Damon szobája

Elena nagyot ásított,, ez rám is átragadt, ezért eltátottam a számat, és kellő mennyiségű oxigénhez juttattam az agyamat. Bár még mindig elég kómás voltam, az biztos. Aztán Elena felhozta, hogy menjünk át hozzá. Eszembe jutott, hogy említette azt a meglepetést.
- Most kapom meg a meglepit? - kérdeztem vigyorogva, majd felkeltem, és elkezdtem keresni az alsónadrágomat. Miután megtaláltam, felhúztam, és újra kedvesem felé fordultam.
- Mehetünk, persze. Úgysem volt semmi tervem mára. - mondtam, majd a szekrényhez sétáltam, és kivettem belőle egy sötétkék inget egy farmerral, és felhúztam. Kivettem még egy zoknit is, és így már teljes volt az öltözetem. Közben Elena is elkezdett szedelőzködni.
- Akkor ha megyünk, már a bőröndöd is visszahozhatod. Vagyis csak annyit, hogy ha itt alszol, akkor legyen. Nem kell rögtön visszaköltöznöd.. Majd ha készen vagy rá. - mosolyogtam rá, majd az éjjeliszekrényhez mentem, és felkaptam a kocsikulcsot, valamint a székre terített bőrdzsekimet.
- Én kész vagyok. Te meg vagy? - kérdeztem mosolyogva, majd a kezem nyújtottam felé, jelezve, hogy mehetünk.

/folyt. Elena szobája/

- Akkor most megnyugodtam. - mosolyodtam el a harci seb kifejezésre. Visszafordultam a hátamra, és kinyújtózkodtam, mint egy cica. Fáradt voltam, de nem tudtam volna visszaaludni. A szám elé tettem a kezemet, és egy nagyot ásítottam.
- Damon. - motyogtam, és visszafordultam az oldalamra figyelve őt. Egy ideig még be volt hunyva a szeme, majd miután rájött, hogy nem folytatom tovább, míg rám nem néz kinyitotta. Szélesen elvigyorodtam, és megsimogattam a kezét.
- Mit szólnál, ha most átmegyünk hozzám? - néztem rá komolyan. És akkor elővehetem a gyűrűt a láncon, meg áthoznék pár holmit. Hogy itt is legyen. - Persze csak, ha van kedved. - tettem még hozzá. Ha nincs elmegyek én egyedül is. Nem kötelezhetem arra, hogy mindenhova kövessen. Elvégre még mindig nem vagyunk jegyesek. Sőt még az sem biztos, hogy összejöttünk, de szeretjük egymást. Feláldoznánk a másikért az életünket. Vagyis én biztos igen.

Még egy kicsit lehunytam a szemem, majd amikor Elena simogatni kezdte a mellkasomat, majd benézett a takaró alá, kuncogni kezdtem. Rajta volt ruha, bár ez engem semmiben nem akadályoz meg. A ruha csak arra való, hogy levehessük.
- Akkor rendben. - nevettem én is, majd kinyitottam a szemem, és megnéztem az arcát. - Nem, nincs rajtad harci seb. - vigyorogtam rá, majd magamhoz húztam. Viszonoztam szenvedélyes csókját, majd újra elmosolyodtam.
- tegnap este óta? Nekem is. - kacsintottam rá, majd újra megcsókoltam. De nem akartam most többet. Szép is lenne, este, reggel, délután szex, a többiben meg alszunk. Azért kicsit érdekes lenne, ha állandóan idebent gubbasztanánk, és le sem mennénk, csak enni.

Reggel halk szöszmötölésre, mozgásra lettem figyelmes. Egyből kinyitottam a szememet, és álmosan körbepillantottam. Mikor megláttam, hogy csak Damon volt az elmosolyodtam, és visszahajtottam a fejemet a mellkasára.
- Szia. - simogattam meg a hasát, ami még mindig fedetlen volt. Megemeltem a takarót, és bekukkantottam, majd megállapítottam, hogy szerelmem még mindig meztelen. Halkan kuncogtam, s újra felnéztem rá.
- Jól. - mosolyodtam el, és még jobban átkaroltam. - Nem, dehogyis. - ráztam meg a fejemet nevetve. - Vagy van valami seb rajtam? - hajoltam hozzá közel, majd szenvedélyesen megcsókoltam. - Hmm.. - mosolyodtam el a csók végén. - Ez hiányzott nekem. - feküdtem le melléje.

Hamar elaludtam, de még éreztem, hogy Elena hozzám bújt. Biztos a tudatalattim jelezte, vagy ilyesmi. Ezúttal nem álmodtam semmit, szerintem nem is horkoltam, csak aludtam, nyugodtan. Amikor felébredtem, az óra fél tízet mutatott. Nagyot ásítottam, és nyújtózkodtam egyet. Elena mellkasomon feküdt, és ő is ébredezett.
- Jó reggelt! - köszöntem neki mosolyogva, majd adtam egy csókot a homlokára. Újra becsuktam a szememet, és még egy picit visszafeküdtem pihenni, de azért szellemileg már itt voltam.
- Hogy aludtál? - kérdeztem halkan, majd elmosolyodtam. Lágyan elkezdtem simogatni a hátát a takaró alatt.
- Ugye, nem horkoltam? Vagy vágtalak arcon, vagy ilyesmi? - kérdeztem, és kinyitottam a szememet. Remélem, hogy semmivel nem zavartam Elenát, amíg aludt...

Elmosolyodtam a válaszán. - Helyesen feleltél. - nyomtam egy csókot húsos ajkára. A kijelentésén hangosan elkezdtem nevetni, és elképzeltem, ahogy én vagyok Döbrögi szerepébe ő pedig Ludas Matyiéba. - Igen elpaskollak. - vigyorodtam rá. - Nem, még mindig nem vagyok álmos. - feleltem makacsul, megrázva a fejemet, majd megvártam, míg lehunyja a szemét.
Közelebb bújtam hozzá, és hallgattam szuszogását, szerencsére most nem kezdett el horkolni. Egy ideig figyeltem, majd én is éreztem, hogy hirtelen álmosság telepedik rám. Átkaroltam, és a mellkasára tettem a fejemet, majd a lábára a lábamat. Elvitt magával az álommanó, és a hátralevő óráimat békében pihentem ki. Horkolás mentesen.

- Ugyan, Kicsim. Semmi baj. - mosolyogtam rá. Nagyon édes volt, ahogy bocsánatot kért. Természetes az, hogy számon kérte, ugyanis alig egy napja, hogy szakítottunk, lefeküdtem Katherine-nel, majd újra összejöttünk. Szóval teljesen megértem őt. Én csak mosolygok az egészen. Mi mást tennék? Haragudnék rá, mert félt, hogy másról álmodom? Katherine-nel...? Nem. Ezért nem lehet rá mérges, csak szeret engem. És ez számít.
- Pedig egyszer igazán elfenekelhetnél. - feleltem, majd újra nevetni kezdtem, amikor lenyúlta a melegebbik takarót. - Csak nyugodtan. - vigyorogtam rá, majd magamra húztam a másikat.
- Tényleg nem? -kérdeztem, és egy nagyot ásítottam. Már majdnem hajnali három van, előbb-utóbb úgy is elalszik.
- Rendben. - vigyorogtam rá, majd hanyatt dőltem, és megfogtam a kezét. Ha majd hozzám akar bújni, akkor megteszi. Lehunytam a szememet, majd sóhajtottam egyet.
- Ha horkolok, tényleg csak csapj meg. - mondtam már félálomban, és hamarosan, perceken belül el is aludtam.

- Most miért nevetsz ki? - kérdeztem összeráncolva a homlokomat. Nem értettem, mi ezen ennyire vicces? Vagy már megint Katherine-re gondol? Ha igen, esküszöm akkora tockost lekeverek neki, hogy beletörik a kezem!
Mikor meghallottam a sztoriját, láttam rajta, hogy ezt nem most találta ki. Hogy lehetek ennyire naiv? Hogy a féltékenységemet helyezem előre. - Sajnálom. - kaptam a számhoz, és jelen pillanatban nagyon szégyelltem magamat. Még soha nem éreztem magam ilyen kellemetlenül. Most ezt hogyan magyarázzam ki?
Bólintottam megértve őt. - Ezek után végképp nem adnék maflást.. - motyogtam, és visszafeküdtem az ágyra, magamra húzva a takarót. - Viszont ez az enyém. - tűrtem magam alá, mivel már ez meleg. És az még nincs bemelegítve.
- Hát nem nagyon úgy néz ki, mintha leszoknál. Bár mondjuk most először hallottam meg. - vigyorodtam el. Ezek után, hogy leszünk képesek elaludni? Már a csipáim is kinyíltak.
- Szívem.. - kezdtem bele. Válaszolva a kérdésére. - Nem vagyok fáradt.. - kezdtem el halkan kuncogni, szinte már abban a fázisban vagyok, hogy felpörögtem. Felkelt az ágyról nagyon jó kilátást adva formás hátsójára, és izmos hátizmaira. Visszajött a takaróval a kezében, és mikor visszafeküdt mellém nagy szemekkel figyeltem, pontosabban bámultam őt. - Nyugodtan aludj csak, addig néézlek téged. - nyomtam meg a nézlek szót, majd kivillantottam rá az egyik legbájosabb mosolyomat.

Amikor végre elmondta, hogy mi történt, halkan kuncogtam. Ekkora félreértést... De az gáz, hogy már megint álmomban beszéltem. Le kéne szoknom róla.
- Kicsim, nem azért nyögtem, mert azt csináltam Katherine-nel. Kint voltunk a tónál, ott, ahol megkértem a kezed, és azt hittem, hogy ő te vagy. Újra megkértem a kezed, mire közölte, hogy ő Katherine... A nyögés gondolom a meglepettség jele volt. - vontam meg a vállamat, majd következő magyarázata hallatán tényleg elnevettem magamat. Oké, neki lehet, hogy nem volt vicces. De nekem nagyon is.
- Sajnálom, Kicsim. - töröltem le egy-két kicsorduló könnycseppet a szemem sarkából. - Szoktam néha ilyet csinálni. Beszerzek mégegy takarót, hogy ne tudjam leszedni rólam. Ha horkolok, adj nyugodtan egy maflást, és akkor abbahagyom. - mondtam neki, majd odaültem mellé, és átkaroltam.
- Sajnálom ezeket. Kellett volna szólnom, hogy ilyenkor mi a teendő velem. De azt hittem, hogy már leszoktam róla. - mondtam kuncogva, majd egy puszit adtam az arcára.
- Most már aludhatunk? - kérdeztem mosolyogva, majd felálltam, és az egyik szekrényből elővettem egy másik takarót. Letettem az ágyra, és visszaültem szerelmem mellé.

Persze egyből próbálta tagadni. - Ne tégy úgy, mintha nem hallottam volna. Tisztán hallottam a nyögésedet, Katherine nevével párosítva. - ültem fel az ágyra, és átkaroltam a térdemet. Nagyot sóhajtottam, és Damon-ra néztem. - Mit álmodtál, hogy erre kényszerültél? - kérdeztem tőle kérdőn.
Persze, ha mondjuk ugyanez történt volna fordítva, csak én Stefan nevét ejtem ki, egyből kezdődik a balhé, és szakít velem, meg azt mondja, hogy én még mindig rá vágyok.. - Próbáltam aludni, de lehetetlenné tetted nekem. Kezdjem el sorolni, hogy hogyan húztad le rólam a takarót, meg horkoltál a fülembe? - pillantottam rá a szemem sarkából.
De nem addig nem fogok vele "szerelmeskedni" míg meg nem hallom a magyarázatát. Lehet, hogy valami félreértés történt, és akkor elnézést kérek, de ki tudja, hogy milyen álomból ébresztettem fel..

Kissé zavart és zűrös álmomat egy hirtelen szúrás szakította meg. Kinyitottam a szemem, és meglepetten néztem Elenára. Amit mondott, azon még jobban meglepődtem. Álmosan megtöröltem a szemem, és az órára néztem.
- Szivem, te meg a mi a francról beszélsz? - kérdeztem, és ásítottam egyet. Hajnali fél három? Mi a fene van most Elenával? Megzakkant az este, vagy mi?
- Miért lennél Katherine? Mit hallottál? - kérdezte, nagyon értetlenül, majd visszadőltem az ágyba, és lecsuktam a szememet. De azért próbáltam figyelni Elenára. Betakaróztam, mivel én még mindig csupasz voltam. Kinyitottam a szeme, és Elenára néztem. Az egyik pólóm volt rajta, valamint a bugyija. Minek vette fel? Na, jó. Én nem értem most őt. Semmit nem értek jelenleg, főleg, hogy hajnali fél három van. Miért vagyok én egyáltalán ébren ilyenkor, szex után? Ilyenkor aludnom kéne...
- Minek vagyunk egyáltalán ébren? Miért nem alszol? - fordultam felé, és az arcát kezdtem fürkészni. Hála ennek az égésznek, kiment az álom a szememből. Remek... Most aztán nem fogok aludni egész éjjel, és majd nappal leszek álmos. Ennél jobb már nem is lehetne. Miért van az, hogy ha szexelünk egy jót, akkor utána mindig valami gáz van?!

Hirtelen megfordult, és magához ölelt. Elmosolyodtam, és a karjára hajtottam a fejemet. Ez szép. Legalább melegít. Hideg kezeimet, a meleg mellkasához raktam, és lehunytam a szememet. Ehhez hozzá tudnék szokni. Azért jól esik, hogy még álmában is megérez. Ilyen az igazi szerelem, ami köztünk van. De ekkor megint elkezdett horkolni, ráadásul a fülembe!! "Jaj ne." ~ gondoltam, és most már a szorítása alól nem tudtam megmoccanni. Még jobban magához húzott. Így nem is tudok aludni, mert van amikor halkan szuszog, és már készülök elaludni, de erre megint felcseng olyan igazi jó hangosan.
Mitől fáradt le ennyire? Én eddig abban a tudatban éltem, hogy a vámpírok erősek. De úgy látszik egy ilyen kis gyenge nap is le tud fárasztani egy majdnem 200 éves vámpírt. Hallottam valamit motyogni, és felkaptam a fejemet rá. Majd tisztábban meghallottam a nevet.. Katherine. Pontosabban nem is mondta, hanem nyögte. Csodálkozva pillantottam rá, most mégis akkor mit álmodik? Amibe beletartozik Katherine, és a nyögés? Semmi jó.. Mármint számomra, vajon azt hiszi, hogy ő vagyok?
Nagyot nyeltem, és próbáltam magamat visszafogni, nehogy itt lerendezzek egy fesztivált. Majd reggel.. Kikérdezem, hogy csak azért vagyok neki, hogy Katherine-t pótoljam?
Nem bírtam elaludni, bármennyire is próbáltam. Teljesen meg voltam bántva. Próbáltam még mindig elszakadni tőle, de nem volt semmi remény. A körmeimet a karjába mélyesztettem mire elengedett, és az ágy másik felébe mentem. Rám pillantott meglepetten. - Elena vagyok, sajnálom, hogy nem Katherine. - feleltem egyszerűen. - Mindent hallottam. - súgtam.

Éreztem, hogy a takaró megmozdul a testemen, és egyfajta védekező reakcióként még jobban magamra húztam. Közben megjelentek az első álomképek, de igazából nem is tudom, mit voltak azok. Képek jöttek egymás után, Elena, Stefan, én, Bonnie és a többiek. És persze Isa... Aztán böködést éreztem az oldalamban, és meghallottam Elena hangját. A takaróról beszélt... Még mindig nem érettem tisztán, de engedtem a takaró szorításán, majd megfordultam. Magamhoz öleltem Elenát, vagyis gondolom, hogy Elenát. Magamhoz szorítottam, és mélyen beszívtam az illatát, az mindig megnyugtatott. Aztán nem tudtam megállni, horkolni kezdtem. Néha rámjön, néha nem. Most éppen igen. Ha ébren lennék, sajnálnám Elenát. De így, csak nyugodtan alszom. Aztán az álomképben megjelent Elena... Éppen annál a tónál voltunk, ahol megkértem a kezét. Beszélgettünk. Néztünk a fényes holdat, majd a zsebemből előkerült egy újabb doboz. Vajon a tudatalattim arra akarja felhívni a figyelmem, hogy kérjem meg a kezét?
- Elena... hozzám jössz? - tette fel az álombeli én a kérdést, mire Elena ezt felelte.
- Nem... Nem vagyok Elena. - mondta, és az arca kezdett elváltozni.
- Katherine. - nyögtem. - Katherine. - az fel sem tűnt, hogy ezt nem csak álmomban mondom...

Mikor egy fura hangot hallottam, kitágult szemekkel fordultam a hang irányába. Ez Damon-ból jött? Ő adta ki? Mintha egy vadkan lett volna, komolyan. Soha nem adott még ki ilyen fura.. állati hangot. Sebaj, majd megszokom. Lehunytam a szememet, és kényelembe helyeztem magamat. Elmosolyodtam, és a következő pillanatban már nem volt rajtam a takaró. Kirázott a hideg, mert igazából semmi sem takarta el a testemet. Halkan átkoztam Damon-t, majd próbáltam róla lehúzni, de semmi, csak még jobban magára húzta. Ilyen nem lehet. Hagyja, hogy itt agyon fagyjak? Még azt se tudom, hogy merre vannak a többi takarók.
Ki keltem az ágyból, és elkezdtem a földön tapogatózni, hátha megtalálom az egyik ruhámat. Szerencsére a bugyim meg volt, de ebbe még mindig vacogtam. Már mindenhol libabőrös lettem. Elértem szerelmem szekrényéhez, és kiemeltem egy felsőt. Nem is tudom, hogy mi van rá írva, vagy, hogy mi szerepel rajta, de legalább lesz rajtam valami. Gyorsan magamra kaptam, és visszasétáltam az ágyhoz. Valamit megéreztem a lábam alatt, és lehajoltam, de csak szerelmem boxere volt, eléggé rosszul álltam fel, mert sikeresen a lámpába vertem a fejemet. - Ouch. - fogtam meg a fejemet, és megdörzsöltem. Még csak most jön a neheze..
Visszabújtam Damon mellé az ágyba, és próbáltam minden erőmet bevéve próbáltam lehúzni róla a takarót. Persze semmi sikerrel.
- Damon.. - szólongattam bökdösve a hátát. - Szívem, lehúztad rólam a takarót. - keltegettem, mire az asztali órára néztem. Hajnali 2. Remek szívem, csak így tovább!

Elena rövidesen elszundikált a mellkasomon, én pedig még mindig a hátát ölelve, bámulni kezdtem a plafont. Gondolkoztam. Gondolkoztam az élet nagy dolgain. Esetemben a halál nagy dolgain. Elenával tökéletes lenne. Nélküle... Maga a pokol. Ezért nem is vagyok hajlandó nélküle tovább élni. Ha úgy adódna, hogy őt elveszítem, mennék utána. De azt már nem tudnám elviselni, ha Elena miattam halna meg... Ez így eléggé patthelyzet. Bár, ha egyikünk már nem él, nem igazán szólhat bele, hogy mit tegyen a másik. Ez olyan Rómeó és Júlia fíling lenne... De lényegtelen. Optimista leszek. Nem történhet velünk semmi, amíg együtt vagyunk. Aztán amíg ezen agyaltam, hamar álom szállt a szemembe, és elaludtam. Nyugodt, álomtalan álmot aludtam, egészen addig, míg meg nem hallottam Elena feszült zihálását. De elég kómás voltam, szóval szinte nem is figyeltem rá. Horkantottam egyet, és átfordultam a másik oldalamra. Kissé hideg volt, úgyhogy magamra húztam az egész takarót, és tovább aludtam.

Magára fektetett, és átkaroltam a mellkasát, majd összefontam az ujjainkat. - Majd holnap ne felejtsünk elmenni a Gilbert házba.. A meglepetésért. - motyogtam mosolyogva, majd lehunytam a szememet. Nagyon elfáradtam a mai nap, és ez a kis kalandunk.. még jobban rá tett egy lapáttal. Elkezdtem egyenletesen venni a levegőt, és hamar álomba merültem.
Mikor felkeltem egy hosszú folyosón találtam magamat, ami fehér rózsával volt beborítva. Az embereket kíváncsian néztek engem, s megpillantottam a virágcsokrot a kezemben. Megpillantottam a nagy tömegbe Jenna-t, aki épp sírt, de mosolygott is egyben. Caroline, és Bonnie épp előttem bevonult halvány kék ruhában, mindkettőjük kezében egy-egy lila csokor. - Kész vagy? - kérdezte tőlem egy hang, majd belém karolt. Alaric volt az. Nem tudtam semmit se válaszolni, majd mikor elindult a zene, hirtelen rájöttem, hogy hol is vagyok. A saját esküvőmön. Nagyot nyeltem. - Igen. - köszörültem meg a torkomat, és elkezdtünk szépen, lassan menni. Mosolyogtam örömömben a vendégeknek, és alig vártam, hogy láthassam, szerelmemet Damon-t. Befordultunk, és a kedvesem felé tekintettem, de hirtelen lefagyott a mosoly az arcomról, és döbbenet tükröződött helyette. Stefan állt ott, boldogan. - Stefan-höz megyek hozzá? - kérdeztem furán Alaric-tól. Itt biztos valami félreértés történhetett. Hisz.. Én Damon-nel vagyok, miért mennék hozzá az öccséhez? Rick csak nevetve megrázta a fejét, és felvezetett, majd átsegített Stefan-hoz. Riadtam tekintettem rá, ő meg csak mosolygott. - Hogy vagytok? - kérdezte, és megsimogatta a kezemet. Még mindig furán néztem rá, majd a fejével a hasamhoz bökött. - Minden rendben van a kicsivel? - tette gyors hozzá, majd lepillantottam. Kitágult szájjal bámultam a hasamat. Ezt, hogy nem vehettem észre? Hisz olyan nagy, hogy..
Riadtan felkeltem ide-oda nézve, és szinte zakatolt a szívem. Gyorsan a mellkasomhoz kaptam a kezemet, és mély levegőket szívtam. Megpillantottam mellettem az alvó Damon-t, és megnyugodtam. Csak egy álom.. Csak egy álom. Visszafeküdtem, és Stefan szavai vísszhangzottak a fejemben a tegnapi beszélgetésünkből, amiről az álmom is szólt: De ha még mindig együtt lennénk akkor már meglenne a kisbabánk és még házasok is lennék.

Elena is legalább annyira odatette magát, mint én. Ebből arra következtettem, hogy ő is hasonló problémákkal küzdhet, mint én. Remélem... Vagy csak egyszerűen ő mindig jó, és én vagyok túl rossz. Nem, az nem lehet... Nekem van 150 évnyi tapasztalatom, neki pedig alig 3 év lehet. A kapcsolatunk még nem tart ott, hogy megbeszéljük, ki mikor veszítette el a szüzességét. Már nem is igazán emlékszem, hogy kivel volt... Még a háború alatt az egyik hadvezér lányával. Na, igen. Már akkor sem apróztam el a dolgot. Azóta sem változott ez, egyik csajomat sem bántam meg. Kivéve egyet... Katherine-t. Ő akárhányszor az életem része lett, mindig elrontotta valahogy. Többet nem követem el azt a hibát, hogy közel engedem magamhoz. Miatta veszekedtünk Elenával, bár most, hogy így végiggondolom, talán ez kellett az is ahhoz, hogy biztosak legyünk magunkban. Még egy ilyen félrelépés után is kitartunk egymás mellett, és szeretjük egymást. Ehhez hatalmas szeretet kell. És igazából ő volt az, aki meg tudott bocsátani... És szakítottam vele, mert Stefan megcsókolta, ő pedig... Megbocsátott azután, hogy egy ágyba bújtam Katherine-nel. Úgy hiszem, most nagyon kell igyekeznem, hogy bizonyítsam, nagyon szeretem.
Lassan éreztem, hogy közeledem a csúcshoz, és tudtam, hogy ő is. Löktem rajta még párat, majd egy hatalmas sóhaj közepette elélveztem, ahogyan ő is. Fejemet a nyakához hajtottam, ő a sajátját a vállamra. Mellé gördültem egy pár perc után, és mélyeket lélegeztem, hogy lelassítsam a szívverésem, és megnyugodjak egy picit.
- Az ki sem fejezi azt, amit érzek. - feleltem vigyorogva, majd lehunytam a szememet. Olyan nyugalom szállt rám, ami eddig még nem sokszor. Amikor Elena cirógatni kezdte a mellkasomat, elmosolyodtam, és megfogtam a kezét. Magamra fektettem, és átkaroltam a derekát, és a hátát simogattam.
- Szeretlek. - suttogtam még mindig csukott szemmel.

Most már 1000%-osan megbizonyosodtam arról, hogy igenis, ami a múlt az a múlté, és jelenleg most a jelennel szeretnék foglalkozni, a jövőt meg hanyagolom előre. De egy valamit már most tudok a jövőmről.. Még pedig, hogy Damon egy nagy szerepet fog benne játszani. El is képzelem magunkat, hárman boldogan élve egy kis gyerekkel, a sajátunkkal körülvéve a nevető családtagjainkkal. Túl szép, hogy igaz legyen.. Hisz sajnos mindig is lesznek bonyodalmak. Főleg a vámpírok világában. Szerencsére, szerelmem még nem hozta fel ezt a témát, mivel sajnos vissza kéne utasítanom, amire nem tudom, hogy hogyan reagálna. Undorodok attól a tudattól, hogy én valaha is vámpír legyek. Ki tudja évek múlva vajon megváltozna-e a véleményem, de jelenleg ezen a szinten vagyok. Ember szeretnék lenni, s minden előnyét kiszeretném élvezni. Míg lehetséges.
Vissza a valóságra.. Előttem van életem szerelme, és próbálja a legnagyobb örömet nyújtani számomra. Hát be kell vallanom, hogy kiváló munkát végez, de vajon én elég jó vagyok neki? Ezen mindig is gondolkoztam, hisz egy vámpírral biztos más lehet.. Nem kell rá vigyázni, de amíg én ilyen törékeny ember vagyok, vajon mit érezhet ilyenkor?
Elmosolyodtam, mikor ismét elkezdett a csókjaival kényeztetni. Egyre hangosabb sóhajok hagyták el a számat, közben óvatosan körkörösen karmolgattam a hátát. Tisztában voltam vele, hogy nem fogom sokáig bírni, és hogy hamarosan elszállok a mennyországba. De abban biztos vagyok, hogy ezt megérdemeltük. Nem is tudom, hogy ma már hányadászorjára állunk neki, de végre senki se szakított minket félbe.
Lehunytam a szememet, és ajkaimmal megkerestem az övét, majd szenvedélyesen megcsókoltam. Tudatni akartam vele, hogy mennyire jól érzem magam mellette, illetve mennyire szeretem, sőt imádom őt. Majd elszakadtam tőle, és az utolsó lökéseket a vállára hajtva értem el, és egy hangos nyögés hagyta el a számat. Még egy kicsit így maradtunk, szinte kapkodtam a levegőt, majd végig csókoltam izmos vállát. - Szeretlek. - mosolyogtam, majd egymás mellé visszafeküdtünk az ágyra.
Magamra húztam a takarót, és elkezdtem a plafont bámulni. - Ez eszméletlenül jó volt. - húztam egy széles vigyorra a számat, majd az oldalamra fordultam, felkönyökölve az ágyra. A mellkasát csupaszon hagyta, s ujjbegyemmel egyből elkezdtem őt cirógatni.

Elena egyértelmű sóhajokkal jelezte, hogy nagyon élvezi a dolgot. Ez pedig feltöltött engem energiával, és még jobban bepörögtem, bár a tempó még mindig lassú volt és romantikus.
- Én is nagyon. - nyomtam egy csókot puha ajkaira. Közben ő a kezével a hátamat masszírozta, ami most különösen jól esett. Az előző pár percben elég ideges és merev voltam, így a masszázsa a lehető legjobb volt jelenleg. Elena hirtelen fordított a helyzeten, így ő került felülre. Felhúzott magához, én pedig rámosolyogtam.
- Igen, a változatosság mindig jó. Legközelebbre kitalálok valami ennél is jobbat. - suttogtam a fülébe, majd újra végigcsókoltam a nyakát, és áttértem a melleire. Közben a hátát simogattam egyik kezemmel, és combját a másikkal. Elégedett sóhajokat hallottam tőle, ami magabiztossá tett. Eddig, akikkel voltam, sosem volt szükség plusz önbizalomra. De Elena.... Elena más. Neki sem kell bizonyítanom, bár én mégis úgy érzem. Én akarok a legjobb lenni az életében, legalább ezen a téren, ha máshol nem lehetek az. Nem vagyok túl kedves, nem vagyok se mintaférj, de mintaapa. De hogy az ágyban én vagyok a legjobb választás, az tény.

Olyan gyorsan, és erősen hatolt belém, mint még soha. Halkan felsikoltottam, és felvettem csípőjének mozgásának a ritmusát. Végre! És most, ha valaki meg meri szakítani a meghitt pillanatunkat nem állok jót magamon..
Nyelvünk hamar egy csatába kezdett, közben a kezeimmel a hátát masszíroztam. A kezeim alatt éreztem, ahogy az izmai megfeszülnek, majd elernyednek. Bár az ő kezei is jó szorgosan dolgoztak, de még mennyire! De, ha ilyen gyorsan mozgunk akkor biztos, hogy jó hamar eljutok a csúcsra. És erre lelassult, mintha a gondolatomba olvasott volna. - Annyira szeretlek. - nyögtem, és újra a nyakamra tért. Most többet időzött el ott, mint szokott. Hirtelen egyfajta félelem járta át a testemet, mi van, ha ismét belém harap, s most nem bír majd magán uralkodni? Reméljük, hogy az ilyenre nem kerül sor.
Nagy nehezen magam alá gyűrtem. Átkaroltam a nyakát, és felhúztam magamhoz. Így elég mélyen még belém tudott menni. Eddig mindig ugyanabban a pózban csináltuk már hónapokon keresztül. - Jó néha a változatosság. - csókoltam meg, és egyre szaporábban vettem a levegőt, az új póz hatására.

Elena szinte azonnal arra kért, tegyem már meg. Nem bírja ki nélkülem... Tudtam én! Bár az is igaz, hogy nagyon kell kontrollálnom magamat, hogy ne bújjak belé azonnal. De már én sem bírom sokáig...
- Rendben... - nyögtem. - Nem húzom! - mondtam, majd erősen, keményen belé hatoltam. Hangos nyögés hagyta el a számat, és szinte azonnal mozogni kezdtem. Ajkaink és nyelvünk szenvedélyes játékba kezdtek a másik szájában, kezemmel pedig a melleit masszíroztam. Olyat akartam neki nyújtani, amit sosem felejt el. És amit soha, senki nem tud túlszárnyalni. Minden erőmmel azon voltam, hogy a legjobban adjam neki. Hogy boldoggá tegyem. Nekem már csak ez számít. Elena boldogsága. Szenvedélyes csókunkból átváltottam gyengéd, szeretetteljes csókra. Nem csak azt akartam neki megmutatni, hogy velem a legjobb a szex. Azt akarom, hogy tudja, érezze, hogy szeretem. Minden egyes porcikámmal oda vagyok érte, meg vissza. És ebben soha ne kételkedjen... Ajkától elválva a nyakát kezdtem kényeztetni, végigcsókoltam az ütőere mentén, és egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy újra beléharapok, de nem tettem meg. Ma már épp elég vért vettem ki belőle, ennyi elég volt. Nem akarom őt teljesen lecsapolni.

Gyorsan le is került rólunk az utolsó darab fehérnemű is, így mindketten teljesen meztelenek voltunk. Ajkaival még mindig a felsőtestemet kényeztette, leginkább a melleim környékén, amitől következményképp pár kéjes sóhaj feltört belőlem. Kényeztető csókjaival haladt egyre lejjebb, míg el nem érte legforróbb pontomat. Egy hangosabb nyögés hagyta el a számat, és megragadtam erősen a takarót, hisz amit éreztem.. Leírhatatlan gyönyör, és kéj egyben.
A hajába túrtam, és lehunytam a szememet, majd tovább élveztem nyelveinek mozgását. Hamar visszatért az ajkaimhoz, és mikor megcsókolt, tudtam, hogy kell nekem. Miért habozik ennyit? - Szerinted én nem? - haraptam az ajkába. - Tedd meg. - nyögtem, majd az ujjával folytatta leggyengébb pontom kényeztetését. - Nem egészen így értettem. - vigyorogtam, és átkaroltam a nyakát, majd most én csókoltam meg őt, belevonva a nyelvemet is.
Épp egy izgató pontra talált rá, és hangosan felnyögtem, megszakítva a csókunkat. Hátrahajtottam a fejemet, és már éreztem a verejtékcseppeket a homlokomon. Meddig akar még kínozni. - Ne húzd már tovább az időt, szívem. - motyogtam.

Elenával végre rajta voltunk az ügyön, és amikor kezével elkezdte kényeztetni a szerszámomat, felnyögtem, és tovább csókoltam felsőtestét. Elena megszabadította magát a melltartójától, én pedig a minket elválasztó utolsó két darabot szedtem le magunkról. Így már csak ő volt, én és a levegő. Nemsokára már az sem... Most, hogy a felsőteste teljesen csupasz volt, esélyt adott ajkaimnak, hogy jobban felfedezhessék a tökéletes domborulatokat. Ajkaim bejárták egész felsőtestét, majd a hasán haladtam lefelé, és az alsóbb részeit is feltárta kutakodó nyelvem. Közben kezeimmel az oldalát, és a hasát simogattam. Szeretném ezt az estét különlegessé tenni, nem csak olyan egyszerű szexet akarok Elenával. Nyelvem újra elindult felfelé, és meg sem álltam az ajkáig. Szenvedélyes csókban részesítettem, kezeim pedig bejárták az egész testét.
- Annyira... kívánlak. - nyögtem bele a csókba, majd tovább folytattam a kényeztetését odalent a kezeimmel. Úgy érzem, ez egy nagyon jó kis este lesz... Ha ránk nem nyit valaki. Hát, bárki is az, én meggyilkolom. Ilyen állapotban muszáj, hogy Elena itt legyen velem, és azt tegyük, amit tenni akarunk. Nem mehetek el kielégítetlenül...

- Igazad van, nem érdemelsz meg. - vontam meg a vállamat, és amolyan "nem törődöm" arc kifejezést vágtam. - Vajon miért is vagyok még veled? - tettem fel a költői kérdést, majd átkaroltam a nyakát. - Mert szeretlek. - csókoltam meg azáltal én.
Lassan újra hanyatt feküdtem az ágyon, magamra húzva őt. A lábaimat a csípője köré fontam, s lassan simogatta a lábammal a combját. Érezni akartam, minden porcikáját. De eddig minden szinte meggátolt minket, mintha a sors azt akarná, hogy ne tegyük meg. De ki a fenét érdekli? Csak egy tökéletes estét szeretnék eltölteni életem szerelmével. Egy nyugodt estét. Akkor miért nem kaphatjuk meg?
Mivel nem akartam, hogy bármi tönkretegye a mostani pillanatot, így egyből a nadrágjához nyúltam, kigomboltam, és lehúztam a sliccét. Bedugtam a kezemet a nadrágjába, és lassan elkezdtem simogatni, keményedő férfiasságát.
Most már szinte az egész felsőtestemet behintette apró csókjaival. Egy mosolyra késztetett. Abbahagytam a kényeztetését, és egy kicsit megemeltem a mellkasomat, s hátranyúltam a kezeimmel kicsatolva a melltartómat. Gyorsan leszedtem magamról, és a szoba túloldalába hajítottam, megkönnyítve a dolgát. Nem tehetek róla, hisz már annyira kívánom. Eddig mindig valami az utunkba állt, de most nem engedem! Különben kivágom a hisztit.. Azt meg senki se szeretné.

- Azért, mert te, meg én... Ezt az egészet olyan nehéz elhinni. Nem is érdemellek meg téged. - húztam el a számat, majd újra elmosolyodtam. Nagyon boldog vagyok Elena mellett, az tény. De néha megkérdőjelezem, hogy az vajon fordítva is így van-e. Néha nagyon bizonytalan tudtam lenni... Sok mindent nem tudok neki megadni, sok dologban lehetnék jobb. Ő önmagában egy jobb embert érdemelne. De így is szeret... A rengeteg hibám ellenére.
- Örülök, hogy ezt mondod. - feleltem mosolyogva, majd újra megcsókoltam. Kezemet a derekára tettem, majd amikor homlokát a fejemnek támasztotta, én újra megcsókoltam. Hanyatt döntöttem, és ráfeküdtem, persze megtartva magamat, nehogy összenyomjam szegényt. Ennyi izom nagyon nehéz tud lenni... Először lágyan csókoltam, majd kezdtem áttérni a szenvedélyes csókra. Ma már nem is tudom,hanyadjára állunk neki... Úgy negyedjére? De ezúttal már nem szakíthatja meg semmi, és senki. Nem szólalok meg, nem hozok fel semmilyen témát. Ajkáról lassan áttértem az arcára, a nyakára, és a melleire. Közben a kezeim az egész testét bejártál, és mindenhol simogattam. Mindenhol érezni akartam őt.