//Város főteréről//
Zavarni?? Mi?? Valami ilyesmi arcot vághattam. Majd elindultunk hazafelé, tudom nem olyan rövid az út, de egy 30 perces séta után meg is érkezünk. Scarlett, nagypapa. Nagypapa nagymama, anyu Scarlett. Ezek a gondolatok cikáztak még mindig a fejemben. Jenny hirtelen rántott ki ebből a kérdésével. A kiváncsi tekintetek, valahogy mágnesszerűen vonzottak. Nem bírtam ki muszály volt, hogy megcsókoljam Jenny száját, aki puhán visszacsókolt. Majd mosolyogva belekezdtem a történetbe.
-Hát ha igazán érdekel elmondom neked! Nekem van egy nővérem Scarlett, de ő és a nagymamám ugyebár nincsenek itthon. De ezt már mondtam. Szerintem egyhamar nem is érkeznek meg. Bár ki tudja...- mondtam lassan kezdett eltűnni az arcomról a mosoly és kezdtem komolyra váltani- Egyedül leszek. És az imént arra gondoltam ahogy még a nagypapámmal vagyunk eggyütt.- végiggondoltam az utólsó szavakat is milyen szomorúan hangzik, pedig nem az.
-De ez nem szomorú hidd el!- mosolyogtam újra bár ez sajnos szomorkás mosolyra sikeredett.
Közben lassan megérkeztünk a házunk kapuja elé, innen már egy kis részlete látszik a kertnek. Imádom a kertünket. Rengeteg időt töltöttem itt bűbájok gyakorlásával. Emlékszem Scarnak sikerült egy fát is felgyujtania.
Elkezdtem kutatni a zsebemben a kulcs után. De a zsebem lukas volt. A kulcs meg sehol.
Kezdőlap 
Hétf. Márc. 05, 2012 10:47 pm by Vendég
