Asztalok a bárban

I'm alone lánynak

- Jó választás - jegyeztem meg csöndbe miközben az összefonott újjaimon megpihentettem az állam. Ez volt a "ki-akarsz-átverni-szívem?" nézés, hozzáadva a felvont szemöldököt és gyanakvó pillantást. Sok év munkája, titkolózó barátnőkkel körbevéve, és te is képes leszel rá.
- Kit akarsz átverni Jen? Engem vagy saját magadat? Mert amíg az előbbit biztos nem, az utóbbit nagyon könnyen megteheted - néztem rá komolyan, mert nem szerettem ha valaki saját magának hazudik valamiről, mert a végén még el is hiszi hogy igaz.
- Tehát, még egyszer; Mi újság a pasikkal? - kérdeztem még újból, de úgy mintha először kérdezném. Oké, most már kezdenek bonyolultak lenni a gondolataim. De engem akar Janny átvágni pasiügyben? Engem? Látszik, hogy még nem ismer annyira mint mások... Na majd teszünk ellene.

A kedves is Caroline-nak

Caroline-on elmosolyodtam mikor idejött hozzánk a pincér. Rendesen szemügyre vette, de olyan szépen finoman, hogy a pincér ne vegye észre. Caroline-nak jó ízlése van, úgy látszik minden téren.~gondoltam magamban.
- Akkor én csirkét kérnék.- mondtam és megmutattam hogy pontosan melyiket szeretném az étlapról. Caroline nem sokáig tartogatta magában a kérdését, ahogy elment a pincér egyből feltette a számomra legrosszabb kérdést. Most mit válaszoljak, hiszen magam sem tudom, hogy most mi van.
- Hát, nincs senkim.- válaszoltam egyszerűen és próbáltam kerülni a témát ameddig csak lehetett. Igaz, hogy jó lett volna valakivel beszélgetni, de akkor is ő Bonnie barátnője és nem tudom mit szólna hozzá. Végül is, ha úgy vesszük én nem csináltam semmi rosszat, vagyis nem tiltakoztam.

A szöszi boszinak

- Ez csak egy kis apróság - legyintettem egyet, miközben beléptünk a Grill ajtaján. Tekintetem rögtön a pultra szegeztem, Matt-et keresve, de szerencsémre nem ő volt bent. Amúgy se felhőtlen a kapcsolatunk és még nem vagyok kész találkozni vele a történtek után. Így követtem Jennyt az egyik asztalhoz, és a táskáimat előreengedve leültem vele szembe. A pincér - eszméletlen helyes, megjegyeztem magamnak - hozott két étlapot és megjutalmazott minket két ragyogó mosollyal. Hát, hűséget fogadtam nem vakságot.
- Én egy spagettit eszek szerintem, diétás kólával... - morfondíroztam félhangosan, majd Jenre pillantottam - És te? Ajánlom csirkét itt istenien megtudják csinálni - tettem hozzá, ugyanis mint vérbeli Mystic Falls-i, azért tudom mi az igazán finom. Megjegyzem tizennégy és koromtól hetente háromszor ebédelek itt - vagyis ebédeltem amikor még nagyon szükségem volt rá.
- És veled mi újság? Pasikkal, hogy állsz? - vágtam rögtön a közepébe, kertelés nélkül, ugyanis üvöltött róla, hogy pasigondjai vannak. Komolyan. Szerintem károsodott a dobhártyám is.

/Mystic Falls utcái /

Car kis is választotta, hogy melyik cipőút fogja megvenni és utána egyenesen a pénztárhoz tipegett. Céltudatos volt a vásárlás terén az biztos. Én is kiválasztottam magamnak egy szép kis cipőt. Pont nekem való volt. Nem túl magas, de nem is alacsony, nőies, de nem olyan "cicababás". Kifizettem én is kisétáltunk a boltból.
- Jaj Car, nem kellett volna.- mondtam mikor a kezembe nyomott egy csinos kis szatyrot. - Köszönöm szépen.- mondtam hálálkodva majd megöleltem.
- Persze mehetünk.- mondtam és elindultunk a Grill felé. Az idő dél körül járt, így pont alkalmas helyre mentünk, hogy meg tudjuk ebédelni.
Mikor megérkeztünk a Grill-be leütünk egy asztalhoz. A forgalom nem volt nagy, még éppen a nagy tömeg előtt jöttünk, így volt asztalunk.
- Nah mit együnk?- érdeklődtem Caroline-től miközben ő szépen elhelyezte maga mellett azt a sok szatyrot. Fura volt, hogy pont egy vámpírtól kérdezem meg, hogy mit együnk, aki pont emberi ételt akar enni, de Carline amúgy sem volt mindennapi lány, persze jó értelemben. Tele volt életkedvvel, örömmel és reménykedtem hátha átragad róla rám is egy csöppnyi öröm.

Néhány előzetes hozzászólás!

ELENA GILBERT

Damon elhívta magunkkal Bonnie-t, beavatja a dolgokról. Már csak ez hiányzott, hogy a legjobb barátnőm is belekeveredjen ebbe.. Féltem őt nagyon, hisz szerintem még sose hallott 'Klaus'-ról. Elfelejtettem azt az ötletet, hogy én a Gilbert házba fogok menni, hisz Damon valószínűleg félreértette, de sebaj, van ott ruhám, és Damon ágya kényelmes, maga a mennyország.
- Nem vagyok fáradt. - mondtam egy halvány mosollyal a szám szélén. Majd felvont szemöldökkel rám pillantott. - Jó, csak egy picit. - mutattam az ujjaimmal, és közel bújtam Damon-höz, s Bonnie-ra mosolyogtam. Kérdésére bólintottam, közben csomó gondolat kavargott a fejemben. A legfontosabb most hirtelen Klaus lett. Mit akar tőlem, és hogyan állíthatnánk meg? Meg persze ott van Jeremy, a vámpírmániás. Nem tudom, hogy kitől szedi ezeket az ötleteket, hogy vámpírrá váljon. Még olyan fiatal.. Az én kicsi öcsém. Anyuéknak persze megígértem, hogy vigyázni fogok rá, bármi áron is. Ott van Selena.. a testvérem, akiről csak pár halvány emlékezetem van.
Odaintettem Matt-nek, és mint egy csorda úgy mentünk át a tömegen keresztül, majd végre kiértünk a Grill-ből. A hideg szellő egyből megcsapta kipirult arcomat, és beleborzongtam. Kezem, lábam libabőrös lett, szerencsére nem parkoltunk messze. Egyből beültem a kocsiba, bekötöttem magamat, hátrahajtottam a fejemet, és behunytam a szemem. Igaza volt a szerelmemnek, hulla fáradt vagyok. - Akkor mehetünk Hozzátok? - fordultam Damon felé, és elmosolyodtam. Meg sem vártam a válaszát újra előre tekintettem, és alig vártam már, hogy kedvesem puha ágyában elaludhassak. Ha ennyire sokat fogok náluk időzgetni, ideje több holmit áthoznom. Beindította a motort, és az utunk egyenesen a Salvatore Panzió felé vezetett.

/folyt. Salvatore Panzió/


DAMON SALVATORE

Idő közben Bonnie is beállított. Nem igazán volt kedvem hozzá, sem veszekedni, sem mást, de igen meglepett. Felvont szemöldökkel néztem rá.
- Oké. - mondtam összezavarodva. Miért is kér bocsánatot Bonnie? Talán csak Elena miatt... Vagy mert fontosnak tartja azt, ami köztünk kialakult, csak elkezdett kialakulni. Mi is ez? Barátság... Fujj... Mondjuk jó, hogy nem harcolunk egymással, de hogy barátok legyünk? Olyan furcsa. Inkább meg sem nevezem ezt a dolgot. Jobban járok, és nem fogok semmi olyan mondani, amivel megbánthatom.
Elena nem kötött bele abba, amit mondtam. Ez jó... Vagy már magában tervezgeti, hogy hogyan fogja kideríteni, hogy mi folyik itt. Vagy azt tervezgeti, hogy hogyan fut Klaushoz, közölve, hogy ne bántsa a szeretteit. Ismerem már Elenát, nem fogom hagyni, hogy baja essen a makacssága miatt. Elena azt mondta, haza akar menni. Nem igazán tudtam, hogy hozzánk haza akar jönni, vagy a saját házába.
- Oké. Hazamegyünk. - feleltem, és egy csókot nyomtam a homlokára. Hazaviszem a Salvatore Panzióba, remélhetőleg ő is arra gondolt. Akkor ez azt jelenti, hogy az én otthonomat a sajátjának is tekinti? Ez melegséggel töltötte el a szívemet, olyannal, amit már régen nem éreztem... Már eddig is sejtettem, de már tudom is. Szeretem Elenát. Azt is tudom, hogy ő nem Katherine. Ez a szerelem nem is hasonlít ahhoz, amit az a ribanc iránt éreztem. Úgy éreztem, akár az örökkévalóságig Elenával lennék. És itt is tartunk, az átváltozásnál. Ha lehetne, most is átváltoztatnám Elenát, hogy örökre együtt lehessünk, és ne essen bántódása... Akár Klaus miatt, akár a halandó élet szemétségei miatt, mint a betegségek és az öregség. Vagy a balesetek. Ha történik vele valami, és én nem vagyok ott, hogy segíthessek... Azt sosem bocsátanám meg magamnak. De ezzel még nem támadhatom le... Szerintem ő nem is akarja, de ha engem szeret, és örökké szeretni fog, akkor ezt a lépést majd meg kell tennünk. De nem erőltetem... Majd felhozom egyszer a témát, és megbeszéljük az egészet. Akkor tudni fogom, hogy számítok-e neki annyit, hogy egy örökkévalóságig lekötelezze magát, vagy nem. Közben letettem az italok árát az asztalra, és intettem a pincérnek, hogy végeztünk. Elena odajött, és megfogta a kezemet. Rámosolyogtam, majd elengedtem a kezét, és átkaroltam.
- Öhm... Bonnie? - néztem újdonsült "barátomra". - Nincs kedved csatlakozni? Közben majd elmesélem, hogy mi történt. Talán tudsz segíteni. Elenának. - tettem hozzá. Egyszer már majdnem meghaltam miatta, mert azt mondta segít, se mégsem. Ezúttal ezt a hibát nem követem el.
- Ha hazaértünk, elmondok mindent. Miután Elena lepihent. Fáradtnak tűnsz. - fordultam most szerelmem felé. Alig állt a lábán, sokat ittunk, ráadásul ez a Klaus is megjelent, és valószínűleg meg akarja ölni Elenát... Ezért kell Bonnie segítsége. Lehet, hogy tud valami hókusz-pókuszt a kétezer éves ősvámpír ellen...Meg talán Emily könyvében vagy más boszikönyvekben van róla említés, hogy ki is ő, és mit akar... Nem hiszem, hogy a nap és hold átkot akarja megtörni... Nem is lenne értelme, hisz őt nem köti egyik sem. Nappal is járhat, valamint nem vérfarkas... Még ha az lenne... Úristen, ilyenre nem is gondolok.
- Akkor? Indulhatunk? - kérdeztem a két lányra nézve. Stefan már lelépett a ribijével, szóval csak hárman voltunk. Édes hármas... Nem! Én már kapcsolatban élek, nem gondolok ilyenekre.

ELENA GILBERT

- Értem. - motyogtam magam elé nézve. Vagy tudja, és nem szeretné elmondani, mert annyira szörnyű, vagy tényleg nem. Bár Klaus úgy fejtette ki a mondanivalóját, mintha már a fiúk tudták volna, de inkább nem avatkozok bele. Ha kell odaadom magamat Klaus-nak, csak a szeretteimet ne bántsa. Mindegyikükért megmernék halni. Ilyet Damon tőlem sose fog meghallani, mivel kiakadna.. nem is kicsit.
- Damon. - néztem ismét rá, mint egy ártatlan kisgyerek. - Haza akarok menni. - nyafogtam. Nem tudom, hogy mitől lett ilyen hirtelen kedvem. Fájt a fejem, nem éreztem magam nagyon jól. Vajon még a kórházba kellett volna maradnom? Nem hiszem, valószínűleg Klaus, vagy a pia lehet az oka. De inkább az utolsó. - Bocsi Bonnie. - néztem sajnálkozva a legjobb barátnőmre. Mindig a legrosszabb pillanatba tud eljönni, és annyira szörnyen érzem magam, hogy mindig "lepattintom", mikor épp jelenleg nem vagyok olyan passzban.
- Csak.. a dolgok. Kavarognak bennem. De nem vagyok terhes. - nevettem el magam, mivel kavarognak bennem.. meg dolgok. Nem. Nem vagyok terhes. Szerencsére. Nem is szeretnék az lenni, vagy ha igen, az a megfelelő embertől legyen. Mosolyogva pillantottam Damon-re. Ő lenne számomra a "Nagy Ő", ha egyáltalán létezik ilyen.
Megfogtam Damon kezét, és kérlelően néztem rá, hogy indulhassunk. Esküszöm itt fogok elaludni a Grill-ben, és majd neki kell majd hazacipelnie, ha még itt fogunk maradni. Bár egy kérdés igazán foglalkoztatott. Merre van Stefan, és az ismeretlen szőke vámpírlány? Nem tértek vissza, vajon elmentek? Hát Stefan-nek kell egy vigaszbaba. Dobtam, majd Caroline is, de lehet, hogy evvel a vérszívóval végre megleli a boldogságot, bár nekem nem tűnt annyira szimpatikusnak. Meg még más valamin is gondolkoztam. Hova menjünk? Salvatore birtok, vagy haza? Egy jó pár napja nem voltam már otthon, lehet, hogy Jenna aggódik irántam. Meg persze Jeremy.
Most, hogy Jeremy-re gondoltam a következő emlékképnél a szobámban voltam, egy barna hajú, és szemű lánnyal az ágyamon, és beszélgettünk. Bevallotta, hogy lefeküdtek, és a nővéremnek hívtam. Ő lenne Selena? Tényleg hasonlítunk. Kirázott a hideg a gondolaton, és egyben undorodtam is. Az öcsém, és a nővérem együtt? Bár nem vérrokonok, de akkor is fura.. Mindegy családom van otthon, és velük kell lennem.

DAMON SALVATORE

Megjelent egy szőke hajú lány. Kilencven éve ismeri Stefant... Ki a fene lehet ez? Kilencven éve még nem voltunk jóban Stefannal, szóval nem töltöttünk éjszakákat azzal, hogy kibeszéljük az akkori szerelmeinket... Micsoda hülye szokás. Megvontam a vállamat Elena felé, jelezve, hogy nem tudom, ki ez a ribi, majd következő kérdése hallatán a vér is megfagyott bennem. Mi az, hogy tudni akarja? Jó, még szép, hogy tudni akarja, de én mit mondjak neki? Ha elmondom az igazat, halálra fog rémülni... Közöljem vele, hogy Klaus valószínűleg fel akarja áldozni, valamint egy másik vérfarkast és vámpírt is? Elképzelhető, hogy én leszek az a vámpír... De nem vagyok biztos most semmiben. Ez az!
- Fogalmam sincs, Elena! Csak találgatni tudok. - mondtam. Ez nem is volt hazugság. Fogalmam sincs, mire készül, csak van tippem. Az nem fáj neki, ha eltitkolok egysmást. Mondjuk, hogy VALÓSZÍNŰLEG fel akarják áldozni. Kicsit akadna csak ki...
Aztán észrevettem, hogy Elena... nem is tudom, kicsit kiakadt, majd megremegett. Meg akartam kérdezni, hogy mi a baj, de megelőzött, és felelt a ki nem mondott kérdésre. Biztos megint eszébe jutott valami az elveszett emlékei közül. Nem tudtam, hogy melyik lehet, de láthatóan nem tetszett neki. Lehet, hogy a balesetről pár kép, vagy a szakításról. Bármelyik lehet, de egyiknek sem örültem. Ez az amnézia bizonyos értelemben még jó is lenne, ha azokat a szörnyűségeket végleg elfelejtette volna. Eszembe jutott, hogy én kitörölhetném az emlékeiből... Nem, arra nem lennék képes. Megint. Már túl sokszor megtettem vele... Amikor szerelmet vallottam, amikor elraboltam, amikor rossz dolgokat tettem. Megfogadtam, hogy többet nem nyúlok bele az agyába... Nem vehetem el az emlékeit, mert lehet, hogy ő akarja őket. Felhozni a témát meg nem akarom, mert csak vita lenne belőle. Jesszus, Damon Salvatore nem ijed meg csak úgy egy vitától! Kezdek már olyan lenni, mint egy férj... OMG, micsoda ijesztő gondolatok.

ELENA GILBERT

Megjelent az asztalunknál egy szőke hajú lány. Stefan-t kereste, s miután kiejtette, hogy már 90 éve keresi ledöbbentem. Ismét egy vámpír? Hát úgy látszik Mystic Falls csak úgy vonzza őket.
Damon-re néztem, majd már a következő pillanatban el is mentek. Megfogtam a kezét, és a szemébe néztem. - Tudni szeretném az igazat. - mondtam komolyan. - Mit akar Klaus tőlem? - kérdeztem. Hátradőltem a széken, és körbenéztem. Szegény Matt rohan mindenhova, majdnem telt ház van. Megittam a maradék jeges teámat, és teli voltam. Majd kipukkadtam. A hasamra tettem a kezemet, és egy újabb emlékképek villantak be. Egy amiben elmondtam Stefan-nak, hogy ő az apa, egy amikor Damon is megtudta, és lelépet, majd amikor szakítottunk..
A hideg rázott ki a szörnyű emlékek bevillanásával. - Jól vagyok. - motyogtam összeszorított szemekkel mielőtt Damon megkérdezhette volna, hogy mi a bajom. Hozzá kell szoknom, hogy néha lesznek ilyen kellemes, vagy éppen kellemetlen (mint ez) emlékképek. Ásítottam egy nagyot, a szám elé téve a kezemet. Nem voltam álmos, csak fáradt. Majd ismét a szerelmemre néztem várva hosszú beszámolóját, hogy ki Klaus, és miért van rám szüksége.

STEFAN SALVATORE

Nem tudtam, hogy mi lenne a válasza arról, hogy nem ölne több embert, de ez majd a későbbiekben kiderül. A csók után elmosolyodtam és egyeztem bele a mondatába, hogy lépjünk le. Gondolkoztam pár percig az egész kapcsolaton és lehet, hogy mégis csak Becky az igazi aki nekem való? vagy nem?
- Menjünk hozzám és ott tudunk még beszélgetni. Csak 1 baj van, hogy gyalogolni kell. - mondtam majd elindultam és intetem neki, hogy jöjjön amúgy meg nem volt messze a panzió.

/ folyt. Salvatore birtok/

További hozzászólásokat itt olvashatsz: http://diariesonlinerpg.forumotions.net/t40-asztalok-a-barban

.