Ház egyéb részei

Hiba volt idejönni. Vissza kell mennem. Alig résnyire nyitotta az ajtót, de rögtön kiömlött rajta az a mennyei illata.
Hogy is nem vettem észre eddig? Félek megfogom harapni.
De az Istenért! Jól fog esni. Megakarom inni. Nem lenne nehéz, csak egy másodperc kéne. Gyorsabban végeznék vele, mint a Mekis kólával tavaly nyáron. Akkor próbáltam először. Mindössze két másodpercig tartott, de az is borzasztó volt. Végig marta a torkomat, és buborékozott a számban. Azt hittem méreg. Később elmagyarázták hogy ez így fogyasztható. Nem lett napirendi pont a fogyasztása. Viszont a jeges kávéra rászoktam. Imádom.
Most esett le hogy beszél hozzám.
Bólogattam, mert az néha bejön.
Majd mikor szólt hogy bemehetek örömmel teljesítettem a kérését.
- Sok dolgunk lesz. - eredetileg bevezetőnek szántam, de ezzel elmondtam mindent.
Aztán eszembe jutott valami más.
- Alyson... - próbáltam folytatni, de teljesen lefagytam. ELPIRULTAM. Ez nem okés. Képtelen voltam megszólalni.
- Alyson... - kezdtem újra, de most már hang sem jött ki a számon. Csak leheltem egyet a levegőbe. Képtelen voltam rá. Nem tudtam elhívni a bálra. Meghaladja a képességeimet.

Éppen a konyhában forogtam, és készítettem a vacsorát. Makarónit csinálok, húsgomboccal, alias bolognai. Imádom, ez az egyik kedvencem. Csak az a gázos, hogy nem tudom úgy megenni, hogy ne landolna a felsőmön, vagy ami rosszabb, a nadrágomon. Éppen kivettem a sütőből, amikor meghallottam a csengőt. Levettem a kötényt, a kesztyűt, és gyorsan az ajtóhoz siettem. Nem tudom, ki a fene lehet az ilyenkor, de kíváncsi vagyok. Kinyitottam az ajtót, és szembe találtam magam Klaus-szal.
- Mit keresel itt? - kérdeztem meglepetten, felvont szemöldökkel. Klaus nem az a fajta, aki csak úgy meglátogat, szóval gondolom, hogy valami dolgom van megint. De előbb megvacsizom, ebből nem engedek.
- Gyere be. - álltam félre az ajtóból, hogy ne legyek udvariatlan. Nem érné meg vele bunkónak lenni.

Évezredek óta talán most először voltam igazán zavarban.
Pedig csak Alyson-ról van szó. Már rengetegszer találkoztunk, és sosem éreztem magam máshogy a jelenlétében. Kivéve persze az utolsó pár alkalmat.
Túl kéne tennem magam rajta, úgy sem emlékszik rá.
Kár hogy én igen.
Mennyivel könnyebb is lenne másképp... Emberként.
Már megint ez történik. Úgy gondolkozok mint egy kiöregedett, meleg, politikus a nyugdíjazás után. Ha tudna erről bárki... labdába sem rúghatnék az a rituálé közben. De annyira megváltoztat ez a helyzet. Az egyetlen gyenge pontom egy ember. Bár esélyes hogy hagynám meghalni, ha rituálé sikere függne tőle. Beszélnem kéne valakivel. Valakivel akiben feltétel nélkül bízok, és meghallgatna. Kár hogy nincs ilyen.
Megnyomtam a csengő apró gombját, hátha az kijózanít, és elrángat az eltévedt gondolataim közül. Kicsivel később megmozdult valami az ajtótól nem messze. Lehunytam a szemem, és vártam hogy a mozgó lény csodás alakja feltűnjön végre előttem.

Ház egyéb részei