Régi Salvatore Birtok

Néhány előzetes hozzászólás!

JENNY MARIN

Úgy látszik Stefan emlékei nem törlődtek ki rendesen, mert elég keményen védte Rebecca-t. Nah mind egy, nem várom el senkitől sem, hogy megvédjen. Megvédem magam, ha meg nem sikerül, akkor meg... Mindenesetre mély levegőt vettem és gondoltam akkor elmondom a történetet szépen lassan, hogy mindenki megértse.
- Az egész egy véletlen baleset volt. Stefan ki jött ide és itt futottunk össze. Nem tudta, hogy hogyan döntsön ezért megkért engem, hogy egy varázsigével segítsek neki "kitisztítani" a fejt és akkor hátha könnyebben tud döntést hozni.- kezdtem bele és próbáltam megválogatni a szavaimat.
- Eddig nem is volt gond. Elkezdtem a varázsigét és közben nagy vihar támadt fel. Pont a varázslat felénél tartottam és akkor majdnem rám esett egy nagy darab faág és megijedtem, így a varázslást is abbahagytam. Stefan elájult és mikor magához tért nem emlékezett dolgokra. – mondtam el az egész történetet és ismét rosszul éreztem magam. Igaza van Rebecca-nak, ha azt gondolja, hogy ez az én hibám, hiszen tényleg én csináltam, de nem szándékosan.
- Ez történt. Nem szándékosan csináltam és sajnálom.- néztem Rebecca-ra majd Stefanra és vártam, hogy mit fognak mondani. Azt láttam, hogy a lány legszívesebben kitépné a torkomat, de biztos türtőztette magát.

REBACCA

Szuper! Elfelejtette. Ezek a hülye boszik tanuljanak meg varázsigét mondani.. - Értem. - húztam ki a hátamat. Legalább emlékszik rám, hogy ki vagyok. Könnyű lesz újra az ujjaim köré csavarnom, csak be kell vetnem szépségem titkait.
Ismét elkezdtem pampogni Jenny-nek, egyre durvább szavakkal minősítettem Őt, mire valami furcsa, sípoló hangot hallottam magam körül. Egyből a fejemhez kaptam, és elkezdtem sikítani. - Állítsd le! - kiabáltam, és összegörnyedtem. Hagyja már abba! Nem bírom ezt a hangot! Az erőm is elkezdett fogyni, nem tudtam harcolni ellene. A boszik imádják ezt a trükköt, csak kerüljön a közelembe, és úgy megkínozom, hogy azt egy életre sose fogja elfelejteni. A halál túl szép lenne neki.. Hosszú, fájdalmas szenvedésre számíthat.
Stefan kiabálást hallottam, majd rá pár másodpercre megszűnt, és átölelt. Kapkodtam a levegőt, és kitágult szemekkel vettem észre, hogy aki ölel, az Stefan. Mélyen szívtam be a levegőt, és ki, hogy lenyugodjak. Az a szerencséje, hogy itt van Stef, ha nem lenne itt.. Ne is akarja tudni, hogy mit művelnék vele. Elengedtem a férfit, és egy közeli kis sziklára leültem. Vér kellett. Szükségem volt rá. Persze több állat is volt itt, de nem "diétázok" én. Majd keresek valami finom turistát.


STEFAN SALVATORE

Hamar megtudtam vagyis rájöttem, hogy ki ő. Szerencsém volt mert nem 90évnyi emlék ment ki a fejemből ezek szerint vagy több hanem csak jó néhány óra. Ezek szerint Becky még mindig szeret, de én most ez ellen nem tudom mit tenni hisz én nem érzek már semmi te iránta, de lehet, hogy később meg lesz valami. Mikor kimondta, hogy pár órával ezelőtt én ki mondtam neki, hogy szeretem kicsit értettem vagyis valamennyire vissza jött a kép, de nem voltam benne biztos.
- Becky én tényleg sajnálom, de nem tudom vagyis lehetséges, hogy ezt a néhány órát elfelejtettem. Vagy nem tudom. Teljesen össze vagyok most zavarodva. - mondtam majd én is a szemébe néztem. Láttam rajta, hogy ez nem tetszik neki és ismét Jenny felé fordult vagyis csak a feje. Ismét elkezdte őt hibáztatni. Jennyenek nem nagyon tetszett ez az egész. Szóval bevetette azt az erejét amit az összes boszorkány is tud. Úgynevezett agykontrollt művelt Jenny ami a vámpíroknál igen csak nagy kínzásnak számít. Becky egyből a fejét fogta és épp, hogy még megállt a két lábán. Ezt nem hagyhattam ezért odakiabáltam Jennyenek.
- Mit művelsz?! hagy abba! - kiáltottam fel. Pár perc után már abba is hagyta. Becky még egy kicsit fogta a fejét ezért inkább biztatóan átöleltem én, hogy tudja nem hagyom, hogy bántódása essen.
- Becky, Jenny mind a ketten fejezzétek be mielőtt valaki komolyabban megsérül! Becky hadd mesélje el Jenny, hogy mi történt pontosan mert még én se tudom annyira. - mondtam mind a kettőnek és felváltva néztem rájuk.

JENNY MARIN

Lassú lépteket lehetett hallani az erdő felől és lassan látni is lehetett a kecses léptekhez tartozó személyt is. Egy karcsú, szőke hajú lány jött ide hozzánk. Elsőre szimpatikusnak tűnt, de ezt a szimpátiát sikerült elég hamar eljátszania. Vámpír volt a drága és ráadásul nem is a kedvesebbig oldal képviselője. Nah tessék. Mennyit mondtam, hogy milyen kedves vámpírokkal futok össze, most találkozhatok a "kicsit sem mondható kedvesnek" fajtával. Bizonyára ő lehet Stefan másik barátnője aki közöl választani kellett volna, de most már nem kell, sőt azt se tudja, hogy kicsoda, aminek a lány felettébb nem örül. Rögtön engem vont felelősségre ami nekem nem nagyon tetszett. Még válaszolni sem tudtam a kérdésérem, mert rögtön nekiszorított egy fának úgy hogy közben alig kaptam levegőt.
- Héé...nem kapok levegőt.- szisszentem fel rögtön. Azért nem kéne rögtön meg is ölni engem. De úgy látom pontosan ez volt a szándéka, mert a következő pillanatban eltorzult az arca és a szemfogai megnyúltak. Már kezdetem azon gondolkozni, hogy mit is fogok csinálni, mikor Stefan egy gyors mozdulattal lerántotta rólam én pedig a földre estem és próbáltam egy kis levegőhöz jutni. Kedves volt Stefan-tól, hogy így megvédett.
A vámpírlány ismét kérdéseket tett fel Stefan-tnak akinek persze fogalma sem volt semmiről. Kicsit kezdtem mérges lenni rá. Én elmondtam volna neki mindent, de neki rögtön durvulnia kell, hát akkor én sem hagyhatom ezt annyiban. Ránéztem a lányra és arra koncentráltam, hogy iszonyatos fejfájása legyen szegénynek. Be is jött mivel rögtön a fejéhez kapott.
- Ha esetleg szentelnél a drága idődből arra, hogy csak egy kicsit is figyelsz rám és rögtön nem akarsz megölni...talán elmondanám, hogy mi történt.- mondtam és utána abbahagytam.


REBECCA

A szemébe felfedeztem a tudatlanságot, és nem tudta, hogy ki vagyok. Meg voltam lepődve, hisz nem is volt 1 órája, hogy elment a birtokról.. - Rebecca vagyok, Becky.. 90 évvel ezelőtt viszonyt folytattunk. - meséltem el neki nyugodt hangnemben. Mi történt Stefan-nal? Elfelejtett? Majd visszanéztem a boszira. Hát itt a válasz! Ez egy boszorkány! Biztos tett valamit vele..
- Nem is emlékszel az elmúlt pár órára? - suttogtam, a tekintetét fürkészve. Ilyen nincs. Egy vámpírnak nem lehet emlékezetkiesése. Ha csak egy boszorkány be nem avatkozik, hisz tudjuk, hogy a boszik nem bírnak minket, vagyis a vérszopókat. Meg van minden okok rá, hogy utáljanak, hisz evvel, a szöszivel is majdnem végeztem. - Stefan. - fogtam meg a szemét. Utálom már magam előre, amit mondani fogok. Utálok az érzelmeimről beszélni, sőt én nem vagyok ilyen lelkizős típus.. - Azt mondtad, hogy szeretsz engem. Még mindig nem dereng valami? - vontam fel az egyik szemöldökömet, és kérdőn néztem rá. Bárcsak tudnék valamit tenni, hogy újra emlékezhessen, de mi az, hogy arra nem emlékszik, ami 90 éve történt? Mennyire felejtett el dolgokat?
Újra a lány felé fordultam, de csak fejjel, testtel nem. A felsőtestem még mindig Stefan felé volt. - Mit műveltél vele, boszi? - nyomtam meg erősen a boszi szót. Esküszöm, ha bántotta, vagy ilyesmi, én magam fogom elásni.. de élve.

STEFAN SALVAORE

Jennyivel való beszélgetésünket hamar megzavarta valami vagyis inkább valaki. Egyre közelebb jött és olyanokat kérdezett amire nem is tudtam válaszolni. Furcsán néztem rá hisz nem tudtam, hogy ki ő. Eléggé mogorva lett mikor nem szóltam egy szót se hanem csak néztem őt mint egy zavarodott elméjű vámpír. Hamar változások történtek egyből rátámadt Jennyre hisz semmi rosszat se csinált vagy mondott most. Megragadta a nyakánál fogva és egy fához szorította. Annál a pontnál hangosan rászóltam.
- Héé mit művelsz hagyd őt békén! - ordibáltam dühösen, de meg se hallotta vagy nem akarta. Ezért cselekednem kellet. Gyorsan fel álltam és siettem, hogy időbe segítsek Jenny-n nehogy vámpír kaja legyen. Sikerült is. Amint odaértem erősen megragadtam a lány kezét és magam felé fordítottam. Jenny egyből a földre ült, hogy kapjon levegőt.
- Ki vagy te? és még is mit képzelsz, hogy így rátámadsz az egyik barátomra? - kérdeztem tőle kicsit felemelt hangon. Mikor egymás szemébe néztünk egy furcsa érzés támadt bennem mintha már találkoztam volna vele csak azt nem tudom, hogy hol. Majd ezt is mindjárt kiderítem.


További hozzászólásokat itt olvashatsz: http://diariesonlinerpg.forumotions.net/t171-regi-salvatore-birtok