Stefi búvóhelye a nagyvilágtól

/ Salvatore Panzió- Konyha a birtokon belül/

Nem tudom miért, de valamilyen különös oknál fogva a Panzióból az első utam az erdőbe vezetett. Vajon mennyi az esélye, hogy itt találom Stefan-t? Igazából nem sok, de mégis úgy éreztem, hogy ide kell jönnöm.
Ahogy haladtam egyre beljebb az erdőben, valami fura zajra lettem figyelmes. Megálltam egy pillanatra, a fülemet hegyeztem, majd elindultam abba az irányba, ahonnan a hangokat hallottam. Pár lépés után, megpillantottam egy rejtekhelyet egy fa tetején. A mi rejtekhelyünket Stefannal. Ez volt az a hely, ahol kiskorunkban játszottunk. Ez volt a mi kuckónk. Most pedig valaki elfoglalta ezt a helyet! Erre a hangokból következtettem, amik a faházból jöttek.
Felmásztam, és már készültem is arra, hogy kiszívjam az illető vérét, aki ellopta a kuckónkat, amikor megláttam, hogy ez a "rabló" nem más, mint az unokatestvérem, aki valami ládában kotorászott.
-Stefan!- kiáltottam el magam, majd a fiú nyakába vetettem magam, mintha már ezer éve nem láttam volna. Igaz, hogy csak jó pár órája nem találkoztam Vele, de olyan jó volt újra látni.
Elgondolkoztam, és rájöttem, hogy valami gondja lehet. Másképp nem jött volna ide. Gondolom, nem csak nosztalgiázni akar.
-Mi történt Stef?- kérdeztem.- Mi a baj?

Figyelmesen hallgattam amiket beszélt!
Sajnáltam,hogy vámpír. Szegénynek nem lehet könnyű kontrollálni magát ha vért lát.
Aztán felállt és velem szembe állt.
Azt mondta,hogy rájött vissza kell neki mennie.Ilyen állapotban nem lett volna eljönnie és még meg kell szereznie a vért.
Adott egy puszit az arcomra,majd el is ment.
Én sem maradtam itt.Kimentem a házból,majd hazamentem.

- Hát igen ez érthető hisz ki szeretne egy ilyen szörny testébe bújni. -jelentettem ki.
- De hidd el ha én most választhatnék egy másik életet nem haboznék. Inkább más leszek mint, hogy egy gyilkos aki az embereket öli a véréért csak, hogy életben maradhasson. Bezzeg a vérfarkasoknak és a boszorkányoknak nincs ilyen problémájuk. - kicsit idegesen mondtam. Lehet, hogy ez egy újabb fázis a harapás miatt és most jön a düh része bár ezt nem tudom. Hisz még sose voltam ilyen állapotban. De rájöttem végül, hogy hiba volt elszöknöm a panzióból. Hisz ha csak itt rohadok nem lesz meg az a vér amitől meg gyógyulhatnék. Felálltam és Sam-mal szembe álltam.
- Én most vissza vegyek. Rájöttem, hogy nem kellet volna eltűnnöm ilyen állapotban, hisz még a vért is meg kell szereznem, hogy meg gyógyuljak. - mondtam és végül adtam egy puszit az arcára és vámpír iramban eltűntem.

Nem akartam inni a véréből,de végül belementem!
Nagyon nem ízlett. Legszívesebben kiköptem volna,de muszáj volt meginnom,hogy ne kelljen Adam-nek magyarázkodnom.
-Igen így már jobb!Köszönöm!-köszöntem meg
-Tudom,hogy sokan megtudják,hogy itt élnek vámpírok,de ő még csak pár napja költözött ide és nem akartam már rögtön az első napján elijeszteni a városból.-mondtam
-Hát nem nagyon akarom valahogy.Nem bírnám,hogy embereket kelljen ölnöm a vér miatt.Még a hideg is kiráz tőle ha rá gondolok.Szóval eszem ágában nincs meghalni.-mondtam
Tényleg!Borzonganék ha vámpír lennék.Nem bírnám szerintem!

- Jó rendben. De ebbe tudok segíteni, hogy eltüntessem. - mondtam majd felálltam és vele szembe guggoltam vele.
- Ha iszol a véremből minden bajod meg sebed meg fog szűnni. - vetettem fel az ötletet. Kicsit gondolkozott rajta végül elfogadta. Megharaptam az ép kezemet és oda tartottam neki. Két kortyot ivott belőle, de látszott rajta, hogy nem ízlik neki. Igaz az embernél más mint a vámpírnál. Pár másodperc múlva már el is tűnt a nyakáról a harapás.
- Na akkor így már jobb? Így legalább nem kell aggódnod a fiú miatt, hogy elmond neki. De ebben a városban sokan megtudják, hogy itt élnek vámpírok az elején nehéz, de aztán elfogadják. Aki meg nem annak törüljük az emlékét. - feleltem majd leültem mellé.
- De had adjak egy jó tanácsot. Ne halj meg míg a vérem a szervezetedben van mert különben vámpír leszel. És szerintem te azt nem akarod. - komolyan a szemébe néztem. Ha kitörne rajta a pánik még el tudom felejtetni vele hisz a vérében nincs verbéna mert most gyenge lennék és nincs rajta semmilyen tárgy, vagyis olyan amiben verbéna lenne.

-Tudom,hogy nem akartad.-mondtam
Fájt a nyakam nagyon is és még nem akart elmúlni ez a szar sem.
-Hát nálam nem lesz baj,de tegnap megismerkedtem egy fiúval és lehet hülyének fog hinni ha elmondom neki,hogy megharapott egy vámpír. A szúnyogcsipást meg nem hiszi el ősszel.-mondtam
Tényleg ha megkérdezi mit mondok neki?

- Tényleg nem akartam. Ezért mondtam, hogy jobb ha elmennél ne, hogy még jobban bajod essen. - jelentettem ki. Vissza ültem az ágyra és jobban voltam valamivel, de valahogy még se. Ezt még most se értem.
- Ugye nem lesz baj most ebből, hogy megtörtént? De ha igen állok elébe számomra már mind1 az élet.. - szomorodtam el. Azt hittem, hogy képes leszek megállni, de nem tudom.. Túl erős a fájdalom és a vér iránti vágy.

Figyelmesen hallgattam amit mondott,hogy egy ősi vámpír vére kell ahoz,hogy meggyógyuljon.
Aztán az egyik pillanatban,a falhoz nyomott és megharapott.
Fájt nagyon is.Miután abbahagyta,elment a konyhába,majd egy vizes törölközővel jött vissza és ideadta nekem.
Én nem szóltam semmit sem,csak a nyakamra nyomtam a vizes rongyot.
Tudom,hogy nem direkt csinálta,hanem a betegség miatt volt ez,de akkor is szarul esett.
Mit fog ehez Adam szólni?

- De meglehet épp annyi a gond, hogy az elsők közül Klaus rá a gyógyír mert ő a hibrid.. És neki a vére gyógyít. De nehéz megszerezni a vérét. - mondtam egyenes hangon. Hirtelen rám jött egy furcsa érzés és vámpír sebességben eltűntem előle. Majd elé kerültem és a halhoz nyomtam. Az arcom eltorzult és a fogaim is elő bukkantak. Habozás nélkül belemélyesztettem nyakába a fogamat és inni kezdtem a vérét. Majd pár szívás után valahogy észhez tértem és egyből elengedtem és az ágyhoz siettem.
- Úgy sajnálom Sam. Nem akarta.. Csak ez a harapás miatt van teljesen össze zavarja a vámpírok eszét és sokszor nem tudjuk, hogy mit csinálunk. - mondtam egyfolytában sajnálkozva. A csaphoz mentem és egy törülközőt bevizeztem és odaadtam neki.
- Úgy sajnálom. -mondtam ismét.

Mikor megmutatta a karját,hát nem kicsit megijedtem.
-Jesszusom!-szörnyedtem el
-Nem lehet valahogyan meggyógyítani?-kérdeztem aggódva
Nem akartam,hogy meghaljon.Mikor idejöttem vele találkoztam másodjára és ő volt a legrendesebb.Körbevezetett a városba,pár nap nála is lakhattam,míg nem találtam magamnak egy házat.
Nem szeretném ha valami lenne vele.

- Őszintén szólva. Nem nem vagyok jól.. Sajnos nemrégiben volt egy randim egy vérfarkassal. - mutattam oda a karomat. Ekkor vettem észre, hogy most még rondább lett a harapás mint legutóbb. Nagyon is lett vagyis igen gyorsan terjed. Istenem igyekezni kéne, hogy megszerezzem a vért. Különben már nekem annyi mindörökre. És azt valahogy nem akarom, de lehet, hogy még meggondolom és véget vetek ennek. Most még maradok és erőt gyűjtök, hogy eltudjak menni és megkeresni Klaust. Már akármit megteszek neki, hogy túléljem ezt az egészet.
- Sam csak annyi a baj, hogy éhes is vagyok és veszélyes, hogy itt vagy. Még meg is támadhatlak. - komolyan mondtam neki.

Miközben vártam,hogy felébredjen, nézelődtem a házban.
Eléggé szép kis házikó.
Aztán felébredt.
-Erre jártam és megnéztem mi van itt.Aztán megláttalak és nem hagytalak itt.-mondtam neki
-Jól vagy?-kérdeztem aggódva,majd közelebb mentem hozzá.

Kellemesen aludtam míg nem felébresztett valami vagyis inkább valaki. Jót tett ez a kis alvás. Már nem voltam annyira kimerült bár egy újabb menekülésben már nem lennék benne. Kinyitottam a szeme majd megtámasztottam magam. És egy nem is olyan rég látott ismerőssel találtam magam szembe.
- Sam. Szia hát te, hogy kerülsz ide? Ezek szerint ideje lesz jobban álcáznom a házat. - mondtam kicsit furán. Ismét furán éreztem magam. És rájöttem, hogy nagyon vágyódom egy kis vérre. De tudtam, hogy ezt nem szabad főleg nem mert hisz most itt van Sam is és hát nem áll szándékomba megölni. De a vágy.. ki tudja, hogy meddig fogom kibírni.

Úgy gondoltam,hogy eljövök egy kicsit sétálni az erdőbe.
Nagyon örültem,hogy találkoztam egy ilyen fiúval mint Adam és,hogy elhívott a bálra.
Ahogy így sétáltam,megláttam a fa tetején egy faházat.
Felmásztam oda és bementem az ajtón.Egy fiú feküdt a kanapén.Elég gyengének látszott.
Közelebb mentem,majd megnéztem,hogy ki az.Stefan Salvatore volt az.
Ismerem mióta itt lakom.Aludt.ezért nem zavartam,csak leültem vele szemben a fotelbe és vártam,hogy felébredjen.

/ Salvatore birtok. Stefan szobája. /

Tudtam, hogy csak egy hely van amit csak én és Isa ismerhet. Hisz ez volt mi közös rejtek helyünk kiskorunkban. Szinte mi ketten mindig itt játszottunk. Mikor beléptem egyből régi képekkel találtam magam szembe. Elmosolyodtam, hogy akkor még milyen boldogak voltunk. Nem voltunk ezzel az élettel elátkozva. Míg ide értem addig sok erőt vesztettem. Ledőltem az ágyra és még volt bennem annyi remény, hogy bízzak abban, hogy túléljem ezt az egészet. Bár a remény kezd egyre kisebb lenni mert a tünetek kezdenek még jobban előjönni. Már a víz is folyt rólam. Később rám jött ismét egy köhögés folyamat és ott vér is jött hozzá. Elővettem a telefont és írtam egy SMS-t Elenának.
~ Elena ne haragudj, hogy elfutottam, de bánt amit tettem és ezzel a te életedet is tönkre tettem. Egy olyan helyen vagyok amit csak én és Isa ismeri. Te nem tudod, hogy ki ő, de Damon tudni fogja. Már túl gyenge lettem és már felkelni se bírok. Még bennem van a te biztatásod, hogy túlélem, de az már kezd halványulni. De a rejtek helyet lehet, hogy még Damon is ismeri, de lehet, hogy ő már elfelejtette, de ha igyekszik Isat megtalálja még a városban. És ő elvezet hozzám, de nem tudja őse, hogy pont itt de az utat tudja.
Üdv: Stefan és még egyszer sajnálom, hogy tönkre tetem az életedet. ~ Elküldtem az SMS-t és már csak reménykedtem. Kicsit behunytam a szeme és egyből elnyomott a mély álom és remélem, hogy nem örökre.

Stefi búvóhelye a nagyvilágtól

Vegyük úgy, hogy nehéz megtalálni.