69 szoba..

- Nyugodtan megihatod. - vontam meg a vállamat. Valószínűleg a vér már kezd megalvadni, és nincs jobb a finom, felfrissítő, friss vérnél. Vagyis van.. Érezni az áldozat félelmét, és ahogy próbál megmenekülni. Nincs annál jobb dolog a világon..
Stefan elkezdett készülődni. Érthető, én se szeretném az egész napomat ebben a Hotelban (aminek nagyon jó száma van) tölteni. Vannak jobb dolgaim, pl. hogyan tehetném tönkre Elena életét, hogy őt utánozom? - Nem haragszom. - álltam fel végig simítva lapos hasamon. - Miért követnélek? - vontam fel a szemöldökömet. Nem fogok utána loholni, mint valami pincsi kutya.. Az az Ő dolga!
Ami igazán meglepett, hogy megcsókolt mielőtt elment. Tiszta déjavúm van 1864-ből. De remélem, hogy nem leszünk azok a gusztustalan, csöpögős szerelmes párok, akiknek a szívüket legszívesebben kitépném.. Pl. Damon, és a kis hasonmás.
Én is átöltöztem, majd kiléptem a szobából. Lent kifizettem a 69-es számú szobát, s eltűntem jó gyorsan..

/folyt. Katherine búvóhelye/

Oly mámorító volt a vér, hogy legszívesebben folytattam volna. A tálban épp, hogy hagytam azért Katherinenek.
- Jól van elhiszem neked. De akkor is én nem akarok embert ölni. Amúgy lehetséges hogy nem kell csak kóstolgatni jó lesz az ember. Az ágyhoz sétáltam és felvettem a maradék ruhámat. Kimentem a fürdőbe és megmostam az arcomat, hogy fel frissüljön. Miután végeztem ránéztem az órára és láttam, hogy késésben vagyok. Nem sokára bezárnak a boltok és én még ma venni akarok valamit. Vagy max inkább sétálok az erdőben. Jobb ha eldöntöm ki való nekem igazán mielőtt hatalmas háború alakulna ki.
- Ne haragudj, de most mennem kell. Beszédem van Damonnel is meg sétálok egyet az erdőbe. De ne kövess légy szíves. Legalább már a csillagokat is nézhetem addig is. - jelentettem ki. Felvetem a kabátot és a cipőmet. Egy utolsó csókot nyomtam a puha ajkára és kimentem az ajtón. Egyenesen az erdőbe mentem a szokott kis folyóhoz ami megtud nyugtatni.

/ részemről BEFEJEZETT /

- Ne harcolj az ellen, aki vagy Stefan. - tekintettem rá komolyan. Miért nem érti meg végre, hogy azért vagyunk vámpírok, hogy öljünk embereket. Vagy, ha nem ölünk, legalább a vérükből táplálkozzunk. Örüljön, hogy nem nyírtam ki a pincért, hanem megitattam a drága véremből. Sőt még borravalót is adtam. Bár be kell vallanom, Ő az egyik legfinomabb pincér, akit valaha is kóstoltam az 500 évemben.
Láttam, hogy mennyire küzd a vérszomj ellen. "Gyerünk Stefan. Engedd, hogy a tested vegye át az irányítást." ~ gondoltam magamban. Komolyan, majd belé kell tuszkolnom, ha így folytatja tovább?! Végre megitta a pohárral teli vért. Egy gúnyos mosolyra húztam a számat. - Ügyes fiú. - kuncogtam. Láttam rajta, hogy alig tud ellenállni a vér kísértésének. Én sosem álltam le az emberi vérről, és nem is fogok. De nem is tudnék nélküle élni, szinte már a mindennapi életem részévé vált.
Szinte csak öntötte egymás után a poharakat. A végén már azt hittem, hogy megfogja az egész edényt, és úgy fogja tovább inni. Láttam, hogy Stefan milyen volt ripperként. Vagyis csak a messziről figyeltem. Mindig is tudtam, hogy a vér ilyen hatással van rá. Ezért terveztem azt el, hogy én most visszaszoktatom rá. Végül mikor leállt rám nézett. - Nem kell bocsánatot kérni. Ez a természeted. Ha valakinek nem tetszik, akkor nem érdemel meg téged. - tettem egy gúnyos megjegyzést a kis szöszi barátnőjére.

Az elején nem értettem, hogy mire célozgat, de sajnos rájöttem mikor megéreztem az illatát. De egyben az ízét is. Vér friss emberi vér. Az arcok eltorzult, de nem tartott sokáig.
- Gonosz húzás. - jelentettem ki. Túlságosan erős volt bennem még a vér iránti vágyam, de probáltam nem rá koncentrálni.
- De ellent kell állnom neki és igaz, hogy túl nagy a vágy iránta. - nyögtem ki. Figyeltem, hogy mit csinál és mikor a vért egy pohárba öntötte akkor aligha bírtam magamat türtőztetni. A kezembe nyomta a poharat ami televolt ínycsiklandó vérrel. Igyekeztem megállni, d Katherina rátett még 1 lapáttal, hogy nem ellenálljak neki. Nem bírtam tovább és megittam. Ismét teljesen feltöltődtem energiával. Egyszerűen nem bírom ki, hogy ne igyak emberi vért. Majd úgy fogom csinálni, hogy titokban és így remélem nem jönnek rá a birtokon. Főleg Care mert akkor lesz csak bonyodalom, ha kiderül, hogy ismételten visszaszoktam a vérre.
- Gonosz húzás volt, de már nem érdekel. - közöltem vele. Felálltam majd felhúztam a boxeremet nyújtóztam egyet majd a kocsihoz mentem egy újabb adagért. Legalább nem leszek gyenge és így nem tud nálam fiatalabb is legyőzni. Így Carenek se lesz esélye ha valamit kitalál. Egymás után ittam a vért nem törődve Katherinnel, de végül csak abba hagytam és figyeltem rá. Szerintem még nem látott engem így vért inni mint most.

- Hidd el, jobb míg nem tudod. - kacsintottam rá. Felakart ülni, de nem engedtem. A mellkasánál visszatoltam az ágyra. - Hozok még, ne aggódj. - suttogtam. Újra belemártottam egy cseresznyét a vérbe, és ismét megetettem vele. Egy cseppnyi vér kezdett kifolyni a szája szélén. - Hoppá. - hajoltam közel hozzá, és adtam rá egy csókot, majd lenyaltam az elkószáló vért.
- Még mindig nem jössz rá, hogy mi az? - vontam fel a szemöldökömet, és láttam, hogy kezd eltorzulni az arca. Vagyis megérezte a vér illatát. - Ideje volt már. - húztam egy vigyorra a számat.
- Szolgáld ki magad! - raktam fel a kezeimet a magasba, és kikeltem az ágyból. Felvettem a fekete csipkés, fehérneműimet, majd még a lila köntöst is. Láttam Stefan-t, ahogy a vért bámulja. Mintha az előbb azt említette volna, hogy leszokóban van. Az ágyra másztam, és odakúsztam mellé. - Ne állj ellen a kísértésnek. - súgtam a fülébe, majd óvatosan megharaptam a fülcimpáját. - Ha már meg vagy áldva, hogy vámpír vagy, használd ki az élet csodáit. - merítettem bele egy merőkanállal a vérbe, és két pohárba töltöttem. Az egyiket a kezébe nyomtam. Felemeltem magasba a poharamat. - Igyunk.. - gondolkoztam egy kis ideig. Már a nyelvem hegyén volt, hogy rám, persze nem akartam elijeszteni, és túlságosan egonak tűnni.
- Magunkra. - mondtam egy elégedett mosollyal, és koccintottam vele. - Jaj Stefan, idd már meg! - vontam fel a szemöldökömet. Talán kell rá példa, vagy ki tudja. Meghajtottam a vért, majd lenyaltam a szám széléről, illetve az ínyemről.

Már csak párat kellet löknöm rajta, hogy elérjük a mámorító érzést. Nem kellet sok a testem megfeszült és kapkodva a levegőt mellé dőltem. Eléggé fáradt voltam. Magamra húztam a takarót. Az elején még néztem két szép szemét és mondta, hogy nyugodtan aludjak. Majd megcsókolt. Behunytam a szemem és már csak annyit hallottam, hogy valamit rendel a szobapincértől, de azt már nem, hogy mit mert addigra elnyomott az álom. Érdekes dolgot álmodtam abba a kis időbe.
"" Egy réten voltam. Jó nyárias idő volt a szél kellemesen fújt. Körbenéztem a réten és egyszer csak azt vettem észre, hogy az egyik oldalon Caroline áll és nyújtja felém a kezét. A másik oldalamnál viszont Katherine aki szintén a kezét nyújtja felém. És a harmadik amit megláttam Damon és Elena volt egymás mellet és ők is a kezüket nyújtották. Mindegyik azt mondta egyfolytában, hogy válassz vagy meghalsz, válassz vagy meg halsz. Ekkor éreztem, hogy a szívemnél fáj és alig kapok levegőt. És ekkor veszem észre, hogy egy karó van a szívemben. Körülöttem minden elsötétedik a fákról a levelek lehullanak és feketék lesznek a fatörzsek. A fű égett barna volt. Minden elhalt körülöttem. Még utoljára rájuk néztem és olyat láttam amit soha életemben nem akartam. Caroline sír mert látja, hogy meghalok. Katherine kicsit döbbenve és gúnyos mosollyal nézi végig. Az utolsó amit végképp nem akartam látni és elhinni se, hogy Damon épp megkéri Elena kezét és ő meg boldogan a nyakába ugrik egy boldog igennel és nem foglalkozva velem aki épp most megfog halni. Összetörtem rendesen, de nem tartott sokáig. A földre zuhantam és...,,,, ~ nem tudtam, hogy mi lett végül is az álmom vége mert egy lágy csókra és ébresztgetésre ébredtem. Kinyitottam a szemem és Kath volt velem szembe és a szemem előtt egy cseresznyét lógatott. Elmosolyodtam, de az álmom miatt még mindig zavart voltam, de most nem az volt a lényeg. Felültem és egyből bekaptam azt az 1 szem cseresznyét amit előttem lógatott.
- Finom. Édes íze van, de van még valamilyen mellék íze is amitől még finomabb, de nem tudom mi az. - mondtam mosolyogva.

Egyre gyorsabban mozgott bennem, amit persze egy normál ember nem bírna. Szaporábban vettem a levegőt, és szinte a csókunkba mindig belenyögtem. Eszméletlen jó volt Stefan-nel, néha már átmentünk vámpírtempóba.
Már tudtam, hogy csak pár lökés választ el minket a mennyországtól. És meg is történt. Halkan felsikoltottam, és mellém leborult az ágyra. Még mindig kapkodtam a levegőért, de hirtelen valami az eszembe jutott. Láttam Stefan-ön, hogy nagyon elfáradt. - Aludj csak. - hajoltam oda egy csókért. Már meg van úgyis a tökéletes terv..
Felkeltem az ágyból, és felvettem egy szatén lila köntöst. Felhívtam a szobaszervizt, és kértem cseresznyét, meg egy nagy tálat. Viszonylag nem is kellett sokat várni, és hátra pillantottam Stefan-re, aki nagyban nyomta az ágyat. Egy gonosz vigyorra húztam a számat. Mielőtt még bekopoghatott volna a pincér, kinyitottam az ajtót, és behívtam. - Azt fogja tenni, amit mondok, és ne mukkanjon meg! - néztem mélyen a szemébe megigézve. A kis tolókocsit beljebb toltam, és megcsodáltam a piros cseresznyéket. Megfogtam a pincér csuklóját, és mélyre a húsába belemélyesztettem a fogaimat. Nem szívtam, hanem egyből a tálba kezdtem belecsöpögtetni a vérét. Mikor láttam, hogy teli van, és a srác már kezd rosszul lenni, adtam neki némi vért a sajátomból, majd megigéztem, hogy mindent felejtsen el. Egy 100-ast a zakójának a zsebébe beledugtam. Belemártottam az egyik cseresznyét a vérbe, majd megettem. Közelebb toltam az ágyhoz. - Édesem, kelj fel itt a vacsora. - mondtam némi gúnnyal a hangomban.

Hamar lekerült rólunk a maradék ruha is. Még utána is kényeztettem egy kicsit, majd hirtelen megfordultam és én lettem felül. Kicsit megleptem, de nem érdekelt. Lényeg, hogy ma jól érezzem magam. Egy könnyed mozdulattal belé hatoltam. Kicsit felnyögtem az élvezettől. Az elején lassan majd egyre gyorsabb tempóba mozogtam benne. Nyelvünk heves táncba kezdett. Nem szakadtunk el egymástól 1 másodpercre sem. Lassan kezdtünk elérni a testi gyönyörhöz már csak egy kicsi kellet hozzá és olyan gyorsan mozogtam benne amennyire csak tudtam.

- Ha te mondod. - hajoltam fel az arcához, és egy apró csókot leheltem ajkára. Kezeimmel bejárták az egész felsőtestét, és lehámoztam magunkról a nadrágokat. Már csak két fehérnemű választott el minket a testi gyönyörtől. - Akarlak. - nyögtem, amikor elkezdett kényeztetni.
Hirtelen én kerültem alulra, és szélesen elvigyorodtam. - Mindig is megleptél. - kapkodtam a levegőért. Hamar megszabadított a fehérneműmtől, és az övéjétől is, majd egy könnyed mozdulattal belém hatolt. Egyből felnyögtem, és felvettem csípőjének a ringatásának a ritmusát. A vállára tettem a kezemet, és egyre gyorsítottunk a tempón. Közbe ezernyi csókot váltottunk, és élveztük egymás társaságát.

- Miért is rossz egy részeg vámpír? Csak egy kicsit iszik és jól mulat nincs ebbe semmi rossz. - kissé be voltam rúgva néha ezt se tudtam, hogy mit mondtam. Jó pár perc eltelt azóta 2 üveg piát elpusztítottunk. Igen jó kedvünk volt. Mikor még csókokkal leptem el egész testét akkor elmosolyodtam mikor felsóhajtott. Nem voltam sokáig felül mert hamar alulra kerültem. Jó párszor csókot váltottunk, majd a felsőtestemet kezdte el csókolgatni.
- Csak szerencséd van, hogy idősebb vagy. - mondtam kicsit kábultan. Hamar kikapcsolta az övemet és szinte egy rántással leszedte rólam. Addig is én is úgy tettem és lehámoztam róla a nadrágot. Elkezdett kényeztetni mindig halkan felnyögtem akkor. Kezemmel közben én is kényeztetni kezdtem.

Kerek perec megmondta, hogy folytassuk. Felvontam mindkét szemöldökömet csodálkozva. - Stefan te vagy az? - kérdeztem tőle, a tekintetét fürkészve. Elkezdtem a szobába körbenézni. - Na hol a kandi kamera? - álltam fel csípőre tett kézzel. A vigyora, a teljes személyisége megváltozott, amióta utoljára vagyis 1864-ben találkoztam vele. Bár láttam a ripper énjét is, de soha nem hittem, hogy valaha lesz szerencsém megismerni a ripper Stefan-t. - Pálinka? Hmm.. hát persze! - nyújtottam ki érte a kezemet vágyódva az ital iránt. Elkezdett velem játszadozni. - Ne űzz velem játékot Stefan. A végén úgyis te jársz rosszul. - mondtam némi gúnnyal a hangomban, és sikerült gyorsan kikapnom a kezei közül. - Háh! - húztam meg az italt, majd elkezdtem táncolni. Teljesen elkapott a mámor, meg még ittam egy jó pár kortyot. Az alkohol mindig is megnyugtatott engem. Jó érzéssel, és energiával töltött el.
Még ivott pár kortyot. - Aztán vigyáz Stefan, nincs rosszabb egy részeg vámpírnál. - nevettem el magamat. Meglepett a következő mozdulata. Megfosztott az összes ruháimtól, ami a felsőtestemen volt. Megragadtam a tarkójánál, és magamra húztam az ágyon. A csípője köré fontam a lábaimat, és csókoltam őt tele szenvedéllyel. Majd a testemet kezdte el kényeztetni puha ajkaival. Többször is felsóhajtottam kéjesen.
Hirtelen magam alá gyúrtam. - Azt hitted, te irányítasz. Hát tévedtél. - vágtam egy gonosz mosolyt, és míg a felsőtestét csókolgattam, addig az övéhez nyúltam. Szerencsére ebben már volt gyakorlatom, így elég hamar kikapcsoltam.

Felfigyeltem egyből arra, hogy abba hagyta és, hogy az ágyhoz húz engem. Kicsit elmosolyodtam. Leültetett és meglepetésemre csak simán mellém ült. Kicsit furának éreztem ezt a lelkizést, de konkrétan megmondtam neki.
- Nem semmi nem bánt csak lett egy fura érzésem pár dolog kapcsán. De azon nem érdekesek. Nos akkor tán folytathatjuk tovább? - kérdeztem és egy lágy mosolyt sugároztam felé, hogy nincs semmi bajom.
- De azért a pia nyugodtan jöhet. - mondtam gonosz vigyorral. Felálltam és a piás szekrény felé mentem. Kinyitottam és egyből megfogtam egy üveg pálinkát. Lecsavartam a tetejét és nagy kortyokban ittam. Kis grimaszt vágtam a végén, de jól esett.
- Húú hát ez jóó. Kérsz? - himbáltam előtte gonosz vigyorral. Érte nyúlt, de egyből elhúztam. De végül kikapta a kezemből. Kathe is meghúzta jól az üveget.
- Jó kislány így kell ezt. - már kezdett hatni a pálinka. Kivettem a kezéből és ismét ittam és ittam. Letettem az asztalra és egyből vissza mentem hozzá és vadul megcsókoltam. Leszedtem róla a felsőt, majd a melltartót. Csókokkal kezdtem el kényeztetni egész testét.

Láttam rajta, hogy nagyon habozik, és nem akarja az egészet. Már majdnem megszólaltam, hogy ha így folytatja tovább akkor rossz vége lesz ennek az egésznek. Majd aztán saját magától megcsókolt. De egyből elengedtem, láttam rajta, hogy valami nyomja a lelkét. Lehangolóan sóhajtottam. - Gyere. - fogtam meg a kezét, és az ágyhoz vezettem. Leültettem, én pedig mellé ültem.
- Mi nyomja a lelkedet? - kérdeztem ránézve. Egyáltalán nem zavartatott, hogy a felsőm ki volt gombolva. Legalább Stefanről lekerült a pólója. Így sokkal jobb. Megcsodálhatom izmos karját, feszes hasizmát. Mi lett volna velem, ha a sors úgy hozta volna össze, hogy soha nem találkoztunk volna.. Egyáltalán nem így terveztem a mai estémet, de úgy nem jó, ha a másik fél nem élvezi. És Stefanból áradozik ez a negatív érzés. - Katherine hallgatni fog, mint a sír. De ha nem bírod kinyögni segíthetek. - húztam egy féloldalas grimaszra a számat. - Tudod az alkoholnak milyen jó hatása van.. - kacsintottam rá. Fájt azért így látnom őt, de ő erről nem tudhat. Nem veszíthetem el saját magamat, hisz én egy vámpír vagyok, és nem egy vámpír emberi érzésekkel!

Hamar a hotelhez értünk. Elrendezett minden dolgot és egyből a szobába mentünk. Amint megláttam a számot tudtam, hogy ez lesz Kathnek a kedvenc száma.. Na vajon miért is? De inkább nem hangoztatom. Bementünk a szobába és nagyot néztem, hisz egy szép szoba volt.
- Szép. Mi mást mondhatnék? - jelentettem ki. Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy ezt megtegyem, de nem akarom, hogy a barátaimnak baja essen meg sok más hasonló dolog. Egyből a falnak nyomott és arra kért , hogy bízzak benne meg, hogy ne harcoljak ellene. Hát persze, hogy harcolok hisz én nem akarom megtenni amit akar, de sajnos nincs más választásom, hogy ne derüljenek ki a dolgok. Lágy csókokkal lepte el a nyakam. Elkezdte kigombolni a felsőjét utána az enyémtől szabadult meg. Szinte szó nélkül álltam és hagytam, hogy azt csináljon amit akar. Igaz ennek nem fog örülni, de ez van sajnos. Egy dologra rájöttem, hogy majd minden ki fog tudódni és már így is szar az életem szóval oly mind1, hogy most derül ki vagy később mert úgy is meg fog utáni. És vele együtt a többiek is. Ezzel nem törődve végre beadtam derekamat és magamtól megcsókoltam.

/Mystic Falls utcájából/



Siettem a Hotel felé. Ide fogom Stefan-t vinni, hogy ne tudja meg, hogy hol van a búvóhelyem. Addig jó az a hely, míg seki se tudja, hogy merre lakok. Leparkoltam a Hotel előtt, és a recepcióshoz mentem. Kértem egy szobát egy éjszakára, és két főre. Kifizettem előre, és megnéztem a szoba számát. - Hmm.. - haraptam az ajkamra.69. Kedvenc számom! Honnan tudták?
Felmentünk, és benyitottunk a szobába. Hatalmas, tágas, és gyönyörű volt. - Na mit szólsz? - kérdeztem vigyorogva, és kiraktam az ajtónk elé a "Ne zavarj!" papírt. Bezártam, majd egyből Stefan-t a falnak nyomtam. - Bízhatsz bennem. - suttogtam, és a nyakába temettem a fejemet, finom csókokkal hintettem be a nyakát, közben kezeimmel végig simítottam az egész testét. - Ne harcolj ellene. - súgtam Stefan-nek, és elkezdtem kigombolni a felsőmet.
A felsőjéhez nyúltam, és lassan lefejtettem róla, és a szoba egyik sarkába dobtam. Ajkamat újra rá nyomtam az övére, és önfeledten csókoltam őt. Tudtam, hogy akarom őt. Sőt kell nekem! A nyaka köré fontam a karomat, és még közelebb húztam magamhoz.

69 szoba