Asztalok a bárban

Jason felajánlotta, hogy hazavisz, amit én szíves örömest elfogadtam. Caroline gyorsan távozott, biztos valami sietős dolga akadt neki. Felálltam és mikor a csomagjaimért nyúltam volna, de Jason megelőzött és elkapta őket előlem. Milyen udvarias.~gondoltam.
- Köszi.-mondtam egy mosoly kíséretében. csak álltunk egymással szemben egyikőnk sem mozdult egy lépést sem, csak álltunk és néztük egymást, majd Jason váratlan cselekedete meglepett. Megfogta lágyan a kezemet és közel húzott magához és gyengéden megcsókolt. Mikor elváltak ajkaink rám mosoly és elindultunk a kijárat felé. Mikor kiléptünk a Grill-ből felé fordultam és mélyen a szemébe néztem.
- Most akkor mi...?- tettem fel ez a befejezetlen kérdést, mert úgy is tudja, hogy mire gondoltam. - Van esetleg valami ötleted?- kérdéssel feleltem kérdésre.

-Huh, látom is a zsákmányaitokat.-pillantottam mosolyogva a színes zazskókra.
Láttam, hogy Jenny és Caroline is indulni készülődnek. NA ne! Én most ottmaradjak egyedül. Minimum, hogy hazakísérem a barátnőmet. Ha már nevezhetem annak.
-Hazakísérlek.-mondtam lazán Jennynek, és nyultam is a csomagjaiért, hogy ne neki kelljen vinnie. Majd a pincérfiúnak a kezébenyomtam a pénzt. Közben Craoline is gyorsan eltűnt.
-Szia-köszöntem el tőle- örülök h megismertelek.-mosolyogtam rá.
Majd ujjra Jennyre néztem amikor Car már kiment a Grillből. Ott álltunk egymással szemben, a kezemben rengeteg csomag. Ő meg olyan aranyosan állt velem szemben mosolyogva...
Megfogtam a kezét és magamhoz húztam. Gyengéden megcsókoltam. Majd gyorsan ledobtam a cuccokat a kezemből. Anélkül hogy elválltam volna szerelmemtől. És szorosan megamhozhúztam. Átöleltem.
Majd rákulcsoltam az ujjaim öz övéire, és felkaptam acuccokat a másik kezembe, és elindultunk a kijárat felé. Amikor kiléptünk a frisslevegőre, feléfordultam és megkérdeztem tőle:
-És pontosan most merre indulunk??-kérdeztem bohókásan- mit szeretne ön továbbá művelni??-mondogattam továbbra is mosolyogva.

Értetlenül kapkodtam a fejem kettőjük között és próbáltam összerakni mi a fene történhetett is akkor. Rövid fehér ruha? Na de Care rossz az aki rosszra gondol nem? Ne damonösködj itt, biztos csak szórakoztak egy kicsit. Már mint nem úgy, hanem úgy és... Áh basszus! Elvesztettem a fonalat. Micsoda újdonság.
Némám hallgattam a szinte csöpögős beszélgetésüket - esernyőt nem vittem sajnos, le is lapult rendesen a hajam - és próbáltam összerakni a képet. Oké, szakítottak Bonnieék, valószínűleg valamilyen szinten Jenny miatt, aztán ezek ketten egymásra hangolódtak. Túlságosan is. És a hangsúly az első szón van. Szinte észrevehetetlenül vetettem egy pillantást a mobilomra, aztán rossz előérzetem támadt. Ideje hazamenni.
- Öhm, én azt hiszem megyek. További jó étvágyat, és ezt nyugodtan irassátok a számlámra - mosolyogtam rájuk, majd gyors léptekkel magukra hagytam, ha bontogassák csak binbódzó szerelmüket.

/Részemről befejezett/

Értetlenül kapkodtam a fejem kettőjük között és próbáltam összerakni mi a fene történhetett is akkor. Rövid fehér ruha? Na de Care rossz az aki rosszra gondol nem? Ne damonösködj itt, biztos csak szórakoztak egy kicsit. Már mint nem úgy, hanem úgy és... Áh basszus! Elvesztettem a fonalat. Micsoda újdonság.
Némám hallgattam a szinte csöpögős beszélgetésüket - esernyőt nem vittem sajnos, le is lapult rendesen a hajam - és próbáltam összerakni a képet. Oké, szakítottak Bonnieék, valószínűleg valamilyen szinten Jenny miatt, aztán ezek ketten egymásra hangolódtak. Túlságosan is. És a hangsúly az első szón van. Szinte észrevehetetlenül vetettem egy pillantást a mobilomra, aztán rossz előérzetem támadt. Ideje hazamenni.
- Öhm, én azt hiszem megyek. További jó étvágyat, és ezt nyugodtan irassátok a számlámra - mosolyogtam rájuk, majd gyors léptekkel magukra hagytam, ha bontogassák csak binbódzó szerelmüket.

[size=1ö]/Részemről befejezett/[/size]

Jason vette a lapot, hogy nem nagyon akarom kibeszélni, hogy mi volt és hogy, de tudtam, hogy Caroline-nak később el kel mondanom majd mindent.
Ahogy körülnéztem a Grill-ben egyre kevesebben voltak. Nem értettem, hogy miért vannak egyre kevesebben, de erre egy nagyon egyszerű válasz volt. Az idő kezdett későre járni. Nem gondoltam volna, hogy ennyi az idő, de gyorsan peregtek a percek.
- Hát nem csináltam semmi érdekeset. Vásárolgattam, meg hasonló.- válaszoltam Jason-ra és közben rámosolyogtam. Elkezdtem összeszedegetni acucaimat és közben egy bocsának kérő pillantást vetettem Care-re.
- Hát nekem most már mennem kéne.- mondtam és közbn Jason-ra pillantottam, hogy vajon ő marad-e még vagy esetleg jön-e ő is.
- Köszönöm a mai napot Caroline, majd még beszélünk.- búcsúztam el és Caroline már el is ment én pedig ott maradtam Jason-al.

Jennynek látom nem nagyon tetszett, hogy Car megtudja a részleteket is, szóval inkább hagytam. Jenny majd egy ottalvós estén elmeséli neki. Gondoltam végig magamban. Majd elmosolyodtam az elképzelésemen, vagy nem említi meg.
Rápillantottam az órámra 9 óra körül volt, nem is hittem volna, hogy ilyen hamar eltelt az idő. Pedig én még mennyi dolgot szerettem volna csinálni ma. A fényképezőgépemhez is szerettem volna venni filmet. De a bolt már régen bezárt. Nem baj majd holnap.
-És Jennykém, azóta mi örtént veled?- kérdeztem egy teljesen fölösleges kérdést, mert egyszerűen nem tudtam, hogy most mit hozzak fel témának. Szóval vártam a válszt, köben meg forgattam a kezem közt egy fogpiszkálót, és azt nézegettem.

Caroline nagyon rendesen és a tőle megszokott kedvességgel ismertette Jason-al a játékszabályokat. Tudtam, hogy ezeket hogyan gondolja Caroline és örültem neki, hogy nem neheztel Jas-re. Így mindenki békében él egymás mellett.
Caroline következő pillantása a tányéromra esett amiben még mindig volt egy csöppnyi étel. Valahogy elfelejtkeztem róla, hogy enni is kéne, de igazából már nem is voltam éhes, csak tologattam jobbra-balra az ételt.
- Kellemesebb téma mi?- néztem Caroline kérdése hallatán. Olyan jó érzéke van hozzá, hogy mindig BUMM a közepébe a dolgoknak. Mindig a legjobb kérdést teszi fel a legjobbkor. De tényleg, fogalmam se volt rá, hogy mit válaszoljak, de szerencsére mázlim volt és Jason hamarabb el kezdett beszélni. Bár amint hallgattam, lehet jobban jártam volna ha én mondok valamit.
- Ha szóltál volna hamarabb hogy belelöksz a vízbe, akkor vittem volna magammal fürdőruhát is.- mondtam kicsit gúnyosan, de persze mosolyogva Jason-nek. Nem szándékoztam aznap vizes lenne, így addig teljesen megfelelő volt az a ruha.
- Hát aztán beszélgettünk meg ez meg az és most itt vagyunk, de ne untassuk Caroline-t részletekkel.- fejeztem be gyorsan a történetet. Végül is nem valami pizsamapartin vagyunk, nem kell neki tudni minden egyes részletről. Bár tudom, hogy így is mident ki fog belőlem húzni egyszer.

- Nem fogok fájdalmat okozni, hidd el!- mosolyodtam el. Miért okoznék?? Jennynek?? Neki soha de soha nem is tudnék! A kérdésén elgondolkoztam. Huh szerintem én sem tudoom, hogy mi van köztünk pontosan. De valahigy bele kellett kezdenem. Rápillantottam Jennyre, és elkezdtem a történetünket.
-Hát szóval...- kezdtem lassan-volt ott patakpart...meg víz...aztán fürödtünk... ja és Jenny okos volt és fehér rövid ruhába volt.- néztem vigyorogva szerelmemre. Megint visszaemlékeztem arra pár órára, annyira vidám voltam, és akkor még én magam sem tudtam, hogy mi lesz, annyira furcsán alakultak a dolgok. De lehet, hogy ez így jó. Igen ez biztosan így jó! Ezzel a pillantásal adtam át neki a történetünk folytatásának, stafétabotját. És visszanéztem Carra, hogy eddig, hogy szórakozik rajtunk.

Tubicáknak <3

Jenny felszólalására csak megvontam a vállam és egy nagyot kortyoltam a poharamból. Mellesleg jó lenne ha Jenny megenné ami előtte van mert mióta Rómeó megjött inkább őt falja fel teljes egészébe a szemével... Még a végén jól lakok. Pff.
- Ismerem a barátnőm - néztem mélyen Jason szemébe, jóindulatú mosollyal az arcomon - És Bonnie nem az a fajta aki elvárja, hogy összehúzott szemekkel meredjek az exeire, és mindenfélével sértegessem őket. Viszont! - tettem fel a mutatóujjam és a hangom egy árnyalattal megkeménykedett - Ha Jennyt egyszer is sírni látom miatta, vagy megbántod, vagy olyanra kényszeríted amit nem akar garantálom, hogy expressz jegyed van az Alaszkai mérges medvékhez - pár másodpercig hidegen álltam a tekintetét, majd hirtelen elmosolyodtam és újra boldog tekintettel figyeltem a két kis galambot, akik bár mindent tagadnak, még a vak is érezné, hogy van köztük valami. Engem is megcsapnak ezek a szikrák. Aú.
- Nos, akkor ezt azt hiszem letárgyaltuk. Jöhet egy sokkal kellemesebb téma - dörzsöltem össze a tenyerem és fürkészően meredtem az asztalvendégeimre, majd gonoszan elmosolyodtam - Na akkor itt az ideje színt vallani, csak is a szín tiszta igazat akarom hallani, különben esküszöm megigézlek titeket; mi van köztetek?

- De Caroline!- szisszentem fel, bájos barátnőm kedves mondatára. Nem szretném, ha olyan embereket rugdosna ide-oda, ráadásul elég messzire akik sokat jelentenek nekem. Az életben természetes dolog a szakítás. Tudom, így egyszerű kimondani, de akkor is, igazságtalan dolog haragudni azért valakire.
- Pártatlan. Szerintem ez jó megoldás.- helyeseltem én is, majd egy mosolyt küldtem Caroline felé, amolyan köszön féle képpen. Nem sokmindenkit mondhatok a barátomnak, itt Mystic Falls-ban, de úgy érzem Caroline-al elég jól kijövünk és remélem ez a barátság megmarad köztünk. Következő pillanatban Jason felé ment a tekintetem és őt figyeltem. Próbáltam leolvasni valami az arcáról, de semmit sem sikerült vagy legalább is nem tudom, hogy sikerült-e. Látszott rajta, hogy szomorú a történtek miat, és ezt teljesen érthető, de mégsem volt magába zuhanva vagy valami. Ahogy az azstalra néztem láttam, hogy szinte midenki iszik valamit, de nem is törődtem vele én inkább maradtam az alkoholmentes kólánál. Én, Jason plusz az alkohol nem jó párosítás egyszerre.
- És..most akkor senki sem haragszik senkire, ez jó.- álltapítottam meg a tényt. Nem nagyon tudtam mit mondani, valahogy furán éreztem magam még mindig. csak ültem, várva hogy valaki majd feldob egy témát és közben a szalvétával kezdetem el játszadozni.

"Sajnálja??"- ez fura volt, nem gondoltam volna, hogy ezzel Jennynek is fájdalmat okozhatok.
-De ez nem miattad volt- kezdem, majd elgondolkodtam és kijavítottam a mondatomat- nem CSAK miattad. Nem szertnék mélyebre jutni az ügyben.- próbáltam rövidrezárni a témát, de lehet, hogy Jennynek ennyi nem elég...
-Car. Én remélem, hogy jóban leszünk.- nyujtottam felé a kezem egy úgymond "bocsánatkérő kézfogás" gyanánt.- felőlem maradhatsz a semleges pozícióban.- és elnevettem magam. Annyira abszurd, hogy éppen egy olyan lánnyal beszélek, aki Jenny barátnője, és Bonnie kiskori barátnője. Borzalmasan hangzik, mit is mondjak. Ennek örömére mégegy wiskyt rendeltem magamnak, és lassan kezdtem kortyolni.

Jenny & Jason párosnak

- Tehát te vagy a legjobb barátnőm exe, akit elvek alapján egészen Alaszkáig kéne rúgnom, de mivel Jenny "majd-nem-az-de-még-nem" barátja is vagy, így elég lesz ha az államhatárig repítelek - feleltem magam elé meredve miközben egy nagyot kortyoltam az italomból, ami végigsértette a torkom mire a helyére került. Mikor mondtam azt, hogy az én szerelmi-háromszögem semmi Elenáékhoz képest, hazudtam. A Jenny-Jason-Bonnie bosziháromszög lekörözött minket. A fenébe!
- Hát nem igazán sokat, csak úgy fél órája ültünk le - kotyogtam közbe miközben jelentőségteljes pillantást vetettem Jennyre, és a kérdésére csak ennyit üzentem a szememmel; Érezd magad a helyzetembe.
- Én nem, de mivel Bonnie Elena legjobb barátnője, és Damon pedig most rajong Elenáért inkább tőle félj. Persze azért tőlem is megkapod az adagod majd, de nem azt hiszem nem utállak végül is - vontam meg a vállam hanyagul, de azért egy kicsit nehezteltem Jasonre. Ilyen helyzetbe hozni amikor végre minden rendben lenne körülöttem! Ha most Jenny pártjára állok rossz barátnő leszek, és a Elena-Damon párossal is lenne egy hozamos vitám, de Bonnie pártját fogom - ami kötelességem lenni - akkor elviszitek egy nagyon jó barátnőt aki bármikor megkereshet, hogy egy kicsit összehúzza a fejem. De ez a veszély a másik oldalon is fennáll. Áh, a fenébe! Ebből már nem jövök ki jól...
- Csak egyet jegyezettek meg; én pártatlan vagyok! Tehát nem befolyásolni semilyen hókuszpókusszal, és akkor nem lesz baj - feleltem figyelmeztetőleg feltartva a mutatóujjam, és még egyet húztam a poharamból. Jason és Jenny. Jason és Bonnie. Jenny és Jason. Hm, az utolsó nem is hangzik olyan rosszul...

Jason mondata eléggé meglepett.Örülhettem volna neki, de mégsem, hiszen tudtam, hogy részben miattam is történt, hogy ők ketten szakítottak. Nem akartam sosem rosszat senkinek, főleg nem olyannak aki ennyire kedves és megértő mint Bonnie.
- Sajnálom.- mondtam ki ezt az egyszerű és rövid kis szót, de e mögé én többet is gondoltam. Mondhattam volna, hogy sajnálom, hogy szakítottatok és, hogy nem kellett volna, meg a szokásos dolgokat, de akkor részben hazudnék. Mert azért mégis. Egy részem örült ennek, az önző részem.
- Nem meséltem olyan sok mindent rólad.- mondtam és közben Caroline-ra vetetem egy pillantást, mert nem akartam elhanyagolni. Felhúztam a szemöldököm mikor láttam, hogy Car is iszik valamit, amolyan kérdőn néztem rá, hogy miért.
- Héj! Még csak a feltételezés is sértő.- mondtam kicsit viccesen és közben visszamosolyogtam rá. Amint rá néztem éreztem, hogy kék szemei magával ragadnak.
Kíváncsi voltam Caroline mit fog válaszolni. Egyben biztos voltam, hogy őszinte válasz lesz, nem az a fajta lány aki rejtegeti igazi gondolatát.

-Hát, tudjátok, szakítottam Bonnieval.-kezdtem lassan- Már nincs közöttünk az ami régen volt.- rossz érzés ezt így kimondani, mert azt mindenki tudja, hogy Jenny is nagy szerepet játszott a történtekben.
-Nem tudom, hogy mit mesélt rólam Jenny. De remélem nem azt, hogy ő egy futó kalandra gondolt.-mosolyodtam el a mondat végén, és egyenesen Jenny szemébe néztem. Ezzel próbáltam üzenni neki, hogy igenis, szeretem, és fontos nekem. Valahogy már az első találkozásunkkor rabulejett, de legutóbb, egyenesen elvarázsolt. De komolyan, elveszítem mostmár a fejem amint meglátom. Most is csak úgy szomjazom minden érintésére, szavára, tekintetére.
-Care. Ugye most nem utálsz??- kérdeztem ártatlanul. Nem szeretnék máris rossz fényben feltűnni a szemében, bár tudom, hogy nem láthat most többnek, mint egy fiúnak aki megcsalta a legjobb barátnőjét...

A két galambocskának... ^^

- Igen. Az egyik legjobb, bár nem beszéltem vele sokat mostanában... - válaszoltam, és a mondat végére lehalkult a hangom. Szégyelltem egy kicsit magam, hiszen Bonnie ott mellettem amikor kiborultam Stefan miatt, és még segített is, de én? Még a barátját se ismertem személyesen... Vagyis azt hiszem már a volt barátja. Vagy két vasat tart a tűzbe?! Mert akkor megismeri a szemfogaimat... Nagyon, nagyon közelről...
- Nem szokásom előítéletet alkotni az utóbbi időben. De ha már így megemlítetted, miért is? - ittam bele a kólámba miközben várakozóan pillantottam Jasonra. Nem tudtam megmondani, hogy szimpatikus e vagy nem, de azért remélem bírja az erős italt mert nem szeretném hazacipelni, miközben összehányja a kocsimat.
- Én is kérek egyet! Köszönöm - intettem oda a pincérnek, mivel úgyis rám fért egy erős ital. Ha már lúd, legalább legyen kövér, úgyis olyan szépen összejöttünk így hárman. Már csak Bonnie hiányozna, és Voala! Kész szappanopera lenne a mai napomból. Bár melyik nem az...?

Casroline rögtön hozta a formáját, amin csak elmosolyodtam. Annyira jellemző volt rá ez a stílus, de ő így volt jó. A csönd ami körülöttünk volt kicsit ez a kínos csönd volt, de egy idő után Jason szólalt meg. Nem értettem teljesen, hogy miért mondta ezt Caroline-nak.
-Miért utálna? -kérdeztem tőle lágy hangon és közben a szemébe néztem. Tudtam, hogy nem szabad sokáig ránéznem, mert akkor a tekintete egyszerűn rabul ejt, így inkább a tányéromra néztem, majd Caroline-ra, aki ismét a tekintetével kommunikált. Válaszul megforgattam a szemem és közben a villámmal elkezdtem turkálni a maradék ételt. Nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy Jason elég szomorú volt, sőt inkább italba fojtotta a bánatát, de nem szóltam semmit.
- Hát öm.. mi történt veled mostanában?- tettem fel ezt a szokványos kérdést és próbáltam játszani a minden rendben szerepemet. Mást nem is nagyon tudtam mondani egyszerűen fogalmam sem volt, hogy mit csináljak csak ültem és vártam, hogy történjen valami.

-Bonnie barátnője??- vontam fel a szemöldököm, és mondogattam az új felfedezést, közben Jenny- barátnője is??
Leültem, a mutatott székre. Majd a kezemet az asztalra tettem, és elkezdtem vele birizgálni, az egggyik szalvéta szélét.
-Akkor te utálni fogsz engem.-nyögtem ki, végül, egy hosszú bamba nézés után Jenny, hogy el tud varázsolni engem, ez elképesztő..
Jött egy pincér, akitől mégegyszer bocsánatot kértem a pohár miatt, majd kértem még egy wiskyt.
Hamar ki is hozták az italt, és kezembe vettem, majd gyorsan megittam az egészet. Huh ettől végre kezd eltompulni az agyam. Végre! Erre vártam!
-Ma egy nehéz napom, volt.-jelentettem ki magyarázat képpen, amikor rendeltem a következőt. Mondjuk vicces lesz amikor a két lány látni fogja mennyire nem birom, a piát, de mindegy ez a nap már nem romolhat. Csak Jenny lehet a megmentője, ha most nem jelenti ki, hogy ezt csak egy futó kalandnak szánta...

Jenny & Jason

- Azért ez furcsa. Mint valami mese, a két szerelmes újra találkozik... - morfondíroztam, miközben a tányéromon lévő ételt piszkáltam. Méghogy az én szerelmi életem zavaros! Jennyétől még a fejem is megfájdul. Vajon lehet egy vámpírnak migrénje? Hm, ez jó kérdés...
Ahogy elnézegettem Jen vállam felett, megpillantottam egy sötéthajú különös kisugárzású fiút, aki ahogy észrevette a velem szembeülő szöszi barátnőm rögtön felénk igyekezett. Tehát ő lenne az? El kell ismernem nem egy rossz parti. Elégge aranyos, sőt még helyes is...
Ahogy odaért hozzánk és a tekintetét le se vette Jennyről, mint akit megbabonázott valami. Vagy inkább valaki? Jaj ezektől a pillantásoktól, még a végén én is elolvadok...
- Azt rögtön gondoltam - jegyeztem meg kissé cinikusan, majd elővettem a szebbik modorom - én pedig Caroline, barátoknak csak Care, Jenny egyik jó barátnője és Bonnie legjobb barátnője - villantottam rá egy mosolyt és a mellettem lévő üres helyre böktem. Ami egyben Jenny mellett is volt.
- Te lennél az a híres Jason? Jó sokat hallottam rólad - jegyeztem meg miközben ittem egyet a kólámból és a tekintemmel üzentem egyet Jennek. Kislány te aztán érted a dolgot...

Caroline ismét meglepődött, úgy látszik, most folyamatos meglepetéseket okozok neki.
- Igazából régen találkozunk már.- mondtam de semmi többet, mert ennél többet nem akartam mondani, elégedjen meg ennyivel. Igazából erről senkinek se meséltem még nagyon erről.
- Igen ismertem korábban is.- magyaráztam neki. Nem figyeltem közben, hogy kik jönnek be a Grill-be vagy mennyien vannak csak ettem amit rendeltem és közben meséltem Carolin-nak. Hirtelen valaki megállt felettem és mikor felnéztem nem tudtam hinni a szememnek.
-Jason.- ennyi jött ki csak a számon többet nem tudtam mondani. Nem számítottam hogy találkozni fogunk, pláne nem arra, hogy pont itt és pont most. caroline-ra pillantottam, hogy ő hogy reagált mikor megtudta, hogy ki is ő valójában. Még mindig nem tudtam mit mondani, de próbáltam összeszedni magamat és azt mutatni, hogy minden a legnagyobb rendben.
- Nem ülsz le?- kérdeztem tőle, de több mindent nem tudtam mondani.

//A város főteréről//
Belöktem az ajtót. Csak a földet néztem senkivel nem akartam találkozni. Odasétáltam a bárpulthoz, és kértem egy wisky-t, sajnos minden szék foglalt volt, a pult mellett, ezért elindultam ülőhelyet keresni. Belekortyoltam az égető italba, és máris éreztem, hogy ez kezd segíteni. Felnéztem a pohárból, és megpillantottam, Jennyt, éppen egy lányhoz beszélt, nagy beleéléssel. El sem hittem, megdörzsöltem a szemem, hogy biztosan őt, látom e, ezzel a mozdulattal kiesett a pohár a kezemből, és ripityára tört. Valami bocsánat félét motyogtam, majd elindultam szerelmem felé. Megáltam elötte, (most így visszagondolva) nagyon bénán, de az volta lényeg, hogy ott vagyok, majd sikerült kinyögnöm egy:
-Sziasztok-ot, de ez is nagyon bizonytalan volt, majd rájöttem, hogy nem is ismerem én Jen barátnőjét ezért gyirsan be is mutatkoztam:
-Jaj, bocsánat, de udvariatlan vagyok.-mondtam és a másik lány felé nyujtottam a kezem- a nevem Jason Jenny közeli barátja- magyaráztam, és elmosolyodtam a közeli szó kimondása után...

Jennek <3

- Igaz - fújtam ki a levegőt megadóan és elbámultam az asztalok felé, nem tudom talán ismerős arcokat, vagy csak megoldást keresve. Mert ugye Bonnie már gyerekkorom óta a legjobb barátnőm, kötelességem őt támogatni mindenbe, de Jenny meg... Nem tudom. Nagyon szimpatikus, jófej lány, aki nem csak azért lóg velem mert baj van, hanem mert jól érzi magát velem. Vagyis remélem. Annyi emberbe csalódtam már, annyian vágtak már át az életbe és annyian hagytak cserben. Már azt se tudom ki érdemli meg igazán bizalmam.
- Régi emlékek?! - néztem rá megütközve. Oké, nem szép, hogy csak ezt hallottam meg nagyjából a mondandójából, de... - Te már ismerted korábban is? - kérdeztem tőle hitetlenkedve, és megint előjött az az idióta vigyor is a képemre. Ez már komolyan beteg!

Caroline-nak

Caroline figyelemmel kísérte azt rövid mondatok amit mondtam, gondolom valami szaftosabbra várt. Idővel lassan kezdett neki leesni, hogy több van ez az egy mondat mögött mint amennyi elsőre látszik.
- Te akartad tudni..- mondtam neki, miközben ő már hozzálátott az ebédjéhez. Követtem e példáját és közben én is elkezdtem falatozni.
- Te nem történt semmi komolya.. meg ez bonyolult..most nem tudom, hogy mi van, vagy egyáltalán mi lesz. De én nem akartam Bonnie-t megbántani csak, csak nem most találkoztunk először és feljöttek a régi emlékek meg minden...- zúdítottam rá hirtelen és nem tudtam, hogy vajon mit fog erre reagálni. Most lehet, hogy itt fog, hagyni, mert hiszen Bonnie barátnője megérteném. Abba hagytam az evést és csak maga elé néztem. Azt hittem, hogy ebben a városban minden olyan mesés lesz, és végre jó dolgok is történnek velem, erre csak hülyeséget csinálok.

Jennynek, nem Jennifernek

- Hallgatlak, édes - feleltem miközben a pincér lerakta elénk a finoman gőzölgő ételeket. Jaj,de hiányzott már ez! Oké, a vért semmi se pótolhatja, de azért az emberi kaja mindig is fontos része lesz az életemnek. Tehát miközben felcsavartam egy nagy adag tésztát a villámra, figyelmesen vártam, hogy Jenny mesélni kezdjen. Hát, végül megint csak kérdezett, de végre témánál voltunk. Bonnie barátja? Hogy, jön ide Bonnie barátja? Az a Jackson vagy Justin...
- Hát személyesen még nem, de elég sokat hallottam róla. Sőt, túl sokat is néha - gondolkodtam hangosan miközben a tányéromat szuggerálva próbáltam megérteni, hogy jön ide mégis Bonnie pasija... A Kó Életbe! - Jenny. Ugye. Nem? - tagoltam minden egyes szót, mint aki nem akarja elhinni a dolgot. És nem is akartam. Jenny és Bonnie pasija akit még csak nem is ismerek?
- Te aztán tudod, hogy kell az embernek sokkot okozni - mondtam elismeréssel a hangomba, és bekaptam még egy falatot, de a torkom olyan kicsinek bizonyult hozzá, hozzá, hogy jobb híján percekig kűzködtem egy falattal. Most mit tegyek? Azt hiszem ezt hívják úgy; Patthelyzet.

A kis kíváncsi Car-nek

Csak néztem Caroline-ra és nem értettem miért néz rám így, szóval ha ő így én a " most mi van?" nézésemmel néztem rá. Hát igen, ha lány vagy akkor már nézéssel is tudsz kommunikálni másokkal, ami ami nem is rossz dolog.
- Most miért? Én csak az igazat mondtam.- mondtam neki, és közben még mindig nem akartam neki semmi mást mondani. De én tényleg az igazat mondtam, de Caroline előtt nincsenek titkok.
- Jól, van jól van!- adtam meg magam és sóhajtottam egyet és gondolkoztam, hogy hogyan is kezdjem el a mondandómat. Úgy döntöttem először inkább meg tudom Caroline mit tud.
- Ismered Bonnie barátját?- kérdeztem tőle. De ebből a kérdésből már biztos elkezdett kattogni az agya és összerakni dolgokat vagy legalább is találgatni.