Jeremy szobája

Elképzeltem, ahogy köszönés nélkül rárontunk Jennára, elég furcsa lenne, de se baj már megszokta a váratlan fordulatokat, ha jól hallom épp lenn van a nappaliban. Miközben ezeket végig gondoltam azon kaptam magam, hogy Melanie terhességéhez képest erősen rángat lefele a lépcsőn, már nem voltam teljesen ura a történéseknek..., de nem bántam igazán.

Elvigyorodtam, majd hozzá bújta, amikor odajött, és egy csókot adott a homlokomra. Annyira szerencsés vagyok vele... Kedves, édes, és még kockái is vannak. Hmm... De tényleg, én szerelmes vagyok belé. És nem a nagyon szexi teste miatt, hanem a belsője miatt. Mert ezen a nagy világon szinte ő az egyetlen, aki meg tud engem érteni.
- Igen, elmehetünk utána vásárolni. - mondtam mosolyogva. - És el kéne dönteni, hogy hol lesz a szobájuk... - tettem hozzá még nagyobb mosollyal.
- Uhh. Hát igen, durva lesz. Bár szerintem, amint meglát, tudni fogja, hogy mi a helyzet. - mosolyodtam el újra, majd elnevettem magam.
- Na, menjünk, és nézzünk szembe vele. - fogtam meg a kezét, és elkezdtem húzni.

- Hát persze, hogy is állhatnék ellent egy ilyen kívánságnak! - Rámosolyogtam, majd megint csak közelebb léptem hozzá és csókot nyomtam a homlokára, majd nem túl feltűnően lenéztem a hasára és elmosolyodtam, kb már úgy a nyolcadik hónapban kell lennie, egy hónap és jönnek a kicsik, ez elég kemény... - És utána nem kéne vásárolni is elmennünk mármint nekik? - Szerencsére nyáron dolgoztam így sikeresen kerestem pénzt, ami szerintem mindenre elég lesz.
- Jut eszembe Jennával is beszélnem kéne, elég kellemetlen lesz, de muszáj tudnia h mi a helyzet... Selenáról nem is beszélve.

- Hmm... - gondolkoztam el. Amióta visszatértem, tényleg nem ettem. Eddig nem is éreztem éhséget, de most, hogy felhozta, a gyomrom összehúzódott, és tényleg attól féltem, hogy hatalmasat fog kordulni.
- Azelőtt, hogy megjöttem. De már el kéne mennem, vagy meginni egy zacsis vért. - mondtam, és felültem. Felkeltem az ágyból, és megigazítottam a hálóruhát magamon.
- Szerintem iszom is legalább egy zacskóval. A hotelban hagytam párat, és akkor a cuccaimért is elmegyek. - mondtam elmosolyodva.
- Elkísérsz? - kérdeztem felvont szemöldökkel, és nagyon reméltem, hogy igent mond.

Ott ültünk egymás karjaiban, lelassult körülöttünk minden, az univerzum egy kis álló darabkája voltunk. Végre volt valami szilárd rendíthetetlen dolog ez életemben.
Nehezen tudtam volna ebben a helyzetben bármit is mondani, de lassacskán megint megkellet valakinek törni a cseppet sem kínos csendet.
- Melanie tudom ,hogy ilyet nem illik kérdezni, de mikor táplálkoztál utoljára? Ugyanis mióta együtt vagyunk egyszer sem láttalak vadászni menni. - Felvontam a szemöldököm, majd hirtelen megint eszembe jutott Selena... Muszáj volt kibékülnöm vele, hiszen ez az otthona, haza kell jönnie még ha szörnyen megbántott is most nyilván nincs hova menni, hisz azon a furcsa "csöppségen" kívül egyedül áll a világgal szemben...

Jeremy arca láttán halkan felnevettem, aztán megláttam az öröm jeleit rajta. Örültem én is ennek a sokmindennek, és persze annak is, hogy Jeremy nem ijedt meg, és nem menekült el a kicsik elől. Aztán elnyomta a cigit, és odajött, majd megcsókolt. Annyira hiányzott az érintése az elmúlt fél évben... Olyan jó volt újra érezni őt, már akkor is, ha csak megfogja a kezem, vagy megsimogatja a hasamat vagy az arcomat. Egyszerűen szükségem volt rá. Nem bírnám ki tovább nélküle, ez az idő is bőven sok volt. Átölelt, én pedig viszonoztam. Elhúzódtam tőle, de csak annyi időre, míg kényelmesen felültem az ágyban. Néha elég zavaró, ha két gyerekkel a hasamban mászkálok... Odabújtam hozzá, és átöleltem.
- Én is szeretlek. Nagyon. - mondtam, és adtam egy apró csókot az ajkaira.

Uhh eléggé elborított hirtelen ez a sok információ, de örültem, örültem, hogy végre van mit tervezni. Eddig mindig csak a jelenben éltem, nem foglalkoztam mi lesz ezután, de most már volt értelme tervezni, tanulni elvégezni a sulit, hiszen körübelül három hónap és egy család leszünk én Mel és a két kicsi. Önkéntelenül is elmosolyodtam a gondolatra, hogy milyen jó is lesz ez, de persze addig még jó sok komoly dologgal kell megbírkóznunk.
- Hát, biztos nagyon ügyes leszek benne. - Halkan felnevettem, majd gyors mozdulattal elnyomtam a cigit, odaléptem Melanie elé, arcát kezeim köré foglaltam, majd hosszú, szenvedélyes csókot nyomtam lágyan szétnyíló rózás ajkaira.
A csók után szorosan, de mégis vigyázva a kicsikre átöleltem, beszívtam az illatát és halkan megszólaltam:
- Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek?...

- Hogyne tudnám. Tudod te, mennyi mindent tudok rólad? - kérdeztem mosolyogva, majd visszadőltem az ágyba, míg ő cigizett. Nem zavart, régen együtt csináltuk, de amióta vannak a babák, én leszoktam minden káros dologról. Az már más kérdés, hogy majd később visszaszokok-e rá. Szerintem igen, de ez attól is függ, hogy a gyerekek mik lesznek... Mármint emberek, vagy vámpírok. Esetleg valami furcsa keverékek... Nem tudom. Majd minden kiderül.
- Már gondolkodtam a szobájukon. Lehetne a közepén egy válaszfal, az egyik oldal kék, a másik rózsaszín. És persze minden szükséges dologból kettő. Szekrény, pelenkázó stb... Ja, csak hogy tudd, te is fogsz ám pelenkázni. - mondtam egy hatalmas vigyorral. Már láttam magam előtt, ahogy undorodva fogdossa a kakás pelenkát.

Jaj ne, minden jel arra mutat, hogy lebuktam... Nem akartam, hogy bárki is tudjon erről az eseményről. Melanie nem nagyon vett tudomást a cigiről, így odaléptem az ablakhoz jó nagyra nyitottam, majd meggyújtottam a szálat kihajolva az ablakon, szívtam belőle párat.Nem akartam, hogy az anyucira menjen a füst... Halványan elmosolyodtam szerelmemre pillantva.
- Uhh köszi, nem tudtam, hogy tudod.. Kérlek semmit ne szerezz, inkább a kicsiknek kéne valamit vennünk, már a hatodik hónapban vagy, ami azt jelenti, hogy egyre kevesebb időnk van felkészülni. - Megjátszott rémültséggel néztem rá, majd megint szippantottam párat, a frissen vásárolt piros bondomból. Végig kaparta a torkom és kellemesen ellazított.

Jeremy bejött a szobába, de nekem háttal volt, így nem is vett észre. Biztos azt hitte, hogy még alszom. Odament a szekrényéhez, és kivett belőle egy szál cigit. Édes Jeremy, úgy nézett ki, mintha bujkálna. Annyira aranyos volt, hogy hatalmasat mosolyogtam rajta. Ekkor megfordult, és az arckifejezése láttán elnevettem magam.
- Jó reggelt. - mosolyogtam, és finoman visszacsókoltam. Valamint úgy láttam, elgondolkodott, így rákérdeztem.
- Mi az? - kérdeztem felvont szemöldökkel. Ekkor a telefonom az ágy mellett, a táskámban csipogni kezdett.
Ezt írta ki: "Új esemény!"
A megnyitásra nyomtam, és ekkor láttam meg. És összeállt a kép.
- Nocsak. Boldog szülinapot. - mondtam vigyorogva. Tudtam, hogy Jeremy nem igazán szereti a szülinapját, de most nem igazán érdekelt. Én nagyon szerettem a szülinapokat, így tuti, hogy szervezek neki egy bulit.
- Még nem is szereztem neked semmi ajándékot... - mondtam elgondolkodva.