Jane Stwitch

Név: Jane Stwitch

Faj: Vámpír

Születési dátum: 1500. 10. 25-én született, 1519-ben változtatták át 19 évesen

Kor: 19-nek néz ki

Foglalkozás: jelenleg munkanélküli

A karakter tulajdonságai: Alapvetően kedves és barátságos. Néha könnyen manipulálható, de ha rájön, hogy csak szórakoznak vele, akkor évtizedeken keresztül csak azt az egy illetőt üldözi bosszúból, aki ilyen csúnyán elbánt vele!!! Utálja, ha átverik!!

A karakter arca: Alexandra Daddario


Előtörténet: New York-ban született 1500-ban Jane Stwitch néven. 2 testvére közül az egyik 7 éves korában meghalt egy járványban. Ezután az anyja idegösszeroppanást kapott 12 éves korában és diliházba került. Ő, testvére Jacob Stwitch és apja James Stwitch ekkor elköltöztek Los Angelesbe, hogy messze kerüljenek a régi fájdalmas emlékektől. Itt élték hátralévő életüket, egészen 1519. Október 10-ig. Aznap furcsaságokat észlelt a városban és az apja születésnapi vacsoráján megtámadták, mikor egyedül volt az apja irodájában és a naplóját írogatta. Ekkor változtatta át őt, mint később megtudta Lestat de Lioncourt egy olasz férfi.

Története vámpírként: Miután az apja szülinapján átváltoztatták, és felfedezte a változásokat elbujdosott, de hagyott a családjának egy búcsúüzenetet. Miután az átváltozás teljes lett éveken keresztül nem evett, mert nem akart többet gyilkolni, de persze balesetek előfordultak, amikor már nem tudott magán uralkodni. 100 év elteltével felkereste Lestat de Lioncourt Olaszországban, mert bosszút akart állni rajta. Mikor odaért, és a nyomára bukkant megtudta egy másik általa átváltoztatott vámpírtól, hogy meghalt. Ekkor elindult világotlátni. kb.200-300 évi utazás után letelepedett egy visszahúzódott kis városkában, és próbált beilleszkedni, mint ember. Ez nem ment valami jól, mivel történt egy borzalmas baleset, és ő túl közel volt a helyszínhez. Nem bírt ellenállni a vér csábításának, és lemészárolta az egész falut. Így 450 évesen kb.50 évig ismét koplalt, és nem evett semmit apróbb állatokon kívül. Egyik nap épp egy erdőben bolyongott, amikor megérezte Mystic Falls különleges erővonalait, amit követve eljutott a városba. Már egy éve itt él, mint megfigyelő. Az évek során olyan tökélyre fejlesztette rejtőzködő érzékszerveit, hogy még nem vette észre senki, még Damon se. Idén azonban beiratkozott a gimnáziumba, mert kezdtek a történések egyre érdekesebben alakulni, és nem hagyhatta ki ezt az érdekesnek tűnő játszmát, bár azt még nem tudja, hogy a jó vagy inkább a rossz oldalhoz fog-e csatlakozni.

Részlet a naplójából, az átváltozás éjszakájáról:
(itt még ember volt)

1519. október 10. KB. fél 8


,,Kedves naplóm!
Ma egész nap olyan érzésem volt, mintha valaki figyelne. Mikor elsétáltam a park előtt, mintha valami rám pillantott volna a fák lombjai közül. Mr. Hudkins, a kísérőm azt mondta, hogy biztosan csak képzelődök, de én láttam, amit láttam! Egy vörösen csillogó szempár figyelt engem. Mikor hazaértünk egy nagyon előkelő vacsorán kellett volna részt vennem apám születésnapja alkalmából, de én előbb meg akartam írni a naplómat, ezért felmentem apám irodájába és leültem az íróasztalához. Elővettem a naplóm és elkezdtem leírni ezt a történetet. De valami olyan furcsa ma itt. A kis asztali lámpa fénye alig világítja be a szoba egyik sarkát. És ez a csen! Valahogy túl nagy ma itt. Amint hallom a falióra is megállt, mivel nem hallom a kattogását. De, most mintha hallanék valami… Talán lépteket? Nagyon halk, alig hallható lépéseket. Valaki felfelé jön a lépcsőn. Kinyílt az ajtó. Nem nagyon látok semmit és senkit az ajtóban, mert túl sötét van.”


(itt már vámpír volt)

1519. október 25. 11:30-körül


,,Kedves naplóm!
Ma úgy éreztem, hogy ez így nem mehet tovább. A családom már hetek óta csak engem kerestet, és én ma hazajöttem. Ők persze alszanak, így nem tud senki az érkezésemről. Csak a naplómért jöttem és hogy hadjak itt nekik egy búcsúüzenetet. Ebbe leírtam, hogy bizonyos okokból nem mehetek haza, de ez nem az ő hibájuk. Ne keressenek engem tovább, hanem éljék rendesen az életüket. … Azt nem tudom, hogy velem mi történik, csak azt, hogy nagyon éhezem… Éhezem, de nem tudom, hogy mire. A minap arra eszméltem, hogy megtámadtam egy öregembert és kiszívtam a vérét. Úgy tűnik, hogy vámpír lettem. Ez az oka annak, hogy nem jöhetek haza. Azt hiszem, hogy elmenekülök és elbujdosok. És azt az egyet megígérhetem, hogy ha tehetem, nem fogok ártatlanokra támadni és embert ölni. Remélem ez az álláspontom nem fog megváltozni és nem lesz belőlem kegyetlen gyilkos. Azt hiszem valaki felébredt, úgyhogy jobb, ha megyek. A búcsúlevelet apám íróasztalára tettem. Remélem, meg fogják találni.”