Lesley Petrova

Elfogadva!

Név: Lesley Petrova - születési nevem Lucia Madova

Faj: vámpír

Születési dátum: 1490. augusztus 23-án született és 1508. decemberében változott át

Kor: 18

Nem: nő

Foglalkozás: Emberi életében cseléd volt a királyi családnál, majd vámpírrá válása után többnyire a szórakozásnak élt. Körbejárta a világot, és miközben a családja után kutatott több érettségit és diplomát is szerzett.
A karakter tulajdonságai: Lesley egy életre való, kiegyensúlyozott személyiség. Sose dönt elhamarkodottan, előbb gondolkodik majd cselekszik. Imád olvasni, elmerülni a különböző világokban. Az eltelt 500 évben megtanulta elzárni az érzéseit és hogy csak akkor érhet el valamit az életben ha magával foglalkozik.

Kinézet: Lesley már ember korában is kitűnt a többiek közül szépségével vámpírként pedig ez tovább fokozódott. Tejfehér bőre, és mogyoró barna írisszel áldotta meg a sors, hozzá pedig göndör gesztenyebarna hajkoronával. Mindig a divatnak megfelelően öltözködik, sose szalaszt el egyetlen alkalmat se, hogy megmutassa ruhatárát amit rendszeresen feltölt. Kedvencei a sötét színű egyszerű, elegáns darabok.

A karakter arca(a személy neve, akit a karaktered avatarjának választottál, illetve min. egy képet illesz be róla!): Sophia Bush

http://images.buddytv.com/articles/one_tree_hill/Images/sophia_bush_one_tree_hill.jpg

Előtörténet: 1490. augusztus 23-án születettem Bulgáriában törvénytelen gyerekként. Egy Daniella Madova nevű szolgálóra bíztak, hogy vigyenek ki az országból és soha többé ne lássanak. Egészen Franciaországig utaztunk, ahol aztán letelepedtünk. Dana, aki mindig is anyám helyett anyám volt azért adta a Lucia nevet, mert elmondása szerint kisgyerek koromban mindig akkor ébredtem amikor a nap első sugara besütött az ablakon. Miután egy betegségben elvesztettem az egyetlen családtagomat, a királyi udvarhoz szegődtem, hogy pénzhez jussak. Ott, a herceg valami csoda folytán belém szeretett belém szeretett és a szülei ellenvetése ellenére feleségül vett. 18 éves voltam, várandós az első gyermekünkkel amikor azt a hírt kaptam, hogy imádott férjem a csatában elesett. Ezek után a királyi család kiűzött az országból és az életem újra a bujdosásról szólt. Egészen Spanyolországig utaztam ahol aztán felfordult az életem. Egy sötét este, az erdőben elvesztettem az eszméletem. Amikor felébredtem egy ismeretlen szálláson találtam magam. Mindenem fájt, és úgy éreztem itt a vég. Hirtelen valami hideget éreztem a homlokomon, és amikor nagy nehezen résnyire nyitottam a szemem sokkot kaptam. Daniellát láttam magam előtt. De mégis sokkal szebb volt mint amilyenre emlékeztem. Vonásai egyenesek, szinte tökéletesek voltak, mégis az az érzésem támadt, hogy veszélyben vagyok a közelébe.
- Nyugodj, meg kérlek - nézett mélyen a szemembe, mire mérhetetlen nyugodtság ölelte körül a testemet.
- Itt van...hogy lehetséges ez? - ziháltam, mert a fájások sokkal erősebben jöttek.
- Most nincs erre idő! Akar élni Lucia?
- Persze...hogy akarok - tápászkodtam fel egy kicsit, és hirtelen éles szúrást éreztem a hasamnál és felsikítottam.
- Segítsen Dana, kérem! - ragadtam meg a kezét és könyörgően néztem rá. Mély levegőt vett majd alig láthatóan bólintott. Majd szája elé vette a csuklóját, és bármilyen hihetetlen beleharapott.
- Mit... - kezdtem, de se szó beszéd a számhoz nyomta felsértett bőrfelületét és itatni kezdett engem a saját vérével. Szörnyű volt, a torkom égett de valahogy tudtam, hogy ez az egyetlen túlélési lehetőségem. Még aznap este életet adtam a kisfiamnak, és átváltoztam. Miután megtudtam a vámpírlét velejáróit, nehéz szívvel de megkértem Heriettát, hogy helyezze el őt egy szerető családnál. Ezek után elkezdtem a saját életem és nem érdekelt senki. Az egyetlen ember Rachel az én személyes boszorkányom, az egyetlen barátnőm. Rach és én egy sötét sikátorba találkoztunk, amikor egy fakarót szegezett a mellkasomhoz. Akkor még csak nem is gondoltam rá, hogy egy boszi lesz az egyetlen bizalmasom. Tőle kaptam a Lesley nevet, mivel véleménye szerint a Lucia már kiment a "divatból". Kiderült róla, hogy félig halhatatlan tehát több évtizede nem öregedett. Az elkövetkező években megpróbáltam rászokni a "zacskós" vérre - ma már így hívom őket - nem túl nagy sikerrel. Sajnos a gyilkos ösztöneim felülkerekedtek rajtam és ezt Rachel nem tudta elviselni, tehát külön váltak útjaink. Én ez idő alatt tomboltam, és próbáltam nem feltűnősködni. 1650 táján viszont minden megváltozott. Egy egész csapat vámpírvadász támadt rám, a vacsorám közben és az életemet követelte, a mészárlásomért. Valami csoda folytán sikerült megszöknöm, és megfogadtam, hogy ha törik ha szakad de ne ölök meg több ártatlan halandót. Minden erőmmel megpróbáltam beilleszkedni az emberek közé és élni a normális életet. Tanultam, egyetemeket végeztem el csak úgy, hogy elfoglaljam magam. Több magamfajtával barátságot kötöttem, miközben a legjobb barátnőmet kerestem. Végül Bulgáriába találtam rá, ahol végre kibékültünk és együtt kezdtük el a kutatás a származásomat illetően. Majd egy évtized munkánkba telt míg megtudtam, hogy a család neve ahol Herietta szolgált a Petrova volt. Minden feljegyzést felkerestem mire az édesanyám nevét is sikerült megtudnom. Katerina Petrova. Miután megtudtam az igazságot felvettem a Petrova nevet, és most kérdésekkel tele tartok egy Mystic Falls nevű város felé ahol Rachel állítása szerint mindent megtudhatok az igazi családomról.