menet közben az arcom újra csak egy pszichopata gyilkosévá lett, nem is hasonlított a korábbi kinézetéhez.
Leültem a Alysonnal szembe lévő helymellé. Ez így a legkevésbé intim.
- Akkor most beszélhetünk a vámpírról. - a gúny ugyanúgy ott volt a hangomban mint ez előtt, talán még kicsit erősebben is lehetett érzékelni. Ez most így nagyon fáj, mert nem akarom Allyt bántani, de tudom hogy jól cselekszem. Amennyire lehet, hiszen rám nézve ez a legjobb megoldás.



További hozzászólásokat itt olvashatsz: http://diariesonlinerpg.forumotions.net/t41-a-barpult

..