___Jenny's Diary

Itt lesz megtalálható Jenny Marin naplója, benne titkai, érzései, vágyai, álmai és minden ami vele kapcsolatos.



2011. augusztus 14. (valamikor éjszaka)

Kedves Naplóm!
Ma nem sokáig tudtam aludni, hamar kidobott az ágy, pedig szerettem volna még egy kicsit álmaim tengerében úszkálni. Abban a világban, ami az én világom volt. Az én világom, de mégsem tudtam irányítani, hogy mi történjen. Bármennyire is szeretném, de az álmaim saját utat járnak és néha olyan helyekre vezetnek, ami nem épp barátságos. Talán ezért is keltem fel ma ilyen korán, de pontosan nem tudom, nem minden álomra emlékszek kristálytisztán.
Az ablakom mellett ücsörgök és bámulom a csillagokat. Későre járhat, hiszen az ég még teljesen sötét, semmilyen jelét nem látni még annak, hogy a nap utat szeretne törni magának és az eget lassan világosság borítaná be. Az ég gyönyörű volt, tiszta és érintetlen, szinte az összes csillagot lehetett látni. Ha valaki ügyesen megfigyeli őket néha, még egy csillagképet is fel tud fedezni. Én általában a Kis göncölt vettem észre, az rajzolódott ki szemeim előtt leggyakrabban.
Nem voltam álmos. Ez a gondolatom kicsit nevetségesen hangzott számomra, hiszen én mindig sokat aszok, általában úgy kell kirimánkodni, hogy végre méltóztassak már felkelni, de most nem ez volt a helyzet. Talán azért keltem fel ilyen korán, mert még nem szoktam meg ezt az új környezetet. Nem is olyan egyszerű újnak lenni. Minden idegen, semmi nincs meg a megszokott régi életemből. Míg be nem illeszkedek, olyan mintha láthatatlan lennék. Megszoktam, hogy vannak barátnőim, akik szinte mindenhova megállás nélkül követnek, ők voltak nekem a biztos pont és nekik is én voltam. Fájt, hogy el kellett válnom tőlük, de elköltöztünk, amivel szinte minden megváltozott.
De van jó oldala is, hogy pont Mystic Fallsa-ba költöztünk. Ez egy rejtélyes város, tele természetfeletti lényekkel. De ez jó, hiszen így egy boszorkány sem tűnik ki tömegből, mint például én. És az, hogy egy másik boszorkány is él a városban, ráadásul egy nagyon kedves és aranyos, az még jobbá teszi a helyzetet.
Lassan elköszönök tőled, de ígérem hamarosan újra írok!
Viszlát, Kedves Naplóm!




2011.08.18 (Az éjszaka kellős közepén)

Kedves Naplóm!
Ma ismét korán felkeltem, de nem tudtam mit csinálni. Csak leültem az eblak elé és bámultam ki az éjszakába. A tegnapi nap kissé kalandosra sikerült, nem mintha bánnám. Nem szeretem az egyszerű és unalmas napokat. Fő a változatosság. Végül is délelőtt semmi izgalmas nem történt velem. Itthon töltöttem a napomat szokás szerint, hiszen nem volt nagyon olyan akivel mehettem volna bármerre is. Azért, hogy nagyon ne pazaroljam az időt rendbe raktam a szobámat, amihez csöppet se volt kedve, de nem mindent jókedvünkből csinálunk.
A délutánom, már ennél kalandosabbra sikerült, vagyis inkább az éjszaka. Elég sokáig kimaradtam, ismét. Nekivágtam az erdőnek és ott megismerkedtem egy vámpírral, aki igen csak rendes volt. Caroline-nal jól elbeszélgettünk és valószínűleg a közeljövőben is fogunk találkozni. Mivel kezdett későre járni ezért egy gyors telefonszám csere után elköszöntünk és elindultam hazafelé, de végül is a temetőben kötöttem ki (persze nem haltam meg). Ott aztán egy nem mindennapi sráccal találkoztam. Szegény kicsit ( na jó nagyon) részeg volt és még be is volt állva, szóval kicsit szétcsúszott, de mindezeket félretéve iszonyat rendes volt. Kicsit közben szerencsétlen is voltam, mert elestem, de pár horzsolással megúsztam ezt is. Jeremy-vel elég sokáig beszélgettünk és így sikerült nekem ilyen későn hazaérnem.
Szerencsére mikor hazaértem a szüleim már aludtak,így nem vették észre, hogy milyen későig kimaradtam. Fellopakodtam a a szobámba és..hát..idáig sikerült aludnom. Mostanában nem alszok valami jól. nem tudom ennek mi az oka, de remélem lassan megoldódik. Mindenesetre, nem rossz hely ez a Mystic Falls, kicsit sok a természetfeletti lény, de legalább nem unatkozok.
Köszönöm, hogy meghallgattál, ismét.
Viszlát, Naplóm!