Mystic Falls utcái

Adam kifizette az italokat,majd kimentünk.
Olyan rossz volt,a jó melegből kijönni ebbe a fagyos időbe.
Adam látta,hogy megint fázom mert rám adta a kabátját.
Nem szóltam semmit sem,csak mosolyogva megköszöntem neki.
Gyors léptekkel elértünk a kocsihoz,beültünk,majd Adam bekapcsolta a fűtést.

- Semmi baj. - ráztam meg a fejemet. Kifizettem az italokat, majd kimentünk az ajtón. Olyan rossz volt a melegből kijönni ebbe a fagyos időbe. Láttam, hogy Samantha is fázott. Megint ráadtam a kabátomat, és egy vigyorra húztam a számat. Gyors léptekkel elértünk a kocsihoz, és beültünk, majd egyből bekapcsoltam a fűtést.

/folyt. Samantha Cox lakása/

-Jaj persze a pakolás.Ne haragudj el is felejtettem.- kértem elnézést
Teljesen kiment a fejemből.hogy ma költözött ide.
-Jaj az jó lenne!Legalább nem fagyok le mire hazamegyek.-mondtam nevetve
Legalább tudja,majd,hogy hol lakom.
-Akkor mehetünk?-kérdeztem

- Oké. - bólintottam. Kinéztem az ablakon, és már kezdett sötétedni.
- Szívesen sétálnék veled, tényleg. - közöltem vele komoly hangnembe. - De még ki kell pakolnom, meg tudod költözés. - fújtam ki a levegőt.
- A kocsim nem áll messze, és jó meleg van benne. Mit szólnál, ha hazavinnélek? - kérdeztem tőle mosolyogva. Legalább tudnám az utat, hogy majd hol vegyem fel a Bál előtt.

Láttam rajta,hogy elmosolyodik a válaszomon.
Biztosan azt hitte,hogy van már párom a bálra és félt a válaszomtól. Szerencsére nincs párom és el tudok menni Adam-el.
Aztán megint néma csend következett.
Közben megittam a forró csokimat.
-Nem köszönöm!Ez is elég volt!-mondtam mosolyogva
-Nem megyünk esetleg valamerre sétálni? Vagy hazakísérsz?-kérdeztem

Megkönnyebbültem, és elmosolyodtam. Örültem, hogy nem mondott nemet. Elvégre nem is olyan rég futottunk össze. De legalább nem egyedül fogok érkezni a Bálra, és egy magam korúval fogok. Remélem hamar sikerül beilleszkednem ide, és a diákjaim nem fognak egy amolyan unalmas tanárként emlegetni.
Megittam a maradék kávémat, és Samantha-ra néztem. - Kérsz még valamit? - ajánlottam fel udvariasan.

Miközben nézelődtem és kortyolgattam az italomat, gondolkoztam.
Csodálom ezt a napot,hogy nem öltek meg azok a vámpírok.
Elengedtek és találkozhattam egy ilyen emberrel.
Aztán megkérdezte tőlem amire már vártam.
-Nem nincsen párom. Akkor elfogadom a meghívásodat.-mondtam mosolyogva
De jó van párom az Alapítók Báljára.Nem egyedül fogok menni.Most már csak ruhát kell vennem.

Elmosolyodtam mikor felfedte a korát, bár már az utcákon megkönnyebbültem, mikor mondta, hogy tanár.
Semelyikünk se szólalt meg, közben ezernyi kérdés járta át az eszemet. Tudom, hogy hány éves, mióta él itt, mit dolgozik, a nevét, szinte majdnem mindent tudok róla, amit egy megismerkedésen illik megkérdezni. Hát akkor íme a következő lépés. Összeszedtem minden bátorságomat, és rá néztem.
- Remélem nem veszed ezt tolakodásnak. De van párod az Alapítók Báljára? Mert, ha nem szívesen elkísérnélek rá. - mondtam egy halvány mosollyal a szám szélén.

Mikor mondta,hogy hány éves,hát nagyon elcsodálkoztam. Ne
Nem hittem,hogy 39 éves.
Aztán elnevette magát és bevallotta,hogy 25 éves.
Megkönnyebbültem.
-Én 22.-mondtam mosolyogva,majd kortyoltam egyet forrócsokimból
Kínos csend következett.Nem tudtam,hogy mit is kérdezzek tőle,így hát inkább nem szólaltam meg csak kortyolgattam italomat és nézelődtem.

Figyeltem az arcát, miközben pirulgatott. Olyan szép lány volt. Még szerintem a nap folyamán elhívom az Alapítók Báljára, nehogy valaki más megelőzzön..
- Még több hasonlóság. - mondtam vigyorogva. Majd ismét elpirult, és a korom iránt érdeklődött. Komoly arcot vágtam. - 39. - feleltem, majd láttam rajta, hogy meglepte. - Jól tartom magamat a koromhoz képest. - kortyoltam a kávémba, majd gondoltam, hogy nem viccelek tovább. Halkan elnevettem magam. - Dehogyis. - ráztam meg a fejemet. - 25, és te? - kérdeztem mosolyogva.

Elpirultam mikor rám kacsintott vigyorogva.
Inkább beleittam az italomba,hogy ne piruljak még tovább.
-Jaj ne beszélj már hülyeségeket. Én is imádok olvasni és verseket írni is szeretek.Utazni nem nagyon utaztam még.-mondtam mosolyogva
Aztán néhány perc csend lett.Meg kéne kérdezni hány éves.
-ömm.... ha nem vagyok nagyon tolakodó,megkérdezhetem a korodat?-kérdeztem elpirulva kissé

- Egyszer szívesen meghallgatnám, ahogy énekelsz. - kacsintottam rá vigyorogva, majd belekortyoltam a kávémba. Fantasztikus volt. Pont eltalálták az ízét, bár az igazi cappuccino-t Olaszországban lehet inni, de az innen elég messze van.
- Nekem az olvasás a szenvedélyem. - vallottam be büszkén. Sajnos a mai világban a fiatalok olyan műveletlenek. Ezért jöttem ide, hogy némi észt verjek az agyukba.. Nem csoda, hogy az irodalmat jobban szeretem, mint a nyelvtant. - Meg imádok utazni. - dőltem hátrébb a széken. - Persze írni is szeretek, inkább verseket. A szokásos unalmas tanáros dolgok. - legyintettem a kezemmel nevetve.

Figyelmesen hallgattam ahogyan a családjáról mesélt.
Nagyon aranyos volt miközben mesélt.teljesen elolvadtam a kék szemeiben.
Miután befejezte történetét,kihozták az italokat.
Nem kezdtem el rögtön inni mert még meleg volt.Inkább csak néztem ahogyan gőzölög.
-Hát mindenem a tánc.Aztán szeretek még énekelni.-mondtam
-És neked?-kérdeztem

- Értem. Ismerős a helyzet. - mondtam egy grimasszal, visszaemlékezve a nehéz gyerekkoromra. - Los Angeles-ből jöttem, de eredetileg a felmenőim Mystic Fall's-ból származnak. Gyerekkoromba már önállóságra tanítottak, majd az orvosira tereltek. Viszont fellázadtam, és elmentem bölcsészkarra, hogy tanár legyek. Szinte csak ünnepekkor gyűlünk össze, de annak sincs jó vége. - vontam meg a vállamat. A családomról nem nagyon szeretek mesélni, mivel mindig olyan hangulatromboló.
Kihozták a forrócsokit, és a kávét. - Köszönöm. - köszöntem a pincérnek. Magam elé raktam a sajátomat, és figyeltem egy pillanatra, ahogy gőzölög. Még hagyom egy kicsit kihűlni. - És mik a hobbijaid? - érdeklődtem még felőle.

Adam felvette a rendelést,majd elment a pincér.
-Hát eléggé jó itt lakni.Szeretek itt élni.- mondtam
-A szüleim ügyvédek és nem nagyon van ideje rám meg az öcsémre.És ezért úgy gondoltam,hogy elköltözöm otthonról.Néha azért hazajárok megnézni őket.-meséltem magamról
-Most te jössz!-kértem meg mosolyogva
Körbenéztem,majd megpillantottam egy plakátot.Alapítók Bálja lesz jövőhéten.Remélem Adam elhív majd.

- Akkor egy forrócsoki a hölgynek. - adtam oda mindkét étlapot a pincérnek, majd elment. Most pedig újra Samantha-ra összpontosítottam. - Mesélj milyen itt az élet? Meg persze szívesen szeretnélek téged is megismerni. - néztem rá egy féloldalas mosollyal.
Körbe néztem és megpillantottam egy plakátot az Alapítók Báljával kapcsolatosan. Érdekesen hangzik. Talán, ha közelebb kerülök Sam-hez, elhívom, persze ha nincs már párja arra az estére. Hisz kétlem, hogy egy ilyen gyönyörű nő egyedül menne el a rendezvényre.

-Hát lényegében minden műfajban.-mondtam ,majd bementünk a kávézóba.
Úriemberhez méltóan kinyitotta nekem az ajtót,majd kihúzta a széket nekem.
Aztán tanulmányozni kezdtem az étlapot.
-Nekem egy forrócsoki lesz.-mondtam mosolyogva
Nem nagyon szeretek kávét inni.A forrócsoki meg olyan gyerekes,de nem baj.

- Tánc, az igen. - bólintottam egyetértően. - És milyen műfajban? - kérdeztem tőle kíváncsian, majd kinyitottam előtte az ajtót, és elálltam, hogy be tudjon menni. Követtem, majd egy két személyes asztalhoz leültünk. Úriember módra kihúztam előtte a széket, majd leültem vele szembe, és az egyik étlapot elkezdtem tanulmányozni.
- Nekem meg van. - tettem le, majd mikor láttam, hogy ő is kiválasztotta, intettem a pincérnek. - Lesz egy cappuccino, és a hölgynek?.. - néztem rá Samantha-ra. Olyan szép, hosszú neve van.

Rám rakta a kabátját.Jaj,de aranyos.
-Köszönöm!-pirultam el kissé
Irodalom és nyelvtan tanár.Akkor jól tippeltem.
-Én táncot tanítok.-mondtam mosolyogva
Aztán néma csend lett.Ahogy agy sétáltunk,megláttunk egy kis kávézót.
-De lenne kedvem.-mondtam mosolyogva
Vajon hány éves lehet? Remélem úgy kb egy korú velem.Majd megkérdezem bent a kávézóban.

Láttam rajta, hogy fázik. Gyorsan levettem magamról a kabátomat. - Tessék. - adtam rá. Rajtam úgyis volt egy hosszú ujjú ing, meg nem nagyon vagyok az a fázós típus. A nők meg hamar felfáznak. - Értem. - bólintottam.
Mikor megtudtam, hogy ő is tanár a remény felcsillant a szemeimben. Az égnek emeltem a tekintetemet. "Köszönöm!" ~ gondoltam, és hihetetlenül boldog voltam a pillanatban. Hisz milyen fura lenne már, ha az egyik jövőbeli diákommal kezdenék el flörtölni. Még túl fiatal vagyok a börtönhöz.
- Akkor ez közös bennünk. Irodalmat, és nyelvtant. Bár az utóbbit annyira nem szeretem, de hát ez a kötelességem. - mondtam egy apró mosollyal a szám szélén. - És te? - kérdeztem. Láttam, hogy még mindig fázik, bár nem is csodálom, hisz ez a téli idő, tényleg nem valami fényes. A közelben megpillantottam egy kis kávézót. - Nem lenne kedved meginni velem egy kávét, vagy egy forrócsokit? - ajánlottam fel neki oldalról rá nézve.

Örültem,hogy elfogadta a meghívásomat.
-Jó!-mondtam mosolyogva,majd elindultunk egyenesen egymás mellett.
Kicsit kezdett hideg lenni és rajtam csak egy póló volt.
-Igen jó !Bár nem nagyon tudom mert nem ide jártam suliba.-válaszoltam kérdésére
-Az jó!-mondtam mosolyogva!
De jó ő is tanár.Biztosan valami történelem vagy valami ilyesmit tanít.
-Én is tanár vagyok!Bár nem dolgozom a suliban!-mondtam mosolyogva
-És mit tanítasz?-kérdeztem közben zsebembe dugtam a kezeimet mert kezdtek fázni.

Válaszára bólintottam. Remek, legalább ismeri a várost. Mindig a legjobbakat fogom ki. Alig bírtam elszakítani a szemkontaktust, hisz azok a barna szemek, szinte elnyeltek engem.
- Nyugodtan. - vágtam rá. Hallottam a gyerekességet a hangjában, remélem, hogy nem valami 15 éves lánnyal hozott össze a sors. Lenne abból problémák. Bár szerintem egy 15 éves nem így nézne ki. "Higgadj le." ~ gondoltam magamban. Majd megkérdezem, hogy hány éves, miközben sétálunk. Elindultunk, és újra a zsebembe dugtam a kezemet. - És a középiskola jó itt? - kérdeztem újra a szemébe nézve. - Mivel, pont jövő héttől kezdve itt fogok tanárként dolgozni. - tettem hozzá, hogy sejtse a koromat.

-Rendben akkor tegeződjünk!-mondtam kissé elpirulva
De jó most költözött a városba.Akkor körbetudom vezetni a városon.
-Én már itt élek vagy 2 éve.Én is sétálni jöttem.-mondtam
Nem akartam elmondani,hogy két vámpír elől menekültem ide.
Biztosan hülyének nézne.
-Ömmm..ha szeretnéd akkor én szívesen körbevezetlek a városon és megmutatok pár helyet!-mondtam kissé kislányosan
Gyerünk Sam szedd össze magad!Már nem vagy egy 16 éves kis tinilány,már egy 22 éves felnőtt nő vagy!

- Üdvözlöm. - mosolyogtam rá féloldalasan, és miközben kezet ráztunk, alaposan végigmértem. Ha ilyen nők vannak itt Mystic Falls-ban, mint Samantha imádni fogom ezt a helyet. Kínos csönd telepedett ránk, és kezdtem zavarba esni. Ami eléggé ritka eset. Szerencsére megtörte. - Nyugodtan tegeződhetünk. - tettem hozzá. Elvégre nem lehet olyan fiatal.. Remélem, mert jobban megszeretném őt ismerni. - Most költöztem ide, és gondoltam teszek egy sétát. - néztem körbe. "És örülök, hogy beléd botlottam." ~ tettem hozzá a gondolatomba. - És te? - kérdeztem tőle.

Egy jóképű férfi nézett rám,barna szemeivel.Imádom ha valakinek barna szeme van.
-Samantha Cox.- fogadtam el kezét,majd kezet ráztunk.
Nagyon jól nézett ki.Remélem nincs barátnője.
-Mi járatban van a városban?-kérdeztem egy hosszú csend után