Meredith Hailey

Név: Meredith Hailey
Faj: vámpír
Születési dátum: 1519. január 25., vámpírrá válás: 1536.
Kor: 17
Nem: nő
Foglalkozás: főállású vámpír
A karakter tulajdonságai: Őrült,bátor, vad és a korom ellenére még mindig nagyon lázadó típus vagyok. Állandóan kioktatok mindenkit, és nagyon makacs tudok lenni. Bármit megteszek azért, hogy elérjem a céljaimat és, hogy megvalósíthassam az elképzeléseimet. Emberi véren élek. Vérszomjam néha elég kiszámíthatatlan. Azokkal a szerencsésekkel, akiket a bizalmamba fogadok (Pl.: Jane Stwitch) és összebarátkozok velük nagyon barátságos és kedves vagyok. Ha kell mindenáron megvédem őket.
Kinézet: Hosszú, barna hajam van, ehhez illően csokoládébarna szemeim , amit általában a sminkemmel szoktam kihangsúlyozni. Magasságom és testfelépítésem átlaogs.
A karakter arca: Demi Lovato


Előtörténet:
Egy nagyon kicsi városkában születtem, valahol Észak-Amerikában, 1519. január 25-én. Édesanyám Kb. 8 éves koromig nevelt, aztán ismét munkába állt. Havonta váltogatta a férj jelölteket, szóval soha nem volt rendes apám. 10 éves lehettem, mikor anyám ismét terhes lett, így egy új taggal gyarapodhatott a családunk. Jasont születésétől kezdve én neveltem, mivel anyánk szinte ránk sem hederített. Sem az öcsém, sem én nem jártam rendes iskolába, hanem a szomszédban lakó öreg hölgy jött át hozzánk minden nap és próbált egy kis észt verni belénk. Kb. 15 lehettem, amikor azzal kopogtak be hozzánk a polgárőrök, hogy anyánk szívrohamban meghalt. Mikor megkérdezték, hogy van-e a közelben rokonunk, aki gondoskodik rólunk én szemrebbenés nélkül azt mondtam, hogy a szomszédban lakik a nagymamánk. Amint betöltöttem a 16-ot kerestem magamnak egy tisztességes munkát. Élt a faluban egy nagyon gazdag, nemesi család, akik átvállalták Jason nevelését, ha én cserébe a cselédjük leszek. Mr. és Mrs Silournak volt egy fia, Jake Silour. Jake egy nagyon helyes, szőke hajú fiú volt. Nem tagadom azonnal belezúgtam, bár alig lehetett otthon látni. Mindig elkószált valamerre.
Mikor én betöltöttem a 17-et Mr. Silour rendezett egy 'családi összejövetelt’, amin nekem kellett felszolgálnom. Először minden tökéletesen a megszokott kerékvágásban ment, de hirtelen minden rosszra fordult...

,,Halkan felnyögtem, majd a fejemen lévő hatalmas vérző seb felé nyúltam, de valaki elkapta a kezemet. Óvatosan kilestem a szempilláim alól. Jake-et pillantottam meg az ágyam mellett, amint vágyakozó és elkínzott tekintetével a sebemet figyeli és próbál nem lélegezni.
- Mi, mi történt? - nyögtem rekedtes hangon, majd ismét Jake sötét szemeire kezdtem koncentrálni.
- Leestél a lépcsőn és... - óvatosan megtapintotta a csuklómat, majd a homlokomra tette a kezét.
- Hmm... Nos, haldokolsz. - jelentette ki olyan nyugodtan, hogy alig jutottam szóhoz tőle.
- De nem muszáj meghalnod. - mondta, miközben elhúzott egy nagy hajtincset a nyakamtól, majd gyengéden végigsimította az arcomat. Ahogy elnéztem a tekintete már a nyakam és a szemeim között ugrált.
- Akarsz élni Sophie? - nézett mélyen a szemembe azzal a sötét tekintetével, amelye annyira megbabonázott, hogy csak bólintani voltam képes. Jake felemelte a kezét és ráharapott a csuklójára, ami ettől vérezni kezdett. A másik kezével kicsit megemelte a fejemet és a számhoz szorította a vérző kezét. A vérnek olyan keserű, rezes íze volt, de én teljes mértékben Jake-re bíztam magam, ezért engedtem, hogy a meleg, vöröslő folyadék elárasszon belülről. Nemigazán értettem, hogy ez mire volt jó, de engedtem neki. Jake elemelte a kezét a számtól, majd megtörölte a csuklóját.
- Ez kicsit kellemetlen lesz. - mondta, majd egy gyors mozdulattal kicsavarta a nyakamat.
...
Iszonyú fejfájással ébredtem arra, hogy Mr. Silour és Jake szinte ordítoznak egymással. Vettem egy mély levegőt és megpróbáltam felmérni az állapotomat. Lassan a fejfájásom is kezdett elmúlni, csak az a szörnyű szomjúság maradt. Lassan kinyitottam a szememet és felültem az ágyon. A szoba teljesen be volt sötétítve. Ahogy körbenéztem a szobában Mr Silourt láttam meg elsőként, amint egy fegyvert tart Jake felé valamiféle fa karókkal megtöltve, a fiú pedig keresztbe font kézzel áll az ágyam mellett. Mióta is...? Hmm... már vagy 3 órája ácsorog itt mellettem...
- Látod mit tettél? - szólalt meg Mr. Silour, miközben a fejével felém biccentett.
- Hagytam volna meghalni? - válaszolt Jake teljes nyugodtsággal.
- Hát, jobban tetted volna. - jelentette ki Mr. Silour, de ezt már nem tűrhettem szó nélkül.
- Mi? Ó, szóval maga hagyott volna csak úgy meghalni? - ordítottam, de Jake közelebb lépett és megszorította a csuklómat. Ekkor észrevettem, hogy az egyik ujjamon egy gyűrű van, ami eddig nem volt ott. Hmm.. érdekes... és pont olyan, mint Jake-é.
- Inkább haltál volna meg emberként, mint egy ilyen szörnyként... - kiáltott rám Mr. Silour, majd kicsit nyugodtabban folytatta - Így most nekem ke végeznem veled... Sajnálom... vagy tudod mit? Inkább mégsem. - felém irányította a fegyverét, mire én elrugaszkodtam az ágyamból és Mr. Silour felé vetettem magam. Eldurrant a fegyver és Jake kiszáradva esett össze előttem.
- Meghalt. Megölted! A saját fiad volt!
- Ez már nem az én fiam volt. Ő már évek óta halott. Ez csak egy vérszívó szörnyeteg volt.
- Megölted! - mondtam mit sem törődve azzal, amit elmondott nekem, majd egy nagy lendülettel a falhoz vágtam Mr. Silourt. Holtan és vérző fejjel esett vissza a földre. Az illata csak úgy vonzott magához, hogy kóstoljak bele. Egy ideig még küzdöttem ellene, de a szomjúságom erősebb volt nálam..."
Az átváltozásom után még sokszor jártam vissza a Silour házhoz. Persze nem úgy, hogy a lakók is tudtak a jelenlétemről. Azóta, a borzalmas nap óta Mrs. Silour összeomlott, de Jason nevelését nem hagyta abba. Örömmel követtem, ahogy az öcsém kisgyermekből felnőtt férfivá érik.
Bármennyire is szerettem, hagynom kellett meghalni az évek során, mivel nem akartam belerángatni a természetfeletti lények világába.

Évekig vándoroltam, néha bujkáltam, de csak néhány évig, hiszen utána már rutinosabb vámpírként éltem tovább az életemet, amit egyfajta ajándéknak tekintettem. Nem igazán tudtam sajnálni az embereket, akiket megöltem, hisz ha egyszer mi vagyunk a tápláléklánc csúcsán, akkor miért is álljak ellen neki? Elfogadtam, hogy mi vagyok és kész.
Ami Mystic Fallsot illeti, egyszer már jártam itt Kb. 2007 körül. Ha jól emlékszem azután mentem el, miután meggyilkoltam a Jasobs családot egy kivétellel. Szerencsémre senki nem látott, szóval visszajöhettem a városba mint ’új lakos’.